Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Valkó - Fereng, Abroncsos - bronzkori földvár

Valkó település Pest vármegyében, a Gödöllői-dombság keleti felén, Gödöllő városától 14 km-re található. Területe és környezete a régészeti leletekben igen gazdag, melynek honfoglalás előtti múltját, az ásatásokból előkerült, kőkorszaki, bronzkori, szkíta, kelta és szarmata tárgyak igazolják. Kiemelten látványos régészeti emléke a római korból ránk maradt Csörsz-árok védelmi vonalának sánca. A dombhátakkal, völgyekkel tagolt vidék, vadban gazdag erdőségei, a középkor folyamán a koronás fők vadászterületéül szolgáltak.

Valkó településtől nyugatra, a Malom-patak kiszáradt, legfelső szakaszának végénél, a Fereng-forrás közelében, egy a környezetéből erősen kiemelkedő dombon található, a napjaikban nehezen megfigyelhető földvár. A várdomb tengerszint feletti magassága kb. 253 méter, míg relatív magassága 7–8 méter. A védett terület nagysága kb. 65 × 45 méter. A lakóterületet nyugat felől, a domb folytatásától mintegy 250 méter hosszú, az alján 5 m széles, 5 m mély átvágás választja el. Ehhez kapcsolódik az É-i oldalon a tetőtől 3–4 m-rel lejjebb futó, átlagosan 10 méter széles terasz, ami részben a keleti oldalon is folytatódik. A közepesen meredek, D-i domboldalon nincs nyoma erődítésnek.

A terület 1953-ban került erdészeti felújításra, melyről a fentrol.hu, 1973-ban készült légi felvételei tanúskodnak. Ezeken jó kivehető, a ritkás erdővel, kevés bokorral fedett, enyhén domború terület. 1954-ben az erdőgazdaság, a területen végzett talajvizsgálat szelvényeiben cserepeket, állatcsontokat és töredékes örlőkövet talált. A bejelentést követően a lelőhelyre kiszálló B. Mikes Katalin régész, a mély völgyből hirtelen kimagasodó, minden oldalról meredek, kb. 30 × 20 m-es felületű, ritkás erdővel fedett, majdnem sík felszínű dombként írja le a helyszínt. A szakember az erdészeti talajvizsgálati gödröt, egy 5 x 2 méteres árokká bővítette. A vékony humusz, illetve a kb. 60 cm vastag homokréteg alatt helyezkedett el a leleteket tartalmazó, 25–30 cm vastag, fekete, zsíros földréteg. A szelvényből főként cserepek, állatcsontok kerültek elő, de találtak tűzhelylap töredéket és paticsdarabokat is. A feltáró régész a lelőhelyet a korai bronzkorra keltezte.

1990-ben a földvár területén Torma István régész talált további dísztelen bronzkori edénytöredéket, majd 2006-ban Szabó Zoltán gyűjtött a helyszínen szintén bronzkori cserepeket. A földvárat méretei és az 1954-es szondázás leletei alapján a hatvani kultúra idején létesítették.

A helyszínt jelenleg fiatal erdőrészletek veszik körbe. Magát a dombot viszont idősebb fák és bokrok fedik. A plató viszonylag jól áttekinthető, melynek északi oldala alatt néhány méterrel, manapság is jó követhető terasz érzékelhető. A plató nyugati részén, az északi terasz irányából egy bevágás halad a plató közepe irányába. Az archív fotók alapján feltételezhető, hogy ez talán egy a platóra korábban haladó erdészeti megközelítő út lehetett, melyet a felmérési vázlat sem tartalmaz. A B. Mikes Katalin által bővített ásatási szelvény, a leírás alapján a dombhát keleti részén (déli vége a fennsík keleti szélétől 10 m-re, déli szélétől pedig 5 m-re) volt.

Keserű László - 2025

Források:

Magyarország Régészeti Topográfiája 11. kötet - Pest megye - 2012
Keserű László - Valkó-Fereng, Abroncsos - földvár - Terepbejárási feljegyzések, varak.hu - 2024