Utolsó frissítés: 2024.12.31.
Klosterneuburg - vár és apátság
Klosterneuburg első említése 1108-ból származik, akkor még Nivvenburc (Neuenburg, Újvár) formában. A település 1113 körül kapott nagy jelentőséget, amikor III. Lipót osztrák őrgróf itt építette fel új rezidenciáját, 1114-ben pedig vára mellett monumentális templomot és collegiumot alapított a papok képzésére. A Klosterneuburgi apátság (németül: Stift Klosterneuburg) a katolikus egyház XII. századi Ágoston-rendi kolostora az alsó-ausztriai Klosterneuburg városában. A Bécs városhatárától északra, a Leopoldsbergnél, a Dunára néző kolostort 1114-ben alapította III. Lipót és második felesége Ágnes. III. Lipótot egyházépítő munkája eredményeként és Hunyadi Mátyás anyagi segítségével avatták szentté 1485-ben.
A Mária születésének szentelt apátsági templomot 1136-ban szentelték fel, és a XVII. században barokk stílusban átalakították. Az impozáns kolostoregyüttes nagyrészt 1730 és 1834 között épült. Alapjai, köztük egy vártorony és egy gótikus kápolna, a XII. századból származnak. A komplexumon belül még fennmaradt régebbi épületek közé tartozik az 1318-ban épült kápolna Szent Lipót sírjával. 1634-től a Habsburg uralkodók a létesítményeket barokk stílusban építtették át, amelyet Jakob Prandtauer és Donato Felice d'Allio építészek folytattak. A kolostor megszépítésének terveit később Joseph Kornhäusel neoklasszicista építész folytatta, bár valójában csak kisebb részek valósultak meg. 1879-ben Friedrich von Schmidt tervei szerint restaurálták az apátsági templomot és a kolostort, és felállították a neogótikus ikertornyokat.
A klosterneuburgi kolostorban található a Verdun-oltár, amelyet 1181-ben Verduni Miklós készített.
A XII. század elején lezajlott beiktatási vita során babenbergi III. Lipót a pápaság oldalára állt IV. Henrik császárral szemben. 1106-ban a császár fia, V. Henrik császár, aki apja ellen a pápaság oldalára állt, Lipót hűségét azzal jutalmazta, hogy szolgálatai elismeréseként felajánlotta neki húga, Ágnes kezét. Ágnes I. Frigyes sváb herceg özvegye volt. Lipót, aki nemrég özvegyült meg első feleségétől, elfogadta a császári dinasztia e lányának kezét.
A két császári családhoz fűződő új kapcsolat révén Lipót státusza emelkedett a házasság révén, amely egyúttal nagy hozományt, királyi birtokokat is hozott magával. A házasságkötést követően Lipót kezdeményezte, hogy Leopoldsbergben egy kastélyt építsen új rezidenciájául, amely korábban Gars am Kampban és Tulln an der Donauban volt. Az új kastélyt Niwenburcnak nevezte el. A legenda szerint Lipót éppen feleségével állt új kastélyuk erkélyén, amikor Ágnes fátylát egy erős széllökés elsodorta. A környéket átkutatták, de a fátylat nem találták meg. Évekkel később Lipót vadászni volt, amikor egy bodzabokor lombjaiból áradó ragyogó fényesség vonzotta. A fény forrása a lombok közé gabalyodott, sértetlen fátyol volt. A fényből Szűz Mária látomása bontakozott ki, aki arra utasította Lipótot, hogy építsen templomot és kolostort a tiszteletére ezen a helyen.
Lipót 1113-ban a vára mellett kolostort alapított és bőkezű földadományokkal látta el. Az új apátsági templom alapkőletételére 1114. június 12-én került sor. 1114-ben Lipót kisebbik fia, a freisingi krónikás Ottó Klosterneuburgban készült egyházi pályájára, és 1126-ban prépost lett. Lipót 1133-ban átadta a kolostort az Ágoston-rendnek, miután visszavette a világi kanonokoktól. Lipót arra törekedett, hogy a rezidenciája mellett egy impozáns, de magánjellegű kolostort hozzon létre.
