Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bajmóc, városerődítés

Bajmóc (Bojnice) kisváros Privigyétől 2 km-re nyugatra, a Nyitra-folyó jobb partján fekszik, a Sztrázsó-hegység keleti lábánál. A város nyugati részén, egy kisebb magaslaton emelkedő, jelenlegi formájában francia várkastélyt formázó erősség, amely a városerődítés délnyugati csücskében helyezkedik el.

A városfal leírása:

A Bajmóc város történelmi hangulatot árasztó, szépen felújított hosszúkás téglaalap alakú főterét övező utcák mögött kereshetjük fel a napjainkig részben fennmaradt városi erődítéseket. A viszonylag vékony, egyszeres kőfalat hosszan követhetjük a D-i oldalon részben a lakóházak közé beépülve, míg a Ny-i részen restaurált állapotban maradt fenn egy hosszabb szakasza. A régmúltban földesúri függésben lévő városnak két bejárata maradt meg, az egyik a vár közelében, a DNy-i oldalon egy négyzetes kaputorony, míg a másik a Ny-i kőfalon, egyszerű kiképzésű kapunyílás formájában. Nagy valószínűséggel a forgalmas Nyitra folyó völgye felé is lehetett kijárata, de ezt a többi városfallal együtt a 18. század környékén már lebontották. Bajmóc városa a középkorban nem számított jelentősebb erődítménynek, a török portyázók 1530-ban és 1599-ben is lerohanták és kirabolták a polgárok házait.

A városfal története:

A Hontpázmány nemzetséghez tartozó Kázmér ispán leszármazottai emeltették az 1241-42-es tatárjárás utáni időszakban Bajmóc várát, melytől K-i irányban alakult ki az a kicsiny település, mely a középkor évszázadaiban nagyobb várossá fejlődött. A Nyitra folyó forgalmas útja mellett lévő helység sokat szenvedett a hadak járása során. Nem tudni, hogy mikor emelték az első városi védőműveket, hogy megvédelmezzék magukat a helybeli lakosok a gyakori fosztogató támadásoktól.

A korabeli feljegyzések szerint a török portyázók 1530-ban és 1599-ben is kifosztották és felgyújtották a házakat. Más országos példák alapján valószínűleg itt is a kezdeti palánkerődítéseket építhették át tartósabb kő és tégla anyagú városfallá. Mivel Bajmóc városa mindig is a várban élő földesúri família uralma alá tartozott, oda voltak kötelesek beszolgáltatni a különböző adókat és járadékokat.

Története szorosan összekapcsolódik az erősségével, akié a vár, az, parancsolt a városlakóknak is. Így a 14. század elején Csák Máté oligarcha, majd Anjou Károly király várnagya, később pedig a Jolsvai bárói család mondhatta a magáénak. 1430-tól az itáliai származású Noffri fivéreké, de a század végén már Corvin János liptói herceg birtoka. Tőle a korszak nagy birtokszerzője, a Szapolyai főnemesi család szerezte meg. A mohácsi csata után kialakult belháborúban Habsburg Ferdinánd király zsoldosai foglalták el, az uralkodó pedig a legfőbb hívei közé tartozó Thurzó családnak adományozta oda.

Bár idáig nem ért el a török hódoltság, de a pogány lovascsapatok gyakran kóboroltak a környékén, sőt 1530-ban és 1599-ben elfoglalták és kirabolták a települést. A 17. századi hadjáratok idején általában ágyúlövés nélkül szállták meg a Habsburg császári ház ellen felvonuló seregek, így 1605-ben Bocskai István, majd 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csapatai.

Mivel a Thurzó família fiúutód hátrahagyása nélkül halt ki, az uralkodó rövidesen a Pálffy főúri családnak adományozta oda. A kuruc szabadságharc után feleslegessé vált városi erődítmények nagy részét a lakosság lebontotta, anyagát felhasználva új lakóházak létesítésére, maradékait az épületek közé betagozódva romosan, illetve részben restaurálva láthatjuk napjainkban.

Összeállította: Szatmári Tamás

Források: 

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. 1996 271. old.
Burgen und Schlösser Slowakei 1990 német nyelvű 42-43. old.
Csorba-Marosi-Firon: Vártúrák kalauza III. 1983 208-210. old.
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon 1994 75. old.
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban 1977 95. old.
Engel Pál: Az ország újra egyesítése. I. Károly küzdelmei - Századok 1988 128. old.
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások 1980 117-118. old.
Ludovit Janota: Slovenské hrady I. 1935 szlovák nyelvű 65-75. old.
Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon 2. 1995 214-218. old,
Kovács – Veresegyházi: Magyarország történeti kislexikona 1996 16. old.
Csorba Csaba: Legendás váraink 1999 15-18. old.
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII-XIV. sz 1977 102. old.
Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra I. 1996 11-13. old.
Szabóky Zsolt: A Kárpát medence várai 1996 66-67. old.
Takács Tibor: Felvidéki várak 1999 34-39. old.
Slovakia 1995 angol nyelvű útikönyv 139.-- 146. old.
Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében 2001 916/a – több kép is
AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku 2002 16-18. old.
Varjú Elemér: Magyar várak 1932 14-17. old.
Ján Hajduch: Slovenské hrady 1972 81-94. képek
Bojnice {2000} – Pálfiovsky rod - szlovák nyelvű történelmi kiadvány