Utolsó frissítés: 2026.07.25.
Sopianae .
Római város Alsó Pannoniában.
Miután Diocletianus Alsó Pannoniát kettéosztotta, Valeria városai közé tartozott.
Jelentőségét annak köszönhette, hogy Pannonia belsejében az úthálózatnak legnevezetesebb csomópontja volt. Azért találunk ott egy beneficiarius állomást is.
Az Itinearium Antonini szerint összesen öt útvonal futott össze Sopianeban. Kétségkívül a legjelentékenyebb az volt, mely Mursából (Eszék) kiindulva Sopianaen keresztül Savariáig (Szombathely) vezetett. Sopianae ezen úton Mursától 54 római mérföldre feküdt, amekkora körülbelül a távolság Eszék és Pécs között. Hogy különben Pécs helyén kellett Sopianaenak állani, megerősítik Pécs római emlékei is. Sopianaeból indult ki aztán az a három út, melyek közül az egyik Arrabonában (Győr), a másik Brigetióban (Ószőny), a harmadik Aqiuncumban (ÓBuda) végződött.
Még nagyobb lett Sopianae jelentősége, mióta Valeria polgári helytartójának, a praesesnek székhelye lett.
A Pécsen talált római feliratok máskülönben jelentéktelenek. Annak nincs semmi nyoma, hogy Sopianaeban katonaság tartózkodott. A CIL III 14309 felirat nem bizonyít sokat. De ép oly némák a feliratok a városi közigazgatásra vonatkozólag.
Az oltárkövek közül egy (CIL III 10284) Mithras tiszteletére készült. Pécs legnagyobb nevezetessége a római korból azon földalatti cubiculum, melyet a 4. század közepe táján keresztények a római katakombák izlése szerint látták el falfestményekkel.
Sopianae a Mecsek déli lábánál fekvő jelentős római település. A térség lakói ekkor és a római foglalás hajnalán az illír Andizetes és a kelták, talán a Hercuniates törzs tagjai voltak. Valószínű, hogy a római városnév is kelta eredetű, a mocsaras helyre utaló soptő ugyanis több kelta eredetű helynévben előfordul. Az elnevezés utalhat Pécs alsóbb fekvésű, mocsaras részeire, de a Drávát kísérő, nagy kiterjedésű lápmezőkre is.
A várost csupán az Itinerarium Antonini és Ammianus Marcellinus említi. Az egyetlen feliratos emlék (cives So[pianenses]) kiegészítése kétséges. Alapítására – számos más pannoniai municipiuméval együtt – Hadrianus idején kerülhetett sor.
Néhány 1. század végi katonai sírkő alapján elképzelhető, hogy Sopianae-nak is volt katonai tábor előzménye, ennek azonban mindmáig semmilyen régészeti nyoma nem került elő. Mivel a középkori és a modern város teljes egészében lefedi ókori elődjét, a régészeti kutatás csak nehezen tud megfelelő forrásanyaghoz jutni. Sokáig csak a késő római temetkezések szolgáltattak egyértelmű bizonyítékot a városra, a század elejétől kezdve azonban már ásatások, leletmentések rajzolják ki Sopianae körvonalait.
Mára kétségtelenné vált az, hogy a mintegy 500×400 méter kiterjedésű város észak–déli irányban a mai Ferencesek és a Nagy Lajos király útja, nyugat–keleti irányban pedig a mai Várady és az Irgalmasok utcája közötti részre terjedt ki. Fontos középületek kerültek elő a mai postapalota alatt és környékén, amiből Fülep Ferenc joggal következtetett arra, hogy itt keresendő Sopianae fóruma.
Ettől nyugatra egy közfürdő, délkeletre pedig egy beneficiarius állomás. Az utóbbi évek leletmentései újabb lakó- és fürdőépületeket, utcákat hoztak felszínre. A Sopianae téren és környékén 2–3. századi városias beépítés maradványai mellett egy öt apszisos közfürdő is napvilágot látott.
Ammianus Marcellinus egy megjegyzése alapján a kutatás jogosan következtet arra, hogy Valeria tartomány polgári helytartójának (praeses) Sopianae-ban volt a székhelye a 4. században. A jelentős rangemelkedésre utal Pécsnek és környékének gazdag késő római leletanyaga, temetkezései, valamint a postapalota alatt feltárt hatalmas épület – feltehetően helytartói palota – és a Citrom utca keleti végénél azonosított, késő római városfal. A város bizonyára püspökséggel is rendelkezett.
Sopianae temetői közül csak az északi oldalon nyitott, jobbára késő római korban használt temetőt ismerjük alaposabban. Az eddig előkerült, mintegy hatszáz sír legnagyobb része a 4. századból származik. Az összességében gazdag leletanyag a város késő római társadalmának keresztény voltáról, gazdagságáról tanúskodik. A tucatnyit meghaladó számú sírkápolna a temető északi sávjában épült a temető teljes szélességében, legsűrűbben a Szent István-bazilika előterében és közvetlen környékén.
