Utolsó frissítés: 2026.04.12.
Galgóc, vár
Galgóc (Hlohovec) városa, Nagyszombattól 19 km-re északkeletre, nagyrészt a Vág bal partján, az Inóc-hegységtől délre fekszik.
Az Árpád-korban várispánsági székhely, de várát 1294-ben már elpusztult erődítményként említik. A 13. században író Anonymus úgy “tudta”, hogy Árpád honfoglalói – Vág-menti társaival: Trencsénnel, Bolondóccal (Beckóval), Bányával és Semptével együtt – a csehektől foglalták el. 20. századi történészi vélemény szerint azonban ezek a várak csak Szent István korában épültek volna. Egy biztos, régészeti alapon egyelőre szinte semmit sem tudunk a kezdeteikről mondani. Ne feledjük azonban, hogy a régészet sem csodaszer s előbb-utóbb azért előkerülhetnek még árulkodó nyomok.
Egy keleti-délkeleti irányból a magasabb hegyekhez csatlakozó nyúlványon épült a Vág folyó völgyére kitűnő rálátást biztosító galgóci vár. II. Rákóczi Ferenc emlékirataiban például megemlékezik arról, hogy a szemközti és nagyon közeli Lipótvár 1704 őszi ostroma alatt itt, Forgách Simon gróf kastélyában lakott s kényelmesen, innen figyelte az eseményeket.
Fontos megjegyezni azonban, hogy a 18. században barokk kastéllyá alakított vár közvetlen előzményei csak az Anjou-korból származnak. Kont Miklós nádor, az Újlakiak őse 1349-ben kapta a birtokot I. (Nagy) Lajos királytól s utána kezdett ott várépítésbe. 1276-os és 1294-es adatok ugyanis csak egy régi vár helyét említik Galgócon! Elvileg az sem volna kizárt, hogy az Árpád-kori galgóci ispánsági vár nem a maival megegyező helyen volt. Másik szóba jöhető várhelyről azonban nem tudunk Galgócon! Ezért nincs okunk arra gondolni, hogy a korai vár másutt lett volna, mint az előnyös fekvésű későbbi helyén.
Kiterjedését – noha egyelőre semmilyen ismeretünk sincs róla – a magaslat mérete határozhatta meg. Egy kb. 200 x 120 m-es, azaz 2 hektáros védett területet lehet feltételezni. Hogy a régi galgóci várat eredetileg kik és mikor építették, éppen úgy nem tudjuk, mint ahogyan azt sem, hogy vajon meddig működött ispánsági várként? Az, hogy 1283-ból még ismerünk galgóci ispánt, nem jelenti hogy a vár addigra már régen ne pusztult volna el! 1276-ban és 1294-ben ugyanis aligha régi várhelyről (antiquis civitatis) beszéltek volna. Kérdés az is, amikor Harcias Frigyes osztrák herceg 1236-ban – békeidőben – Galgócon keltezett egy oklevelet, miért csak “a magyarországi Galgócon, Vág nevű folyó mellett” helymeghatározást adta? Valószínűleg már akkor sem létezett a régi ispánsági vár! Az a benyomásom, hogy az “ispáni” várak nagy részét bőven a tatárjárás előtt hagyhatták fel s csak a vár nevét viselő “intézmény” működött tovább egy ideig – leszálló ágban – valamennyire.
Dénes József: Galgóc - https://djnaploja.wordpress.com/2023/08/04/galgoc/
Dienes Adorján: Regélő romok
Balambér vezérlete alatt a hunnok mint pusztitó förgeteg zúdultak nyugat felé. Törtetésük azonban nem volt akadálytalan. Az útjukba kerülő népek úgy ahogyan tudtak, de mindenesetre vitézül védekeztek ellenük. Eljutottak a mai Nyitra megyébe, annak is Vágvölgyébe. Itt megtorpantak egy időre. Mert oly erősségre akadtak, mely még az ő győzedelmes hódításukhoz szokott fegyvereiket is próbára tette. Hatalmas vár terpeszkedett előttük : Galgóc.
... aztán Attila s ennek a Balti tengertől az Aldunáig, a Kaspi tótól a Rajnáig terjedő birodalmában bizony a galgóci hatalmas erősség úgy veszett el, mint marék por a sivatag homokjában. ... Az ő halála után ... Pannónia is önálló lett, már amennyire önállóságról szó lehetett az egymás ellen acsarkodó longobardok, avarok, bajorok és szlávok között. Ennek ... Árpád vezér megjelenése vetett véget. ...
