Pusztapalota, Bátorkő vára
Várpalotától északra mintegy 5 km-re, a Fajdas-hegység egyik völgyében meredek és szűk területű sziklacsúcson találjuk Ópalota vagy mai nevén Pusztapalota várának romjait. A vár korábban Tés község nevéhez volt kötve, de a vártopográfia Várpalotához társította.
Radnai Lóránt leírása szerint: ,,a kis fellegvár négy, egymástól jól elkülöníthető épületrészből állt. A sziklabérc nyugati oldalán, ahonnan egyedül volt megközelíthető, állott az udvart kerítő és bejáratot védő fal, e fölött magasodott a 3 emeletes torony, amelyből csúcsíves ajtón keresztül vezetett egy híd az átjáró toronyba.
Ezen keresztül egész keskeny, többlépcsős folyosó vezetett a negyedik épületrészbe, az alsó toronyba. A kb. 15 m magas 3 emeletes torony csak nyugatról volt megközelíthető. Itt volt kapcsolata a völgy nyugati oldalával, de azt az összekötő kis részt is biztosan elvágta abban az időben, és egy árok húzódhatott a vár bejárata előtt, amelyet ma már feltöltöttek a leomlott falrészek. Felvonóhíd vezethetett az árkon keresztül, amelyen át az előudvarba lehetett jutni.
Az udvart határoló falak a torony falaihoz hasonlóan, egyenesen a sziklára vannak ráépítve, és csak a hátsó kisebb torony északi fala nyúlik le egészen a völgy aljáig. Ez végig rakott fal, amelyet egy hatalmas felnyúló, 1,5 m magas támpillér erősít. Az előudvarból a sziklába vájt keskeny, most is jól látható feljáró vezetett a torony földszintjébe. A torony 6,5 x5 m alapterületű és 3 emeletes volt, 2,20 m vastag terméskő falakkal, kívül vakolva.
A földszinti helyiség kb. 4,5 m magas a többi emeleti helyiség 3 és 2,8 m magas volt. Az egyes helyiségek mennyezetét tartó kemény fagerendák 0,25 x 0,25 m méretű nyílással még jól láthatók. A földszintről az I. emeletre felvezető lépcsőfeljárat a nyugati, a II. emeletre felvezető a keleti oldalon volt. A földszinti csúcsíves ajtón keresztül jutunk ki egy nyitott ajtórészre.
Itt a szikla egészen meredek. A nagy torony északi részén egy falmaradványt látunk, amely azt a nyitott részt védte. De az… átjáró tömbjének keleti oldalán észlelhető homorú fal arra mutat, hogy itt egy fallal elzárt és korábban raktárnak vagy tömlöcnek használt helyiséget hoztak létre. Most oly keskeny a nagy toronyból vezető átjáró, hogy csak a sziklához erősített vaskorlát segítségével lehet átjutni az átjáró részbe. Itt is jól látható a keskeny, alig 50 cm széles lépcsős folyosó feletti befalazott gerendák gyámlyukai és a ma is meglevő meredek lépcsők. Az átjáró folyosón keresztül érünk le a 3,50x5,50 m méretű kis toronyba, amely minden oldalon ablakkal rendelkezett.
A nagy torony ablaknyílásai még jó állapotban vannak, legérdekesebb az I. emelet keleti falában levő, kis benyíló fülkévé kiképzett ablak, amelyben ülőpadka is volt. Ez a román ízlésű ablak is megközelítően utal a vár építési idejére". A vár a XIII. század végén vagy a XIV. század elején keletkezhetett, amikor a hatalmas Konth család birtoka volt.
A Konth család a vár neve után felvette a ,,Palothai Konth" nevet, és bizonyára e vár után nevezték el a völgy déli bejáratánál keletkezett kis községet, a mai Várpalotát korábban Palotának. Ópalota vára, minthogy előbb épült, mint Várpalota, ezért az első Palotát megkülönböztetésül Újpalotából, ismeretlen időtől kezdve Ópalotának nevezték. Ópalota vára ismeretlen körülmények között, a török hódoltság idején pusztult el, és csak ezután kapta a Pusztapalota nevet.
