Utolsó frissítés: 2025.10.04.
Tata - Kálváriadomb
A Kálvária-domb geológiai szempontból Európa egyik legértékesebb része. A régi kőbánya délkeleti sziklafalán látható rétegsorok szinte egyedülálló módon adnak betekintést földünk rétegképződésébe. Ez is védett terület. A Kálvária-domb kopár szikláin egy régi erődtemplomhoz hasonló templom állt, amely a XVIII. század közepén már erősen romos állapotban volt. Fellner Jakab a romos templom szentélyéből alakította ki a mai kis kápolnát.
A dombot már Tata középkori történetében is ismerték és használták. A tatai bencés apátság birtokaihoz tartozó települést Szentivánhegy néven említik többször is a XV. században, hol mezővárosnak, hol falunak titulálva. A háromhajós gótikus templom a XIV. században épült (1387-ben már biztosan áll) a dombtetőn a falu plébániatemploma, poligonális szentélyű Szent Iván templom. A tituláris szent tehát Keresztelő Szent János, az Anjou-kor egyik népszerű szentje. Szent Iván-hegynek is nevezték ezt a dombot, s az addig Felső-falunak nevezett, város melletti terület így lett Szentivánhegy község, melyet a Krapff család birtoklásaidején Tatához csatoltak. A régi, csúcsíves templom méretei ismertek, mert alapfalaimegmaradtak, körülötte helyezkedett el a temető, s a papszérűnek nevezett telek.
E középkori templom plébániatemplom volt, az egykori okiratok a templom lelkészeit plébánosnak nevezik. 1540-től, mikor a sík fekvésű várat magasabb fekvésű elővédekkel erősítették meg, a Szent János-templom is ilyen elővéddé vált, magas, lőrésekkel ellátott falak, palánkok vették körül, a sarkokon bástyaszerű építményekkel. Romjai a 16-17. századi metszetek nagy részén „Marmorberg" megjelöléssel láthatók.
A török idők után, 1612-ben az Alföldről új betelepülők érkeztek, akik „újhitűek" voltak, s használatba vették a piacon álló Balázs-templomot. 1646-ban gróf Csáky László katolikus főúr kezére került a város, s hamarosan a szentivánhegyi templomban, mint plébániatemplomban újra tartottak istentiszteletet. 1670-ben a katolikusok visszakapták a piactéri Balázs-templomot, így egy plébániahivatal alá két templom került, ettől kezdve a hegyen kevesebb misét tartottak, a templom szerepe megváltozott, inkább körmenetek, búcsúk idején került középpontba.
Mikor 1727-ben gróf Esterházy József lett Tata ura, rendbe tétette a már roskadozó Szent János-templom szentélyét, majd mikor 1751-ben letették az új plébániatemplom alapkövét, határoztak a két ősi templom lebontásáról is.
A Szentivánhegyen a szentély helyén kápolnát emeltek, mellé egy alépítményen álló, Kálvária-jelenetet ábrázoló szoborcsoport került 1770 körül; ettől kezdve nevezték a magaslatot Kálvária-dombnak, Kálvária-hegynek, az újonnan épült kápolnát pedig Kálvária-kápolnának. Ebben az időben még remete is lakott itt.
A törökkori pusztulással kapcsolatban kell megemlítenünk a szép számmal fennmaradt korabeli vár(os)ábrázolásokat, amelyeken rendre feltűnik egy magaslat, templomrommal a tetején. Ezt a látványos kiemelkedést Márványhegynek (Marmorberg) nevezik, melyen egy „ruinirte Kloster" áll. Ez az épület — amennyiben hitelesnek fogadjuk el a rajzot —, a Szent János-templom, de lehet a török idők során teljesen elpusztult bencés monostor is, amely a hegy kissé alacsonyabban fekvő pontján állt. Mindenesetre biztos, hogy a szentivánhegyi templomon súlyos károk keletkeztek a török idők alatt. 1727-ben az Eszterházy család ifjabb fraknói, grófi ága vásárolja meg a birtokot. Szombath Miklós tatai apátplébános 1732-es vizitácionális levelében Szentivánhegy templomát még a városban működőképesen megmaradt három plébániatemplom között említi. Az 1742-es és az 1753-as Canonica Visitatióban viszont már nem szerepel.
Fellner Jakab 1754-ben a tatai szentivánhegyi középkori templomromot alakítja át, Kálvária kápolna számára. Meghagyta a gótikus templom poligonális szentélyrészét a támpillérekkel, de csúcsíves ablakait befalazta, a belsejét félkörívesen zárta le. Megvilágítását az oldalfalakba vájt egyszerű keretelésű ablakrnyílásokon át kapja. Két kis kiülésű pilaszterrel határolt homlokzata kedvesen egyszerű. Egyenes záródású, kereteit bejárata és a föléje helyezett finom plasztikájú rokokó kartust két oldalról ívesen egybekapcsolt, szabadon kilépő fejezet nélküli pilaszterek fogják közre. Vázákkal díszített, ellentétes mozgású, volutákkal szegélyezett oromzata mögött huszártoronyszerű, kecses, törtvonalú tornyocska emelkedik ki. Három- és félévszázad időtávolságát fűzte egybe Fellner. A középkor és a barokk, két különböző érzésvilág hangulatos ötvözése, tükrözése, melyben az architektónikus nyugalom és a rokokó játékos könnyedsége harmonikusan jut kifejezésre.
Belsejét Bäder János pozsonyi festő kissé naiv freskói díszítik. Illuzionisztikus festett baldachinos oltára Krisztus keresztelését, elliptikus keretelésü menyezetképe a világ teremtését ábrázolja.
A helyreállított épületben Fellner-emlékmúzeumot rendeztek be.
Forrás:
Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)
Szarka Imre: Az Országos Műemléki Felügyelőség kivitelezései munkája (1963-1966)
P. Tóth Enikő - Schwaiger Antal szobrász szoborművei a tatai Esterházy-uradalom területén
Kövesdi Mónika: Szakrális jelentésváltozások a tati Kálvária-kápolna esetében
Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)1993-01-01 / 1. szám