S ebben az aránylag kisebb területű országban, majd pedig szent István király birodalmában, itt már ugyancsak érvényesülhetett és fontos szerepet is játszott Galgóc ősi vára. A nagy király s közvetlen utódjai az ilyen kulcsos várakat erősen kezükben tartották és szó sem lehetett arról, hogy azok magántulajdonba menjenek át. ... Galgóc ilyen vár volt. A Vágvölgy kapuja. Aki e kaput betörte, az sétapálcával kényeskedhetett végig a völgyön át fel s le. Kiváló vár vezetésére s őrzésére kiváló embereket is kellett kiválasztani, különösen ha ez a vár úgy mint Galgóc, várispánság székhelye volt.
Sajnos az árpádházi királyok idejének jellegzetes és érdekes méltóságai közül Galgócra vonatkozólag csak hármat ismerünk. Kettője zászlósúr, ami a galgóci várispánság fontos kiválóságát bizonyítja. A 13. század közepén Eynard mester töltötte be Galgóc várispánságának tisztét, de egyúttal Mária királyné főlovászmestere is volt. Kiváló lovas lehetett, hogy az egykor niceai császárleány s most magyar királyné mellé a lovaglás fortélyainak tökéletesítésére őt választotta ki IV, Béla király.
De már a másik ismert galgóci várispán ama Rainald, egészen más természetű záslósúri méltóságot töltött be várispánsága mellett. Főételfogómesíer volt. Stílszerű és nagy elfoglaltsággal járó hivataloskodás IV. László király alatt, midőn is a főételfogónak sok gondot okozott, hogy a kun dorbézolások alkalmával rendben s bőségben kerüljenek asztalra az ínyenc falatok.
No, a harmadik galgóci várispán akinek nevét ismerjük, az nem ért reá holmi udvari méltóságok testet-lelket megkötő s hajbókoló cikornyáit betölteni. Mert Miklós várispán kardja folytonosan munkában volt. Hol a vidék rablólovagjai, hol Pektári Joachim szlavóniai bán és a főurak országos viaskodása, hol pedig II. Ottokár cseh király betörései foglalták őt le vitézi tettekkel. Különösen a győri csata alkalmából tüntette ki magát. Miklós vitézi tetteivel záródik le a galgóci várispánság is mint ilyen. Mert az Árpádok kihalta után trónra került vegyesházi királyoknak nagyon érdekükben állott, hogy az egyes főurakat magukhoz édesgessék, erre pedig legjobb eszköz volt egy-egy váradományozás. Galgóc is magántulajdonba ment át, de nem úgy ahogyan Vencel, Ottó és különösen Róbert Károly elgondolták. Az ország királyának kezéről a kiskirály kezére vándorolt : Csák Máté lett benne az úr. Galgóc vára is a Csák féle Mátyusföld területébe esett és Róbert Károlynak húsz évi viaskodásába, hadakozásába s vérontásába került, amig ennek a fiókfejedelemnek végre megtörte erejét.
Galgóc várától s birtokrészeitől nem siettek megválni a királyok, mert a vár maga elsőrangú erősség, a hozzátartozó erdők-mezők pedig a királyi pénzes tarsolyt duzzasztották. V. Lászlónak azonban mindegy volt, vannak-e vagy nincsenek várai. Csak azzal törődött, van-e dőzsölő mulatozásra. Láttatlanba irta alá a donációs levelet, mely Galgócot az Újlakiaknak juttatja. ...
Újlaki Lőrinc mégis aztán pardont kapott Ulászlótól, sőt II. Lajos alatt a macsói bánságig s országbiróságig vitte. Mint ilyen halt el 1524 ben.
Ez időtájt kezdett fölvirradni a Thurzó nemzetségnek. ... Thurzó Elek körmöci kamaraispán és kincstáros Galgócot szemelte ki, mint amelyet a király eladóvá tett. Megvette 180 ezer forintokon. A Thurzók idején Galgóc virágzó korát élte. ... ezeket a napsugaras időket elsötétítette s véget vetett azoknak a török előretörése. Érsekújvár és Nyitra eleste után Galgóc került sorra : 1663 ban bevette s elpusztította a pogány sereg. Ez időtől fogva mint erősség nem igen szerepel többé. Montecuccoli ugyan ide vonult vissza, midőn Szentgotthárdon Köprili pasát elpüffölte, azonban a vasvári béke létrejötte után elvonult az amúgy is halódó várból.
A Rákóczi kor után Bécs tette rá kezét Galgócra és III. Károly király Erdődy Györgynek adfa a már jórészt romokban heverő várat s birtokot. Ma is a családé az uradalom. Erdődy József a vár helyén impozáns kastélyt épitett könyvtárral, múzeummal, színházzal, lovardával. A régi vár egyes csonkjai szinte elvesznek a nagyarányú várkastély roppant méretei mellett.
Forrás: Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935) Galgóc
