Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nyárádszentmárton unitárius templom

Csíkszentmárton nevét névazonosság miatt 1872-ben belügyminiszteri rendelettel változtatták meg. A települést először Sancto Martino néven említi egy 1332-es oklevél.1453-ban egy bizonyos Zenthmarton-i János fia, György nevére is találunk utalást a sáromberki határkiigazítással kapcsolatban. 1498-ban egy másik oklevél a ZenthMarton határán, a Nyárád vizén lévő kétkerekű malmot említi. 1661-ben a templomba menekült népre Ali basa török–tatár hada rágyújtotta az épületet. A falakig leégett templomot Tóth István lelkipásztor építette újjá, az ő nevével egy 1675-ből származó templompadon találkozhatunk. A Szent Mártonnak szentelt templom A nyárádszentmártoni istenházát korabeli feljegyzések először 1476-ban említik, de feltételezések szerint az épület elődei már a 13. században álltak. A cinterem korábbi, 1673-ban faragott kapuja a templomkertben van kiállítva, ez a térség egyik legkorábbi kötött fedeles cinteremkapuja. A késő románkori épületet a 17. században átépítették. Itt találjuk Erdély egyik legrégebbi kazettás mennyezetét, amely Karácsonyfalvi Balázs lelkész szolgálatának idején 1665 1686 között készült. Az 1844-ben épült orgona a második világháborúban megsérült, 1948-ban Szeild Ferenc marosvásárhelyi orgonakészítő javította meg. A ma látható templomtornyot 1698 és 1702 között segesvári kőművesek kezdték el építeni, de más források arra utalnak, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején nem tudták befejezni, így a fiatornyok 1720-ban készültek el, és azokat 1968-ban újították meg. A toronyban levő harangokat 1914-ben elásták, és 1919-ben helyezték újra eredeti helyükre. Az egyhajós műemléképület a mai Székelyföld egyetlen egyenes szentélyzáródású temploma. Említést érdemelnek faragott kőrészletei, a torony nyugati homlokzatának kisméretű küllős körablaka, valamint elfalazott ikerablaka. Csúcsíves déli kapuzata gótikus stílusú, akárcsak a nyugati, torony irányába nyíló ajtókerete is. A boltozott szentélyben elfalazott sekrestyeajtó, valamint szentségtartó kőkeret látható. A templom déli bejárata elé faportikuszt építettek, amelynek ácsolt faszerkezetén szintén 18. századi feliratok olvashatók. A templomot az 1661-es tatárbetörés után állították helyre. A templomhajó mennyezetét a 17. században festett kazettás síkfödémre cserélték. A mennyezetet Nyárádgálfalvi Kozma Mihály és Havadi András festette 1667-ben. A különlegesen értékes mestermunka egyike Erdély korai növényi, geometrikus és figurális elemeket tartalmazó piros, szürke és fekete színvilágú festett mennyezeteinek. A kazettás mennyezet elkészülésének évszámát a nyugati karzat bokrétás edényt ábrázoló festményén és a mesterkazettán is megtaláljuk. Művészettörténeti tanulmányai első kötetében Kelemen Lajos így írja le a nyárádszentmártoni mestermunkát: „..főleg piros, ritkábban kékes virágok és csokrok, más lapokon levéldíszítmények, reneszánsz babérkoszorúba foglalt levélmotívumok töltik be, s végül hat táblán az állatvilágból vett ábrázolások is helyet nyertek”. Szintén 1667-ben készült a kilenc táblás, utóbb átfestett karzatmellvéd is, de korábbi festés nyomait tartalmazza a papi szék is (1673). A szószékkorona 1772-ben készült, Thoroczkai József és Orbók Katalin főúri adományából. A Thoroczkai-címer a hajó déli falán található feliratos kőtáblán is látható. 18. századi festett asztalosmunka a bejárati ajtó és az úr asztala is. Az asztalosmunkák egy részét egységesen 1895-ben festették át. A templomot 17. századi fakerítés övezi, amelynek eredeti ajtókerete is fennmaradt, ahogy áll a 18. században készült jelenlegi ácsszerkezetű bejárat és a déli portikusz feliratos ajtókerete is. Középkori szerkezetű a hajó és a szentély tetőszerkezete is. Forrás: https://erdelyinaplo.ro/elo-emlekezet/nyaradszentmarton-epitett-oroksege