Utolsó frissítés: 2023.03.01.
Perchtoldsdorf, templomerőd
A falu központjában lévő folyamatos település kezdete egyelőre nem határozható meg pontosan. A falu alapításáról nincsenek feljegyzések. Írásos forrásban a "Perchtoldsdorf" név először 1140 körül (tehát nagyjából Bécs első okleveles említésével egy időben) fordul elő, mégpedig egy pontosan nem datálható adományozási üzenetben, amely a Klosterneuburger Traditionsbuchban maradt fenn, és amelynek tanúja egy Heinrich von Perchtoldsdorf, egy babenbergi tisztviselő volt.
A település magja a vár és a Heldenplatz területén, egy régi, valószínűleg már az őskorban és a korai történelmi időkben is használt úton, az úgynevezett "Gebirgsrandweg"-en feküdt, amely a Wien folyó Hietzing melletti gázlójától Lainz - Speising - Mauer - Rodaun, majd onnan a mai Hochstraße-n keresztül Perchtoldsdorfba, és onnan tovább délre Brunn és Maria Enzersdorfon keresztül vezetett. Az Ottó és a Száli császárok terjeszkedési törekvései során ezen az útvonalon, amelyet minden bizonnyal a rómaiak is használtak, várak láncolata épült, hogy a meghódított területeket biztosítsák a kelet felé nyomuló magyarokkal szemben. E lánc egyik része volt Perchtoldsdorf vára.
A "Berchtold" név, amely a falu nevét adta, eredete nem állapítható meg. A Berchtoldsdorf/Perchtoldsdorf névnek nyelvi formái mellett létezik a "Petersdorf" név régóta használatos nyelvjárási formája is.
A perchtoldsdorfi várban 1286-ig Heinrich von Perchtoldsdorf leszármazottai, a perchtoldsdorfi urak, és így a hercegség egyik legjelentősebb családja ültek. Perchtoldsdorfi I. Ottó 1217-ben elnyerte a perchtoldsdorfi plébánia alapításának jogát II. Ulrich passaui püspöktől (akinek egyházmegyéje kelet felé szinte egész Alsó-Ausztriára kiterjedt).
A perchtoldsdorfi urak a paraszti alattvalóik szolgáltatásai és adói, akik felett bírói hatalmat is gyakoroltak, lehetővé tették a státuszuknak megfelelő lovagi életmódot. A vár uraként saját kíséretük volt, az úgynevezett földesurak, akik a felső Wiener Gasse (a középkorban "Knappenstraße") területén éltek.
A perchtoldsdorfi urak kihalása (1286) után a birtok- és uralmi jogok az új osztrák uralkodókra, a Habsburgokra szálltak, akik kezdetben zálogjogok révén sokféleképpen részesültek belőlük. Végül az alattvalók illetékei az uralkodói kamarába folytak be, és az uralkodó dinasztia női tagjainak ellátására fordították, akik a perchtoldsdorfi kastélyban tartózkodtak, amelyet 1332 körül kis "hercegnői rezidenciává" fejlesztettek, és hosszú távon elősegítették a falu fejlődését.
Elisabeth von Virneburg, Johanna von Pfirt és Katharina von Luxemburg mellett mindenekelőtt Beatrix von Zollern hercegnő (1365-1414 körül), Albrecht III. özvegye, Albrecht III. özvegye volt az, aki kiemelkedő szolgálatokat tett Perchtoldsdorfnak. Többek között ő alapította a helyi polgári kórházat. Az ő megbízásából Perchtoldsdorf 1400-ban vásári privilégiumot kapott. A következő években a piac jogainak egész sor jelentős javulása következett be. 1406-ban Wilhelm herceg címerrel és pecséttel ruházta fel Perchtoldsdorf polgárait (lásd a Rundschau Wappen und Siegel című cikkét. 1404-ben nemcsak egy második vásárt alapítottak, hanem a bírák és tanácsosok választásának jogát is megkapták.
Így a 14. és 15. század folyamán egy ilyen méretű településen egy meglehetősen fejlett és differenciált kisvárosi munkásélet és egy jelentős szervezettségű közigazgatás alakulhatott ki. A lakosok magukat "polgároknak" nevezték, a helyi elöljáró a "piaci elöljáró" címet viselte. A községet 1404 óta egy tizenkét tagú tanács képviselte, amelyet a polgárok minden évben újraválasztottak. 1440-től Perchtoldsdorf Gumpoldskirchen, Mödling és Langenlois piacaival együtt képviseltette magát az alsó-ausztriai országgyűlés városi kúriájában.
A nyugodt felemelkedés évtizedei után viharos idők következtek. A Habsburg-házban III. Frigyes és VI. Albrecht közötti testvéri viszály valóságos kisháborúhoz vezetett, amelyet zsoldosbandák vívtak, akik a ki nem fizetett bérek ellentételezéseként kifosztották az országot, aminek következtében Perchtoldsdorf, amelyet már 1446-ban Hunyadi János magyar király csapatai is súlyosan feldúltak, szintén súlyosan érintett. Heinrich Smikousky morva zsoldosvezér vezetésével 1465-ben már 800 ember szállta meg a várat. Nem sokkal később, 1477-ben Corvin Mátyás magyar király meghódította a mai Alsó-Ausztria egész területét, beleértve Bécset is. Perchtoldsdorf is mélyen belekeveredett a zavargásokba és vitákba, és többször gazdát cserélt. Perchtoldsdorf csak I. Maximilián császár (1493-1519) alatt, aki a Bécsi-medencét fel tudta szabadítani a magyar uralom alól, állt talpra az előző évtizedek pusztításaiból. Az ezt követő időszakban nagy építési tevékenység folyt a faluban, a védelmi vonalakat meghosszabbították, az összes erődítményt kijavították és megerősítették, és 1521-ben végre elkészült a 60 méter magas védőtorony, a falu 1450-ben megkezdett nevezetessége. A magánépítkezések is megélénkültek. Az 1525-ös adókataszter 255 házat számlált. A gyönyörű régi városi házak egy része ebből az időszakból származik.
A védművek jó állapotának köszönhetően a perchtoldsdorfiak a templomerőd erős falai mögött vissza tudták verni az 1529-es török inváziót, de maga a település elpusztult.
1550 körül Perchtoldsdorf lakosságának jelentős része valószínűleg protestáns volt, a 16. század második felét és a 17. század elejét is a reformáció és az ellenreformáció nyomán kialakult belső feszültségek jellemezték.
A 17. század Perchtoldsdorf számára a gazdasági hanyatlás időszakát jelenti. A borértékesítés nehézségei, a megnövekedett adónyomás és a csapatok folyamatos szállásolása a község pénzügyeinek teljes összeomlásához és a falu elhanyagolásához vezetett. Amikor már a javulás jelei mutatkoztak, az 1683-as katasztrófa újabb súlyos visszaesést hozott. A török támadásnak a lakosság mintegy egyhatoda-ötöde esett áldozatul, alig maradt ép ház, a falut teljesen kifosztották. Az újjáépítés évekig tartott.
https://www.perchtoldsdorf.at/Gemeindeorganisation/Wissenswertes/Geschichte
