Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Odorvár (Ódorvár)

A vár Cserépfalutól ÉNy-ra 3 km-re, Bükkzsérctől ÉK-re 1,5 km-re a Hór-patak völgyének nyugati oldalán emelkedő Ódor-hegyből a völgy fölé, DK-i irányban kiugró sziklagerincen található, amelynek tszf. magassága 550 m, relatív magassága pedig kb. 300 m. A kiugró sziklagerincet sziklába vágott árok választja el a hegytől, ezzel védve a keskeny gerincre épített kisméretű várat. A vár többi oldalát a rendkívül meredek hegyoldal védte, sánc, vagy más árok a vár körül nincs. A vár platóját egykor kőfal vette körbe, amelynek nagy része habarcsos törmelék, de hosszabb szakaszokon összefüggő fal alakjában ma is látható.

Az árok felőli Ny-i vége a természetes sziklás terephez igazodva hegyesen végződik. K-i vége alatt különösen meredek és sziklás a hegyoldal. A vár hossza 31 m, szélessége 12 m. A vár Odorvár megnevezését egy 1788-ből származó térképről ismerjük.

Az irodalomban Pesty Frigyes, és Kandra Kabos említi elsőnek, majd Gerecze Péter, aki Hunfalvy Jánosra és – tévesen – Csánki Dezsőre hivatkozik. Borovszky Samu Odorvárat a megye szlávnak tartott várainak sorában szerepelteti. Györffy György történeti földrajzában a Füzérkőre vonatkozó okleveles adatot Odorvárral hozta kapcsolatba. K. Végh Katalin és Kemenczei Tibor a vár falmaradványait középkorinak határozták meg, de a területén lévő sziklaodúban kora vaskori cserepeket is gyűjtöttek.

1977-ben Mizser Lajos a vár nevének eredetét vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a vár neve a német Oldarich személynévből ered, egyidejűleg ő hívta fel a figyelmet a vár eddig ismert egyetlen okleveles említésére is, melyet 1980-ban Sugár István közölt.

1963-tól kezdődően a tiszaföldvári gimnázium földrajz szakos tanára Varga Lajos rendszeres nyári táborokat szervezett Odorvárhoz, melynek során a diákokkal a várat is részletesen vizsgálták. Eredményeiket később, 1994-ben önálló kötetben tette közzé. Varga Lajos beszámolója szerint a vár területéről a 10–11. századtól egészen a 15. századig terjedő időből kerültek elő főleg kerámia leletek, a későbbi korszakok leletei azonban hiányoznak.

A várra vonatkozó adatokat a vár felmérésének közzétételével, 1992-ben a Borsod megyei vártopográfia foglalta össze, amely feltételezte, hogy mivel a környéken az Árpád-korban szereplő Kerekkő hegy nem ismert, talán az odorvári szikla középkori neve lehetett Kerekkő. 1248-ban IV. Béla oklevélben engedélyezte Lampert egri püspöknek, hogy a Füzérkő vagy Kerekkő nevű helyen várat építsen. Füzérkőn felépült a vár, ugyanakkor nem igazolható, bár nem is zárható ki Ódorvár Kerekkővel való azonosítása, bár az oklevél csak egy vár építéséről rendelkezik.

Első, egyben egyetlen ismert okleveles említése szerint 1351-ben Erzsébet királyné megparancsolta Peskó (Peskon) odori (de Olding) alvárnagynak, hogy Cserépfalun, amely a hatvani konventhez és Bogácson, amely az egri káptalanhoz tartozik ne szedjen dézsmát és lakóit ne háborgassa.

A vár pusztulásának idejét nem ismerjük, huszita-kori felhasználását hiteles adatok nem támasztják alá.