Alaprajzuk igen változatos: egy-, három- és hét apszissal rendelkeznek, újabban pedig egy oktogonális is előkerült. A sírkápolnák alatt festetlen vagy festett sírkamrát alakítottak ki. A freskók az Ó- és az Újtestamentumból merítették témájukat: egyebek mellett az ősszülők bűnbeesése, Jónás, Dániel, Péter és Pál jelennek meg, de több esetben ábrázolták a Krisztus-monogramot is.
A sírkápolnák soká megmaradtak és némelyik még a népvándorlás kor végén is használatban volt, amint azt a bennük előkerült leletek és a háromkaréjú kápolna 8–9. századra tehető freskója bizonyítja. Valószínű, hogy Pécs középkori neve: Quinque Basilicae a még ekkor is álló és liturgikus célra használt kápolnákból származik. Az sem lehet véletlen, hogy a Szent István által alapított püspöki templom is ezen a területen, feltehetően egy sírkápolna fölé épült.
Visy Zsolt
Sopianae, a keresztény város
...
A keresztények a különös tiszteletben részesülő szentek és mártírok sírjai köré temetkeztek, a nevesebb sírokat kis imádkozó-helyekkel, kápolnákkal, sőt ha a szent híres volt, templommal jelölték meg Nincsen ugyan tudomásunk arról, hogy Sopianaeban nevezetes mártírokat vagy szentként tisztelt keresztényeket temettek volna el, ez azonban nem sokat jelent, mert minden egyházközségnek megvoltak a maga megbecsült halottai, ha azok nem is kerültek be a szentek hivatalos jegyzékébe. Ilyen becses halott temetkezőhelye lehetett a festett sírkamra, a háromkaréjos kápolna, és a rejtélyes hétkarélyos kápolna is.
A temetkezési kápolnák voltaképpen kis imádkozó-helyek, ahol szertartásokat többnyire csak a halott évfordulóin mutattak be. A kápolna alatt volt a sír, rendszerint kamrában, amelybe lépcső vezetett le, s ahová másokat is eltemethettek: hozzátartozókat, püspökök sírjaiban az utódokat stb. A pécsi temetőben ezek a földalatti kamrák maradtak meg a hozzájuk tartozott föld feletti kápolnák alapfalaival együtt. A legnagyobb kápolna a ritka alaprajzi megoldású hétkaréjos kápolna volt, de csaknem ilyen nagy volt a lóherelevél alakú háromkaréjos kápolna is. Ez utóbbi a Dóm délnyugati sarka alatt látható; különös jelentőségét az adja meg, hogy használták a római kort követő időszakban is, függönyt utánzó kifestése pedig az iszlám hatását mutatja. Ez a függönyfestés akkor került a kápolna falára, amikor a szlávok használatba vették.
A két említett sírkápolna között van a festett sírkamra; felépítménye elpusztult ugyan, de bizonyára nagyobb kápolna volt. A sírkamra kis előtérből, a kamrából és egy kis félkörös fülkéből áll. A kamra festése maradt meg a legépebben: a bejárat körül indadísz, a bejárattal szembeni oldalon Krisztus X-P monogramja Péter és Pál apostol között, a mennyezeten megint csak X-P és növényi díszek között négy arckép - hogy kit ábrázolnak, nem tudjuk. A két oldalfalon bibliai jelenetek, amelyek közül Jónás történetének egyetlen képbe sűrített ábrázolása és Noé képe maradt meg a legépebben.
A Dóm tér mai burkolata alatt még további kisebb sírkamrák és temetkezőhelyek vannak, amelyek közül külön ki kell emelnünk az ún. 2. számú festett sírkamrát. Ennek festése jóval egyszerűbb és igénytelenebb a nagy sírkamráénál, mindössze néhány jelképes ábrázolás látható rajta. A bejárattal szemközti oldalon kis félkörös fülkében korsó és pohár rajza: talán utalás az élet vizére, vagy az Eucharistiára. A kamra lábazati része különös díszítést kapott: rácsot vagy kerítést utánzó minta mögött növényi díszt. Ezt többen úgy magyarázták, hogy a paradicsomkert szimbolikus ábrázolása; előrevetítése annak, hogy a halott a paradicsom túlvilági üdvösségére, nem pedig a pokol kárhozatára jut.
Jóval délebbre, a mai Megyei Könyvtár udvarában nemrég további ókeresztény temetkezések kerültek elő. A sírok itt egyszerűbbek, téglával körülfalazott egyes és kettős sírok. Az egyik kettős sír belső oldala ki volt festve, ábrázolása a paradicsomkertet jelképezi jóval egyszerűbb eszközökkel, mint a Dóm téri kamra festményei. Tőle délre látható egy sok temetkezést befogadó nagyméretű sírkamra, belső díszítése azonban nem volt.
Ilyen nagy kiterjedésű ókeresztény temető egymaga is beszédes tanúsága Sopianae kereszténységének.
...
Mócsy András
Forrás:https://romaikor.hu/
