Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Galgóc plébániatemplom

Galgóc az esztergomi főegyházmegye területén feküdt, s a középszintű egyházigazgatás tekintetében a nyitrai főesperességhez tartozott. Az archidiaconatus egyik esperesi kerülete pedig a galgóci volt. A plébániatemplomokkal kezdve a sort, azonnal nehézségekbe ütközünk, ugyanis roppant kevés vonatkozó adat maradt fent, illetőleg a rendelkezésünkre álló információk sem minden ellentmondástól mentesek. Elsőként a Szent Péter templomot említik a forrásaink, melynek 1381-ben Miklós volt a plébánosa. Valószínűleg szintén e templom plébánosa lehetett a fél évszázaddal korábban a pápai tizedjegyzékekben feltűnő Jacobus de Golguos is.

Az egyház a ma is álló gótikus Szent Mihály-templommal azonosítható, amely új titulusát 1661-től viseli. A műemléki kutatások alapján a 13. század közepén emelték, majd a 15. század elején és a végén egyaránt átépítették. Az utolsó középkori renoválási munkálatok Újlaki Miklós, illetőleg fia Lőrinc idején történtek, melyeket megerősíteni látszik a gótikus kapubéllet felső részén látható koronás fej. Ez az ábrázolás Miklós boszniai királyságára (1472–1477) utal, ugyanakkor fia királyi hercegként éppúgy használhatta reprezentációs célokra. Alatta pedig minden valószínűség szerint a család címerét helyezték el, mely az évszázadok alatt jelentős állagromlást szenvedett el.

Egy 1401-ben kelt szentszéki búcsúengedélyben tűnik fel a mezővárosban lévő valamennyi plébánia, jelesül a Szűz Mária, a Szent Péter és Szent Miklós, valamint a Mindenszentek tiszteletére szentelt templomok (sancte Marie, sanctorum Petri et Nicolai ac Omnium Sanctorum parochiales ecclesias, in dicto opido consistentes). A legnagyobb probléma ezzel kapcsolatban, hogy a felsorolt templomok közül a későbbiekben csupán a Szent Pétert és a Szent Miklóst említik plébániaként. A forrásban szereplő Mindenszentek egyház esetleg az azonos titulusú kápolnával azonosítható, amely mellett később a ferences kolostort létesítik. A Szűz Mária titulusú egyház a későbbiekben egyetlen alkalommal szerepel a kútfőkben, egy közelebbről nem ismert kolostor védőszentjeként. A Szent Miklós patrocínium több mint egy évszázad elteltével jelenik meg egy oklevélben, s újfent a galgóci parókiális egyházhoz kapcsolódóan (in civitate Galgocz ex opposito ecclesie parochialis Sancti Nicolai). Mindezeket figyelembe véve úgy tűnik, hogy a középkor folyamán Galgóc mezővárosban két plébániatemplom is működhetett, amely a település jelentőségét mutatja. Ez azért is kiemelkedő lenne, mivel a szabad királyi városok közül pl. Bártfa, Kassa vagy Nagyszombat is mindössze egyetlen plébániával rendelkezett, ahogy a Hegyalja egyik jelentós mezővárosa, Újhely is. Megfontolandó azonban a kettős titulus használata is; ez esetben a településen egyetlen, Szent Péter és Szent Miklós oltalma alá helyezett plébániatemplom működött.

Forrás: FEDELES TAMÁS: GALGÓC AZ ÚJLAKI ÉRÁBAN (1349–1524)