Utolsó frissítés: 2026.10.04.
Veverská Bítýška - Veveří-vár
A Svratka folyó völgyében, Tišnov felé, egy magas sziklán magasodik a Veveří-vár, különösen a brnói völgyi gátat uralva. 1213-ból származó szerkezete magából a várból és a külső várból állt, amelyet egy mély vizesárok választott el egymástól.
Egy ősi legenda szerint a várat állítólag a brnói I. Konrád herceg vadászat közben elriasztott mókusokról nevezték el.
A 13. század elején a vár egy hűbérúr vára volt, és a várnagyok és a várgrófok itt laktak. II. Přemysl Otakar börtönként használta a lázadó hűbérurak számára. Luxemburgi János 1311-ben elzálogosította Veveřít Vartemberki Jánosnak. Jan Jindřich őrgróf gyakran tartózkodott a várban, és a két toronnyal és egy erőddel ellátott hátsó részét hozzáépítette. A központi részben épült a fő palota a lovagteremmel és Szent Prokop, később Szent Vencel kápolnájával. A vár felett, azon a helyen, amelyet ma is Na stráži-nak neveznek, egy őrtornyot építettek, ahonnan a várőrség Tišnov és Rosice felé figyelhette a tájat. Az erődöt megerősítették és 5 torony védte. Az egész egy igazi erődítményt alkotott.
A huszita előtti időszakban Veveří megtartotta a birtok katonai-közigazgatási központjának funkcióját. A közeli Veverská Bítýška lett a gazdasági központ. Az eredeti várbirtok igen kiterjedt volt, de fokozatosan megritkult. A huszita forradalom idején (1422-ben) Zsigmond császár vejétől, Albert osztrák hercegtől származó zsoldosokból álló helyőrséget helyezett el a stratégiailag fontos várban, de 1424-ben átadta azt és tartozékait Petr Kutějnek. Ekkor Veveřít sikertelenül ostromolták a husziták. 1458-ban Poděbrady György király átengedte Veveří javait Cieszyni Přemek hercegnek, de az 1468-as harcok során a várat Mátyás magyar király foglalta el. A 15. század végén Ludanicei Václav megszerezte a Veveří birtokot; ide tartozott Veveří vára, Veverská Bítýška városa, Sentice, Chudčice, Jinačovice, Rozdrojovice, Kníničky, Moravské Knínice, Bystrc, Zebětín része és Hlinka elhagyatott faluja.
A ludanicei urak 1536-ig birtokolták Veveřit, amikor Ludanicei Jan eladta a birtokkal együtt 7000 kopejka cseh groschenért Pernštejn Jánosnak, aki azonnal eladta Lipái Jannak. 1559-ben a boskovicei Albrecht és Jan Šembera Černohorští testvérek Veveří tulajdonosai, 1573-ban pedig a lomnicei Znata lettek. 1609-ben Veveří házasság révén Tiefenbach Zsigmond kezébe került. A vár súlyosan megszenvedte a harmincéves háborút, amikor a svédek ostromolták (1645-ben). 1690-ben a Říčany-i birtok tulajdonosai, a Sinzendorfok szerezték meg a várat, akik mindkét részből oszthatatlan birtokot hoztak létre. A 18. század közepén a várat teljesen újjáépítették, amely elnyerte jelenlegi megjelenését. 1802-ben Sinzendorf grófja eladta az egyesített Veveří-Říčany birtokot Mundai Vilmos iparmágnásnak, de 1830-ban Gusztáv Vasa svéd herceg, a megbuktatott IV. Gusztáv Adolf svéd király fia vásárolta meg. Családi nézeteltérések miatt (lányuk, Karola később szász királynő lett) a birtokot 1844-ben eladták a jól ismert pénzembernek, Jiří Šimon Sinának, aki már számos nagy birtokkal rendelkezett Morvaországban (Velehrad, Myslibořice, Brumov, Rosice, Prštice, Hrotovicc, Dalešice, Krhov és Valeč). Jiří Šimon Sina 1856-ban halt meg, és hatalmas, 60 000 000 zlotyra becsült vagyont hagyott maga után. Veveřít unokája, Helena Sinová örökölte, aki hírhedt költekező volt, és Ypsilanti herceg felesége volt. III. Napóleon francia császár bukása után Veveří környékén a Francia Köztársaság elleni intrikák központja alakult ki. Helenának azonban 1881-ben el kellett adnia a Veveří-birtokot Moritz Hirsch-Gereuth pénzembernek, akitől végül a de Forest család örökölte. 1925-ben a kastélyt és a birtokot államosították.
Forrás: www.hrady.cz.
