Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kisludas evangélikus templom

Kisludas, Ludas nevét már 1296-ban említette egy oklevél: Both (Ludas Bot) de Ludos formában, mint Ludasi Both birtokát, akinek fiai a Kiskonyhához (Preszákához) tartozó Kerecnuk erdő kivágása miatt pereltek az erdélyi káptalannal. Későbbi névváltozatai: 1309-ben Rothludas, Bothludas, 1587-ben Kys Lwdas, 1733-ban Kis-Ludas, 1750-ben Kis-Ludos, 1808-ban Ludas (Kis-) h., Giesshübel g., Guszul-mik val., 1861-ben Kis-Ludas, Gißhübel, Guszu, 1888-ban Kis-Ludas (Gieshübel, Guczu), 1913-ban Kisludas.

1309-ben Henricum de Rothludas [:Bothludas], Botludas alakban jegyezték fel nevét, ekkor papját a dézsmamegtagadó és kiközösített szász papok közt említették. 1332–1336 között neve a pápai tizedjegyzékben is szerepelt Andreas sacerdos de Ludas alakban. A sebesi dékánátushoz tartozó papja 1332-ben 3 pensa, 1336-ban 66 dénár pápai tizedet fizetett (Gy 2: 172). 1431-ben p. Kysludas a. n. Bakludas, p. Bakludas néven Ludasi Both birtokaként volt említve.

Léstyán Ferenc - Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai könyvében: 1309-ben Bothludas néven jelentkezik oklevélben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Györffy: Az Árpád-kori. II. 172.) 1341-ben Gusubul, Kyszybul, 1431-ben Kysludas alio nomina Bakludas, 1496-ban Kissebel, 1587-ben Kis Lwdas (C. Suciu: i.m.) formában fordul elő. 1309-ben plébániatemploma van, papja, Henrik a székeskáptalan és a szász papok perében szerepel. (Documente. XIV. C., I. 93.) 1330-ban Homodeus plébános nevét a püspök és a Sebes vidéki papok vitájában említik. 1332-ben papja a pápai tizedjegyzék szerint 3 pensa dénárt fizet. (Györffy: i.h.; Documente [XIV. C., III. 142.] András papot ír és Nagyludassal azonosítja.), 1336-ban pedig 66 dénárt. (Györffy: i.h.) A XIV. században épül kis gótikus csarnoktemploma torony nélkül, Szt. Antal tiszteletére. 1528-ban újítják, majd 1880-ban újjáépítik, amikor sík mennyezetet kap. Megőrizték a középkori szentségfülkét. (Roth) 1828–1830-ban épül mai harangtornya. Középkori katolikus lakossága a reformáció során lutheránus lesz, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. I. 209.; Helységnévtár. 1913.)