Utolsó frissítés: 2026.01.20.
Kistapolcsány, vár - kastély
Kistapolcsány (Topoľčianky) község Aranyosmaróttól 4 km-re északkeletre, a Tribeč-hegység lábánál, a Zsitva folyó völgyében fekszik. A Leveska és Hostjansky patakok közötti védett földnyelven, már a 9-10. században szláv telepet igazoltak a régészeti kutatások. A település első írásos említésére a nyitrai káptalan III. András királynak írt oklevelében került sor Topolchen paruum alakban.
A tatárjárást követően német hospesek telepedtek le a környéken. Feltételhetően közülük való lehetett az a Hochlow / Haslav comes, aki a barsi várjobbágyokkal árokkal és palánkkal övezett tornyot épített itt a 13. század közepe táján. Haslav comes volt a Kistapolcsányi család őse. Az Árpád-ház kihalása után a Kistapolcsányiak Károly Róbert pártjára álltak. A király 1307-ben, többek közt Kys Thopulchani Jula fiának, Gergely mesternek is engedélyt adott, hogy aranyat és ezüstöt mossanak a divékvölgyi Dobrodnya, Buhon és Novidzen falvak határában.
Amikor Csák Máté nagyúr a Forgáchok őseitől elfoglalta Gímes várát, a Tapolcsányiak is behódoltak neki. Haslav comes Kistapolcsányt elcserélte Csák Máté egyik rokonával a Komárom megyei Hetény községért. Haslav fia Kistapolcsányi Gyula pedig Csák Máté lévai várnagya lett. Csák Máté halála után Kistapolcsányi Gyula 1321-ben Léva várát harc nélkül átadta a királynak.
1324 április 25-én Kistapolcsányi Gyula és testvére, András comes megosztoznak Kistapolcsányon, de 20 év után 1344-ben a család tagjai már egymással pereskedtek. Emellett egymást követték a hatalmaskodások a szomszédjaikkal, melynek következményeként 1400-ban Fedémesi Miklós kirabolta s elpusztította Kistapolcsányt.
A Kistapolcsányiak 1403-ban Zsigmond ellen Nápolyi Lászlót támogatták, és megpróbálták felmenteni az ostromlott várát, de az ostromot vezető (ghimesi) Forgách Péter nyitrai püspök csapatai legyőzték Kistapolcsányi János hadát, aki bele is halt az harc során szerzett szerzett sérüléseibe.
A század elején a tornyot kibővítették, a század végére pedig felhúzták a másik épületet is. A várat továbbra is vizesárok és palánk vette körbe. A Kistapolcsányiak 1446-ban zálogban megszerzik a közeli Hrussó várát. Ezt követően már két várukból is rabolták a környéket. Mátyás király trónra kerülését követően már 1458. februárjában levélben utasítja Tapolcsányi Lászlót, hogy térítse meg a barsvármegyei nemesek kárát, a kistapolcsányi kastélyt pedig rombolja le azonnal. Ez azonban ismeretlen okok miatt nem következett be.
1535. április 1-én Hrussóy (Zabláthi) János embereivel megtámadta Kistapolcsányt, ami akkor Kistapolcsányi György és Tamás birtokában volt. A várat felgyújtották, Kistapolcsányi Lászlót nyíllal lőtték le, Ferenc pedig több másokkal egyetemben a lángokba veszett. Kistapolcsányi Györgyöt és Tamást Hrussó várába, majd a turóci monostorba vitették. Kiszabadulásuk után nem mertek Kistapolcsányba visszatérni, 4 évig Garamszentbenedeken laktak.
Az 1559. évi országgyűlés 29. törvénycikkelye elrendelte, hogy a kistapolcsányi várat a vármegye romboltassa le, mert a törökök által könnyen megközelíthető és nincsenek meg a szükséges védelmi eszközök. Ennek ellenére ismét megúszta a pusztulást vár, sőt az 1569. évi törvény a végvárak közé sorolta. Kistapolcsányi János a régi várat elbontotta és árkait betemette. Az új vár pedig a réginél nagyobb és erősebb lett.