Faller Jenő szerint a mai Várpalota története Ópalota történetéből indult ki, így mindazok a feljegyzések, oklevelek, melyek 1440 előttiek, és Palota váráról szólnak, kivétel nélkül a mai Pusztapalotának, akkoriban Palotának, majd később Ópalotának nevezett várára, és nem Várpalotára vagy Bátorkő várára vonatkoznak.
Egy 1409-ben keletkezett oklevél említi meg Keszi Balázst, mint ,,castellánus castri Bathorkw alias curialis in Palotha", vagyis Bátorkő várának várnagya és Palota (Ópalota) udvarispánja. Ez az oklevél tehát a két erősséget, Bátorkő és Palota várakat külön említi.
Ópalota a török időkben is vár volt, melynek sikertelen ostroma is ismeretes. I. Szulejmán szultán 1564.október 1-i rendelete szerint ugyanis ,,Ali - - a budai szandzsákban 5500 akcse timár birtokosa - Ópalota nevű hadi várból egyik hitetlen a lováról ledobva, vitézül viselkedett, és ezért 2000 akcse nagyobbitásra kapott engedélyt". Ebben az időben tehát Ópalota még állt, és magyar kézen volt.
A ma használatos Pusztapalota név az egykori Ópalotának csak a már elpusztult, romos állapotára vonatkozik. Azt, hogy Ópalota mikor pusztult el, nem tudjuk. Feltehetően a XVI. század második felében már elhagyatott volt, és így fokozatosan romba dőlt.
/Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon , Budapest 1984/
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Várpalota – Pusztapalota, Kisállás - II. erődítés
Várpalotától északra mintegy 5 km-re, a Fajdas-hegység egyik völgyében meredek és szűk területű sziklacsúcson találjuk Pusztapalota, vagy ismeretebb nevén Bátorkő várának romjait. A közelmúltban felfedezett erősség Pusztapalota romjaitól, légvonalban kb. 150 méterre, északra helyezkedik el, egy délkeletre néző földnyelv középső részén.
2012 augusztusában Miseta Rita és Cserpák Ferenc a már jól ismert kő erősséget látogatták meg túrájuk során, azonban a kíváncsiság és a még jobb képek készítésének vágya miatt felkapaszkodtak egy szomszédos domboldalra. Legnagyobb meglepetésükre szabályos rajzolatú árkok vonalait fedezték fel.
Kis méretű várnak tűnt, amiről azonban semmiféle szakirodalmi feljegyzésben nem találtak információt. Ekkor felkeresték a Veszprém megyei Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, ahonnan Sárosi Edit megerősítette gyanújukat: új erőséggel van dolguk.
Cserpák Ferenc felvette a kapcsolatot Dénes Józseffel, aki Feld Istvánhoz és Nováki Gyulához irányította őket. Utóbbival, a várkutatás doyen-jével sikerült közelebbi kapcsolatba kerülniük. Az akkor 86 éves várkutató készséggel felajánlotta, hogy Sándorfi György módszerével segít felmérni az erősséget, amit nem sokkal később meg is tettek.
Ezt követően Feld István közvetítésével Nagy Szabolcs Balázs és Szolnoki Tamás kapta a felkérést, hogy a lehetőségekhez mérten végezzenek kutatást a vár területén. 2013 szeptemberében erre sor is került.
A kővártól alig lőtávolságra fekvő újabb erődítést nyugatról, délről, délkeletről és északkeletről meredek hegyoldal határolja, míg északnyugaton a folyamatosan emelkedő domborzat magasodik fölé. A földnyelv kb. 50 m szélességű, melyen az erősség árkokkal és sáncokkal együtt értelmezett szélessége kb. 48 m. A vár építői maximálisan kihasználták a rendelkezésre álló terepi adottságokat.
