Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Fertőboz, Gradina

Fertőboz község a Fertő déli partját övező dombsor és a fertői nádas között fekszik. A Gradina magaslat, a település nyugati szélén található. 

Sopron közvetlen környékénen szűk körzetben, több őskori földvárat ismerünk. A hallstattkorból és a kelták idejéből a Várhely (Burgstall), Károlymagaslat (Várishegy), Bánfalva felett a Sánchegy, az országhatáron pedig Harka mellett az Istenszéke (Himmelsthron). Végül a Tómalom feletti Kecskehegyet kell említeni, ennek közelebbi kora még bizonytalan, de valószínűleg korábbi, mint az előbb említettek, a bronzkorból származhat. Az öt őskori földvárhoz csatlakozik a Soprontól 8 km-re, Fertőboz felett emelkedő a Gradina-hegy földvára.

1900-ban említik először a Gradina-hegyet, amikor a hegy aljában római sírra bukkantak házépítéssel kapcsolatban. Bella Lajos járt a helyszínen a sírral kapcsolatban. Nem említi, de valószínűleg már ekkor felfigyelt a hegy tetején lévő őskori telepre, mert rá négy évre, 1904-ben ásatást is végzett a Gradina-hegyen. Erről sajnos semmi közelebbi feljegyzést sem ismerünk.

A Gradina magaslat a település fölé délről emelkedő magaspart, egyik kissé különálló, észak-dél tengelyű dombhátát képezi. A Fertő irányába néző magaslatot, a déli irányból, napjainkban is jó érzékelhető árokkal és sáncokkal választották le.

Nováki Gyula 1964-es ásatási dokumentációja alapján a Gradina területe a kora és középső bronzkorhoz kapcsolódik. A háromszög alakú, meredek völgyekkel határolt dombot a fennsík felől kettős sáncrendszer védte. A kutatások igazolták, hogy a Fertő déli partján magasodó domb egy jelentős, kettős sánccal védett őskori földvár volt, településmaradványokkal. A Gradina-hegyen 1963–64-ben folytatott ásatás, az annak itt létrehozott erődítését a Gáta–Wieselburg-kultúra időszakára datálta. Ez a kultúra a középső bronzkor elején Fertőboz környékétől északra és nyugatra, nagyrészt Ausztria területén terjedt el. Ettől keletre pedig az egész Dunántúlon elterjedt mészbetétes edények népének kultúrája következett. Fertőboz tehát a két kultúra találkozása területére esett, ezért több hatás mutatható ki a leletanyagban.

1963-ban az őskori erődített telep külső sáncának szerkezetét sikerült tisztázni, míg a rákövetkező évben a belső sánc átvágására került sor. Ennek szerkezete teljesen azonos a külső sáncéval, de a sánc külső cölöpsorát itt nem földdel, hanem kőrakással támasztották meg. A telep beső részén húzott kutatóárokban sok bronzkorelejei cserép került elő. A bronzkor közepéről és végéről különösen sok erődített telepet ismerünk, de a fertőbozi Gradina-hegy azokat valószínűleg már nem érte meg.

A terület déli előterét napjainkban szőlőültetvény borítja, míg az erődített magaslatot sűrű, bozótos erdő fedi. 

Összeállította: Keserű László - 2026

Források:

Nováki Gyula: Fertőboz–Gradinahegy, Régészeti Füzetek, 1965
Nováki Gyula: Őskori földvárak Sopron mellett, Soproni Szemle 51/2, 1997
Melis Eszter – Kiss Viktória – Kulcsár Gabriella – Serlegi Gábor – Vágvölgyi Bence: Előzetes jelentés a Nagycenk környékén végzett 
bronzkori mikroregionális kutatásokról, BTM Aquincumi Múzeum - 2019
Keserű László: Terepbejárási feljegyzések - www.varak.hu - 2023-24
Envirosense Kft. - Térinformatikai forrás - enviMAP.hu - Debrecen - 2024
Keserű László: Fertőboz–Gradinahegy - térinformatikai felmérés, www.varak.hu 2024