Kistapolcsányi Pál 1611-ben történt halála után nővérének férje, Enyingi Török István pápai kapitány Hrussó várát és Kistapolcsányt is elfoglalta. Tapolcsányi Ilona 1614-ben keltezett végrendeletében a Hrussó és Kistapolcsány várára vonatkozó összes jogait és korlátkői birtokrészét férjére, Török Istvánra hagyta. Ez ellen a kamara tiltakozott és a nádor ítéletében Hrussó várát, Kistapolcsányt, valamint tartozékait a Kistapolcsányiak férfiágának kihaltval, a kincstárra visszaszálló javaknak mondotta ki. Ezt a döntést Török István is elfogadta.
1627 előtt Pethe László Anna nevű lányának kezével Kistapolcsányt és Hrussót Rákóczi Pál (Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem 3. fia) szerezte meg, akitől 1636-ban fia, az akkor még kiskorú Rákóczi László örökölte. László kiskorúsága alatt Rákóczi György irányította a birtokokat. Rákóczi László 1660-ban lett nagykorú, ezután a kistapolcsányi várat reneszánsz várkastéllyá építette át. Az építkezésekkel 1662-re készültek el, amit a kapu feletti címer mutat.
1664. májusában, a Nagyvárad visszafoglalási kísérlete során halt hősi halált Rákóczi László. Birtokait lánya, Rákóczi Erzsébet örökölte, az ő gyámja II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia lett. Kistapolcsányba a török veszély miatt hajdúkat rendeltek. 1665-ben a várkastélyba vezényelt hajdúk garázdálkodtak a településen. A lakosok 1665 nyarán panaszt emeltek Báthory Zsófiánál, ki szeptember 4-én Sárospatakról írt erről levelet a vármegyének. A hajdúk ez követően a Rákóczy-árvák (Erzsébet és Borbála) várkastélyába betörtek, azt elfoglalták és kifosztották. A fejedelemasszony nov. 15-én Sáros várából panaszt emelt a vármegyénél ellenük. A lefolytatott vizsgálat kimondta Suskovith János kapitány és Botka István vicekapitány érintettségét a fosztogatásokban, de az ítélet elől a megnevezettek megszöktek. A hajdúk ezt követően elhagyták Kistapolcsányt.
1668-ban Rákóczi Erzsébet hozzáment feleségül gróf Erdődy Ádádmhoz, majd annak korai halála után gróf Erdődy Györgyhöz. Erzsébet asszony gyakori vendége volt II. Rákóczi Ferenc. Rákóczi Erzsébet a Rákóczi-szabadságharc kitörésekor horvátországi birtokaira menekült és ott is halt meg 1707-ben. Birtokait Rákóczi Juliannára és Ferencre hagyta.
1703-ban Ocskay kurucai csellel foglalták el Lévát, majd innen kiindulva a kuruc csapatok Kistapolcsányt, Párkányt, Kékkőt, Szitnyát, Csábrágot is meghódoltatták. Mikor Ocskay októberben elvesztette Lévát, ennek hírére a kistapolcsányt őrző hajdúk is megszöktek. Bercsényi zólyomi győzelme után azonban ismét kuruc kézre került a várkastély. A nagyszombati vesztes csata után Rákóczi Ferenc azt írta az emlékirataiban, hogy a Lipótvárat ostromló táborból elmenekült gyalogságot Kistapolcsányban gyűjtötte össze. 1705 januárjában itt volt Rákóczi főhadiszállása. 1706-ban Rákóczi Ferenc a béketárgyalások alatt Nyitrán fogadta feleségét, majd a kistapolcsányi várkastélyba költöztek át. 1708-ban a vesztes trencséni csata után Rákóczit Kistapolcsányba menekítette a környezete. A várat a szabadságharc végóráiban átmenetileg a kurucokat legyőző Heister tábornok foglalta el.
A szatmári béke után az emigrált II. Rákóczi Ferenc birtokait elkobozták. A már korábban császári kézre jutott Kistapolcsányt 1710-ben a Koháry család vásárolta meg, majd tőlük 1711-ben Zichy Károly szerezte meg. Ő kezdte felújítani a romos várkastélyt. 1742-ben a Zichy család a horvát származású Keglevich Ádámnak adta el a falut és a várkastélyt. 1818-ban Ádám fia, Keglevich János kezdte meg a várkastély átépítését. A déli szárny helyén egy klasszicista stílusú kastélyt építtetett Alois Pichl tervei alapján, amely 1825-re készült el.