Északnyugati és délkeleti oldalán jelenleg nem ismerhető fel markánsan megjelenő sánc, illetve árok. A keleti és nyugati oldalon ugyanakkor a környezetéből mintegy 0,5–1,2 m között változó módon kiemelkedő sánc tűnt elő, melynek belső oldalán árok is húzódott. Ennek pontos mélységét régészeti feltárás hiányában sajnos nem ismerjük. A védett terület egy kb. 22×17 m nagyságú felszínt jelent, mely az árkok szintjénél kb. 3 m-rel magasabban helyezkedik el.
Bár az északnyugati oldalon sánc nem mutatkozott, de egyértelműnek tűnt, hogy a dombot ezen a részen átvágták, fokozva a hely erődített jellegét. A terepbejárás alkalmával számos kerámiatöredéket, illetve kő- és paticsdarabot találtak. Ez utóbbiak talán felhasznált építőanyagként is szolgálhattak, igaz, egyelőre ismeretlen mértékben és formában. A kerámiatöredékeket a 14. század második felére, illetve a 15. századra volt keltezhető, korábbi vagy későbbi készítésű darabok nem kerültek elő.
Ezek alapján az erődített hely használata nagy valószínűséggel a 14–15. századra tehető, arra az időszakra, amikor a bátorkői vár is fénykorát élte. Ez utóbbi vár építését egyébként a Csákoknak tulajdonítja a kutatás. 1326-ban nevezett erősség királyi tulajdonba került egészen 1350-ig, majd a Kont család birtokolta, mely az Újlaki-család őseként így tartósan berendezkedhetett a térségben.
A 14. század végén, 15. század elején ők építették Palota várát, és a 15. század folyamán egyszerre használták a két erősséget. A 16. században a források elhallgatnak Bátorkőről, és immáron csak Várpalotáról tudósítanak. Valószínűleg ekkor hagyhatták fel a régi, korszerűtlen, és felújításra szoruló épületet. Elhanyagolt, romló állapota miatt kaphatta Palotavárától megkülönböztető későbbi Pusztapalota elnevezését is.
Bátorkő esetében a kutatók általában kitérnek a vár völgyében elhelyezkedő útra, hiszen annak védelmét is ellátta. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a legújabban felfedezett erősség egyik fő feladatát is ebben látjuk. Számos olyan középkori várunk ismert (Csókakő, Füzér), ahol azok környezetében kiegészítő álláspontokat is kialakítottak a jobb hadászati pozíció elérése végett. Ezek általában stratégiai helyeken létesültek, ahonnan előnyösebb helyzetet is elérhettek az ellenséggel szemben.
Ennek fényében az Árpád-kori előzményként való azonosítás lehetőségét nagy valószínűséggel elvethetjük. A várral szemben felállított ellenséges hadállásként való értelmezés is kevéssé valószínű, hiszen túlságosan közel fekszik a várhoz. Le kell szögeznünk ugyanakkor, hogy csak kiterjedt régészeti kutatás adhat megnyugtató választ az erődítmény valódi funkcióját illetően.
Mindezen elméletek végleges tisztázását leginkább a régészek ásójától várhatjuk.
Források:
Szolnoki Tamás : Egy újabb erősség felfedezése Bátorkő vára mellett (A Várak kastélyok templomok 2019-es évkönyve)
Gergelyffy András: A várpalotai vár építési korszakai I. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. Veszprém, 1967.
Gergelyffy András: Palota és Castrum Palota. Magyar Műemlékvédelem 1967–1968. OMF Kiadványai 5. Budapest, 1970.
Gergelyffy András: Bátorkő és Palota. A várpalotai vár építési korszakai II. A Veszprém M. M. Közleményei 11. Veszprém, 1972.