Az apátsági templomot 22 évnyi építkezés után 1136. szeptember 29-én szentelték fel. 1136-ban az eredeti bazilika formája kilenc évszázadon át fennmaradt, a számos későbbi átalakítás és átépítés ellenére. 1136. november 15-én, két hónappal a felszentelés után meghalt III. Lipót. Ágnes hét évvel élte túl őt. 1156-ban II. Henrik osztrák herceg Klosterneuburgból Bécsbe tette át székhelyét, miután megkapta a hercegi címet. A változás ellenére a kolostor mint vallási és kulturális intézmény tovább fejlődött.
1220-ban VI. Lipót osztrák herceg egy burgundi építőmestert választott ki a kolostor melletti Capella Speziosa kápolna építésére. Ezt a kápolnát, amelyet korának legszebb szakrális épületei között tartottak számon, a XVIII. században lebontották. 1330. szeptember 13-án a város és a kolostor súlyosan megrongálódott egy tűzvészben. 1330-ban a város és a kolostor is súlyos károkat szenvedett. A kolostort és az apátsági templomot felújították. 1394-ben megkezdődött a kora gótikus apátsági templom déli tornyának építése. Két évszázadot kellett várni, mire a torony 1592-ben elkészült.
A korszak különböző háborúi, különösen Bécs 1529-es és 1679-es oszmán ostroma során a kolostor súlyos károkat szenvedett. A XVI. században a protestáns reformáció újabb veszélyt jelentett a kolostorra, mivel hatása miatt a kolostor létszáma csökkent - egy ponton mindössze hét kanonok gondozásában maradt. A XVII. században az ellenreformáció sikere megerősítette és megújította a kolostort.
1634 és 1645 között került sor az apátsági templom barokk stílusú átalakításának első szakaszára. A munkálatokhoz Giovanni Battista Carlone vezetésével észak-itáliai művészeket hívtak. 1636-ban lebontották a kereszttornyot. 1638 és 1644 között épült az apátsági templom északi tornya. 1644-ben egy 6000 kg-os harangot öntöttek és helyeztek el az északi toronyban, amelyet III. Szent Lipótról neveztek el. 1680 és 1702 között zajlott az apátsági templom barokk stílusú átalakításának második szakasza.
1683 őszén Kara Musztafa pasa vezetésével hatalmas oszmán hadsereg ostromolta Bécset, és Klosterneuburgot is fenyegette. A város és a kolostor nagy része a császári udvar tagjaival együtt elmenekült, de két férfi - egy pap és egy világi testvér - a polgárokkal együtt ott maradt, hogy megvédjék a várost és a kolostort. A város alsó része megadta magát a támadóknak, de a felső részt és a kolostort sikeresen megvédték. Klosterneuburg védelme stratégiailag fontosnak bizonyult, mert a Szobieszki János vezette keresztény erők által Bécs megmentése során szárnyvédelemként szolgált.
Az apátsági templom barokk stílusú átalakításának utolsó szakaszára 1723 és 1730 között került sor. 1730-ban kezdődött a kolostor barokk stílusú építése a császári épülettel. Az ötlet, hogy Klosterneuburgot Ausztria legimpozánsabb egyházi építményévé tegyék, még a középkorból származott. 10 évig folyt a kolostor építése Donato Felice d'Allio vezetésével, akit Joseph Emanuel Fischer von Erlach, Bécs akkori főépítésze inspirált. VI. Károly császár 1740-ben bekövetkezett halálával az építési tevékenységet beszüntették. A kolostoregyüttesnek csak a keleti és az északi szárnyát fejezték be - a tervezett építkezés mintegy nyolcadát.
1836-ban folytatódott a kolostor építése, és 1842-re elkészült a lakószárny, a déli szárny és a nyugati szárny, amelyet Joseph Kornhäusel bécsi neoklasszicista építész tervezett. A tervezett kilenc kupolából csak kettő készült el. A főkupolán a császári korona, a kisebb kupolán pedig az érseki korona látható. 1879-ben Friedrich von Schmidt tervei alapján nagyszabású restaurálási munkálatokba kezdtek. Ebben az időszakban épült fel a sekrestye és a kóruskápolna, valamint a neogótikus ikertornyok.
