Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

„… Lipovec (Lipovec) a maga szerkezetével, nagyon hasonlít Oklics (Okić) várára. Míg azonban amazt nagyon jól látható helyre építették, addig Lipovec egészen addig nem látható, míg a közelébe nem érünk. Egy 589. méter magas hegyre építették (Oklics 495. méteren, Szamobor 248. méteren van). A lipoveci birtokot is korán megemlítették: már 1209-ben bírta Vratiszláv ispán rokona, Sztrizmer ( Strizmer, cognatus comitis Wratizlai ). IV. Béla a birtokot, az okicsi Jaroszláv fia, Ivánnak adományozta, aki Lipovecen egy várat építetett, „ad honorem et confortationem regni” , hogy aztán 1283. 10. 26-án eladja a Babonics nembeli Radoszláv ispánnak, aki Lipovecet egy nemzetségi-megye székhelyévé tette, melyhez néhány Podgorja megyei települést is hozzácsatoltak. Az nem világos, hogy Lipovácot hogyan veszették el a Babonicsok (úgy 1330. körül). 1349-ben a vár ura Szécsy Miklós, de a nevében a várat, a Zemcsei-Szvetich nembéli Tybold fia Iván, fia Leukus (Lökös?) uralta. A várat késobb, a váci püspök, mutinai Iván és testvérei, Rafael és Mihály, valamint Rafael fia, Iván uralta. Iván leánya, Ilona Frangepán Mártonhoz ment férjhez, aki vele, ezt a várat is megkapta. Ettől kezdve a vár története szoros kapcsolatban állt Oklics várának történetével. 

Lipovec egy nagyon kicsiny vár, amit teljesen Oklics várához hasonló módra építettek. A várkaputól balra, egy palotaépület volt, melynek síkfödémes földszintjén (a ford.) a várcselédek helyiségei voltak, míg az emeletén egy nagy terem is lehetett (a ford,). A várnak egy másik fallal elválasztott részébe ( talán lakótorony) B- nél mehetünk be, melynek külső éle a leginkább támadható oldal felé fordul. A várat teljes egészében tört kövekből építették, meglehetősen hevenyészve, így nem csoda, hogy jóformán nem maradt semmi nagyobb fala.…” 

Engel Pál adatai szerint:

A magyar történetírásban is Lipovec név alatt szereplő vár, 1283-1338-ig a Babonics család tulajdonában volt, majd hűtlenségük okán a királyé lett egészen 1373-ig. Eztán a várukról lipovecinek is nevezet Surdis családé (1421-ig), aztán a szomszédvári Tótoké (1421-1436-ig). A következő évben (1437.) Frangepán Márton birtoka (1479-ig). Eztán pár évig birtokviták tárgyát képezheti, mivel birtokosaként, senki sem jelenik meg egészen 1490-ig, amikor is Corvin János hercegé lett (1502-ig). Tőle a gersei Pethők szerzik meg (1519-ig), hogy végül az Erdődy családé legyen (1550-ben még az övék) . 

A vár mai állapota: 

A meglehetősen kicsiny vár állapota közepesnek mondható. Vannak 5- 6 méter magasan álló falai, de az övező fal némely szakasza, szinte a földig leomlott. A vár udvarán és közvetlen környezetében kiirtották a növényzetet, de a kidöntött fák törzsei még mindig nehézkessé teszik a vár bejárását, ráadásul a további gondozás hiánya miatt az aljnövényzet sűrűsödése újból megkezdődött. A vár területe, három részre oszlik. A nyugati végében egy síkfödémes palotaszerűség lehetett, melynek földszintjén a kiszolgáló helyiségek kaptak helyet. A keleti végben, egy fallal elrekesztett rész találhatunk, mely talán egy lakótorony lehetett. Az 1920-as Szabo féle alaprajzon ezen a területen egy kisebb, kb. 4x4 méteres, toronyszerű rekesztést figyelhetünk meg melynek nyomai jelenleg a föld alatt rejtőznek. 

Ennek funkciója egy ásatás nélkül, már nem meghatározható. Elképzelhető az is, hogy a keleti vég egész területe egyetlen tornyot képezhetett (ennek alapterülete, kb. 10x8 méteres lehetett), melynek legkeletibb fala egy élben végződött, amely a leginkább támadható oldal felé nézett. Az is lehet, hogy a területen belüli rekeszték maga volt egy kisterületű torony, amit egy igen szűk udvar ölelt körbe. A fennálló romok alapján, jelenleg ez nem eldönthető. A vár keleti végének sarkantyúszerű kiképzése alatt, mára egy erősen feltöltődött árokszerűség található, mely a vár felé ereszkedő hegytetőt vágta ketté. A vár többi oldala meredeken omlik lefelé. A vár egykori kapuja a délnyugati falban nyílott, külön megerősítésének már nyoma sincs. A magasabban álló falakban található gerendafészkek megengedik azt a feltételezést, hogy a várfalak belső felén, valamiféle fából készített gyilokjáró lehetett. 

A várat 2007. tavaszán bejárta: dr. Ferenczi Sándor József, dr. Ferenczi Sándor Józsefné, Szatmári Tamás

Forrás:

Ðuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb. 

Branko Nadilo: Várromok Szamobori és a Zsumberki hegységben