Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pásztó - Hasznos, Cserteri vár

A Pásztó közigazgatási határán belül található Hasznos községtől keletre emelkedik, a Gombás-tető 316 m tszf. magasságú sziklatömbjére épült a Cserteri vár néven ismert erősség. Területéről jó rálátás nyílik egyrészt a Mátra két várára (Ágasvár és Óvár), másrészt a közvetlenül alatta lévő szorosban, a Kövecses-patak mentén haladó fontos hadiútra. A patakvölgy szintjéhez képest a sziklás magaslat 80 m relatív magasságban található. Az 1980-as években árvízvédelmi szempontok figyelembe vételével, a patak felduzzasztásával egy víztározót alakítottak ki a vár alatt.

Az erősség három nagyobb részre tagolódik. A Gombás-tető legmagasabb, sziklás csúcsán található félköríves alaprajzú, mintegy 30 × 40 méteres vármag, melynek közepén egy négyzetes, kb. 8 × 8 méter alapterületű torony helyezkedik el. Ezt körben szabálytalan, íves vonulatú falszakaszok határolják, kelet felől pedig egy keskenyebb, viszonylag egyenes vonalú, 20-25 méter hosszú épületszárny. A torony és a keleti épületrészek falai még több méter magasan állnak. A nyugati falak maradványait is jól nyomon lehet követni a falomladékok alatt, míg a legmagasabb sziklagerincre alapozott déli falak helyenként a szikla felszínéig lepusztultak.

A vár második része a vármagtól keletre emelkedő, attól árokkal elválasztott, kb. 7-8 méterrel alacsonyabb fekvésű platón terül el. Itt ma két nagyobb, 6-7, illetve 4 méter magas falcsonk áll, az előbbi a plató északi részén. A felszíni nyomok alapján itt egy téglalap alaprajzú, 8-9 × 10-11 méter alapterületű épület állhatott. Ennek középső tengelyétől egy átlós falcsonk indul az árok irányába, amelyet leginkább a vármagból átvezető egykori híd pilléreként lehet értelmezni, bár az sem zárható ki, hogy a két várrész közötti árkot zárta le észak felől. Az utóbbi déli lezárását képező fal a keleti vártömb délnyugati sarkához kapcsolódott. A plató délkeleti részét elfoglaló másik, alacsonyabb falcsonk külső falsíkján jól kivehető, hogy egy szabálytalan, de már ismeretlen formájú épület maradványa lehet. A belső felületén megfigyelhető íves kialakítása alapján egy csigalépcsőre gondolhatunk.

A két várrészt dél felől egy közös fallal kötöttek össze, amely a szikla peremén fut. Ennek nyomai a keleti és középső szakaszokon még kibukkannak az omladék alól, azonban a legmagasabb pontokon – többek között a négyzetes torony mentén – már a szikláig lekopott. Magasabb szakaszai 1934-ben dőltek le az országútra, majd a közlekedés biztonsága érdekében az utat veszélyeztető csonkokat szándékosan megsemmisítették. Jelenleg megfigyelhető, hogy a szikla déli széle fokozatosan pusztul, kisebb-nagyobb rögök évente szakadnak le róla, csökkentve a vár területét.

A vár harmadik része csak sáncként, illetve tereplépcsőként jelentkezik a belső mag északi és nyugati oldalán. Az északi sánc a keleti külső várszakasz vonalától kezdődően, enyhe északi irányú ívvel kb. 50 méter hosszan követhető, ahonnan délnyugati irányban fordul. Ettől kezdve ellaposodik, s tovább csak egy határozott tereplépcső húzódik mintegy 25 méter hosszan, egészen a domb déli pereméig. Az így lehatárolható elővár területén is megfigyelhető egy tereplépcső, mely az északi sánc által kialakított „falszorost” zárta le nyugat felől. Itt bizonytalan kőfalmaradványok is sejthetők.

Hasznos vára eredetileg Heves megyéhez tartozott. Az erősséget először csak 1416-ban említik a források, Pásztói János országbíró özvegyének tulajdonaként. A vár 14. századi fennállására közvetve az utal, hogy 1348-ban Pásztói Nagy Domokos hasznosi előnévvel bukkan fel. 1441-ben Pásztói Miklós fi a János volt királyi pohárnokmester birtokolhatta, aki egy hatalmaskodás során levágott disznókat a várba szállíttatta.

Szintén a Pásztói család bírta a várat 1454-ben is. 1473-ban iktatták be a vár birtokába Pásztói Lászlót, miután Pásztói Andrást fej- és jószágvesztésre ítélték, s tőle elvették a birtokait. 1488-ban értesülünk arról, hogy Pásztói Miklós egy vagyonosabb pásztói jobbágyot tartott fogva a vár falai között, váltságdíjat követelve szabadon bocsátásáért. Még 1505-ből rendelkezünk egy adattal arra vonatkozóan, hogy Pásztói János és Domokos testvérek, az említett László unokaöccsei bizonyos építkezést folytattak a vár területén. A vár további sorsa egyelőre nem ismert, török kori források alig állnak rendelkezésre róla. Egy 1654. évi adat már „puszta Hasznos várának” nevezi.

A vár építését kései említése ellenére a 13. század második felére, de mindenképpen 1265 után tehetjük. Építtetője valószínűleg az Ágasvárat adományként elnyerő Rátót nembeli Domokos nádor fia, az említett Nagy Domokos lehetett. Az adománylevélben Ágasvár szerepel a hozzátartozó falvakkal (Bárkány, Kutasó, Tar), de miután a túl magasan fekvő, s így nehezebben megközelíthető Ágasvár kényelmetlennek bizonyult, felépülhetett a család kegyurasága alatt állt pásztói ciszterci apátsághoz közelebb fekvő hasznosi vár.

A vár területén régészeti kutatás mindeddig nem folyt és műemlékvédelmi beavatkozásokra sem került sor. A vár építéstörténete és fennállásának ideje régészeti kutatás nélkül nem határozható meg. A terepi jelenségek és a felmenő falak egyes részletei ugyanakkor legalább három építési szakaszra utalnak. Jelentős mértékű átépítés nyomai látszanak a vármag északkeleti részén és a keleti várrész délkeleti részénél. Eltérő méretű és anyagú kőanyag használata tűnik fel a vármag négyzetes tornyánál és a hozzá kapcsolódó keleti épületrészeknél.

Nagy biztonsággal feltételezhető, hogy a nagyméretű, sáncokkal övezett külső vár, középkor végi bővítés. Azonban feltárások nélkül nem állítható biztosan, hogy a hódoltságot közvetlenül megelőzően történt-e. A terepbejárás során gyűjtött leletanyag időben nem lépi túl a 16. század második felét, ezzel megerősítve az idézett 17. századi forráshely adatát a vár elhagyott voltára vonatkozóan.

A feltehetően már felhagyott vár és területe, a török megszállás után az egri vár tartozéka, 1693-ban gróf Koháry Istváné, az 1800-as évek elején pedig a pásztói apátság birtokába került. A fokozatosan rommá lett vár köveit, a környék lakossága az építkezéseihez hordta el.

Forrás:

Nováki Gyula – Feld István – Guba Szilvia – Mordovin Maxim – Sárközi Sebestyén:
Nógrád Megye Várai az őskortól a kuruc korig, Magyarország várainak topográfiája 4. kötet