Keglevich István 1890-ben adta el Kistapolcsányt, Habsburg-Lotaringiai Károly Lajos főhercegnek. Hét évvel később tőle József főherceg szerzi meg és Trianonig a család birtokában maradt a kastély. A Csehszlovák állam megalakulása után államosították, majd 1923-tól 1950-ig a mindenkori csehszlovák elnök nyári rezidenciájaként működött. A klassziciszta kastélyszárny ezután fokozatosan múzeummá vált. Figyelemre méltó a több mint 14-ezer kötetet tartalmazó gazdag könyvtára. Jelenleg szállodaként és múzeumként üzemel.
A vár építéstörténete:
A legkorábbi erősséget, egy vizesárokkal övezett tornyot a 13. század második felében emelhették Bars várának jobbágyai, illetve Hochlow comes. Ez kőből készült, közel négyzet alaprajzú toronyépület lehetett, melynek felső szintje feltehetőleg fából készült. A 13. század folyamán tovább bővülő várterületnek határt szabott a torony köré épített védőárok. A 14. században a központi tornyot átépítették és további épületrészeket is emeltek köré, azonban még a korábbi vizesárkon belül. Az ekkor kialakított 22,5 x 19,5 méter méretű középkori vár szabálytalan alaprajzú volt.
A 15. századi építkezés során a szabálytalan alaprajzú vár északi falai és az itteni árok között készült 1,2 méter átmérőjű kút maradványát megtalálták a kastély udvarának feltáráskor. A 16. század elején a vár keleti oldalához, de a korábbi árkon belül egy 4,2 x 3,3 méter méretű, trapéz alakú tornyot építettek, a közepén egy 70 x 65 cm-es kőpillérrel. Ez a vár 1535-ben leégett, ennek nyomai is felszínre kerültek a kutatás során. A tűz utáni pusztulás olyan mértékű volt, hogy 1559-ben a vár lebontásáról döntöttek.
A korábbi vár helyén, de annak tágabb környezetében, részben annak anyagából egy új, trapézhoz közelítő, szabálytalan alaprajzú, jóval nagyobb várat építtetett fel Kistapolcsányi János. Ennek első fázisában készült el az új vár északi része az ott épített két toronnyal, melyek közül az északi közel patkó alaprajzú volt, míg a keleti háromnegyed kör alaprajzúra épült. Valószínűleg ekkor épült az új vár keleti szárnyának egy része is. A 16. század második felében készült el az új várépület nyugati szárnya és annak helyiségei, délnyugati és déli saroktornya, valamint a kettőt összekötő fal. Az új erődítmény körül, a réginél sokkal nagyobb területet övező várárkot és palánkot hoztak létre 1655-ban. Az így kialakított várat a törökök elleni harc egyik fontos erődítményeként említik.
A következő jelentős átalakítások, a vár reneszánsz stílusú kastéllyá történő átépítéskor történtek 1660 körül. A keleti védőfal vonalában új lakószárnyat építettek, valamint a déli fal előterében, a déli torony külső síkjához illesztve egy épületrészt emeltek. Ekkor a délnyugati saroktornyot lebontották, illetve átalakították. A korábbi épületeket egy szinttel megemelték és létrehozták a reneszánsz stílusú, árkádos belső udvart.
A Rákóczi-szabadságharc alatt megsérült épületeket 1711 után ismét újjáépítették. Az 1820-as években Alois Pichl bécsi építész tervei alapján, a 17. századi kastély déli szárnyát és annak délkeleti és délnyugati sarkán lévő tornyait részben elbontották, illetve más részeiket felhasználva megépítették a ma is látható klasszicista stílusú kastélyt. A kastély körül igényesen kialakított parkot alakítottak ki.
Források:
Koppány Tibor: A középkori Magyarország kastélyai. Művészettörténeti füzetek 26. Budapest, 1999
Szöllősi Gábor: Kistapolcsány — Várkastély, Várlexikon
Štefan Rakovský: Zlaté Moravce a okolie. Bratislava, 1969
Ethey Gyula: A Zoborvidék múltjából. Nyitra, 1936
Dr. Haiczl Kálmán: A Kistapolcsányiak, Budapest, 1934
Sisa József: Keglevich gróf felvidéki kastélyai VKT, 2011
Karczag Ákos - Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei I-II.
