Utolsó frissítés: 2025.04.06.
Marosnagylak református templom
Léstyán Ferenc - MEGSZENTELT KÖVEK - SZENTEGYHÁZAS TELEPÜLÉSEK - IX. FEHÉRVÁRI FŐESPERESSÉG könyvéből:
1288-ban Noglak, 1293-ban Naglok, 1298-ban Nagylok, 1308-ban Noglok, 1468-ban Naglak, 1696-ban Nagylak néven jelentkezik az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 175.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1308-ban temploma van, ugyanis ekkor kettéosztják Nagylakot, és az erről szóló oklevél a falu nyugati részén templomról emlékezik meg. (Györffy: i.h.)
Előzőleg 1301-ben Kilián telegdi főesperes Nagylak felét a gyulafehérvári Szent Mihály-templomnak, illetve a káptalannak hagyományozza „látván testi erőinek fogyatkozását betegség és öregség következtében, gondolva a túlvilágiakra s óhajtván biztosítani az utat az üdvösségre, hogy veszély nélkül szállhasson az igazi haza felé” (Documente. XIV. C., I. 1.)
1332-ben plébánosa, Jakab a pápai tizedjegyzék szerint ebben az évben 50 dénárt fizet, majd 16 dénárt, 1334-ben 20 dénárt, majd 2 garast és 10 dénárt, 1335-ben 40 dénárt. (Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., III. 178, 195, 207.; Beke: Az erd. egyházmegye. 85.; Orbán: Székelyföld. V. 82., 5. jegyz.)
1364-ben plébánosa György, aki a nagylaki Mária-oltárra téve kezét egy végrendelet hitelességét esküvel erősíti meg. (SZOKL. I. 30.)
Ez a templom részben áll ma is. Eredetileg háromhajós volt, két toronnyal. A két torony még a régi, de a mellékhajókat lebontották. A szentély eredetileg boltozott volt, amire ma is látható, makkban végződő kerekded gyámkő és a külső gyámkövek emlékeztetnek. Eltűnt a diadalív felső záródása, valamint az eredetileg poligon záródású szentély is, mely ma egyenes záródású. Bár az sem lehetetlen, hogy ez a záródás szintén régi. Az ablakok közül csak egy maradt meg csúcsíves formájában, és kőrácsos díszével. Szentségfülkéje egyenes záródású. A tornyok felső ablakai csúcsívesek, szögleteit faragott kövek szegélyezik.
Az eredetileg gúlacsúcs fedélzetet 1853-ban törpe fedélzettel váltották le.
A toronyban van Erdély legrégibb magyar nyelvű feliratos harangja: „Tekintetes, Nemzetes Macskási Mihaliné, Nemzetes Fekete Anna csináltatta. A. 1667” – mint Orbán idézi. (i.m. V. 84–85.) A hajó déli oldalán a napóra alatt 1559-es évszám látható.
A templomot egykor kör alakú várfal vette körül, amelyből csak az alapfalak nyomai maradtak meg. A régi magas falakra már a múlt század közepén is csak az öregek emlékeztek. (Orbán: i.m. 85.; Ref. Névkönyv. 1868. 22.)
Középkori lakói a reformáció idején reformátusok lesznek.
A XVIII. században református anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 183.; Helységnévtér. 1913.)
A Nagyenyedi Református Egyházmegye honlapján:
Marosnagylak (Noşlac) a Maros bal partján, Marosújvártól 7 km-re, az Aranyos Marosba ömlésének helyétől nem messze terül el. A település és környéke már az ókorban lakott volt. Ezt bizonyítják a falu határában feltárt római kori leletek. 1288-ban említették először az oklevelek a falut, Noglok néven. A pápai tizedjegyzék szerint 1334-ben 2 garas 10 dénár tizedet fizettek. A templomot a 13. század végén építtethette Kilián. A reformáció pontos idejére vonatkozó írásos emlékek nincsenek. A 16. század második felében érhetett el a mozgalom Marosnagylakra is. Az egyhajós templom épülete 25 m hosszú, ebből 15 m a hajó, 10 m a szentély. A szentély szélessége 7 m, a hajóé csak eggyel több, ami arra utal, hogy eredetileg a templomot három hajósra tervezhették. Ezt a feltevést a tornyok elhelyezkedése is igazolja. Az ellentmondásos stíluselemek arra engednek következtetni, hogy eredetileg boltíves mennyezete lehetett a templomnak. Erre ma már csak a szentélyrészben található, makkban végződő gyámkő, valamint a csúcsíves fő- és oldalkapuzat utal. Valószínűleg káptalani templom lehetett. Ma már nem látható a templom déli oldalán a napóra, amelyet Orbán Balázs még le is rajzolt (két kőtábla volt látható, az alsón ez az évszám: 1559. Az évszám minden bizonnyal vagy a napóra készítésének idejét, vagy egy nagyobb javítás évét jelzi). A templomot 180 m-es körívben várfal vette körül. Ezt ma már csak a borostyánbokrok jelzik. A templom nevezetessége az 1667-ben készült, 120 kg-os harang. Ennek felirata: „Tekintetes Nemzetes Macskási Mihaliné, Nemzetes Fekete Anna az 1667.” Orbán Balázs „az erdélyi résznek legrégibb magyar harangfelirata”-ként nevezte meg a fentit. A harang oldalán szarvast ábrázló címer található. A 90 kg-os kis harang felirata: „A.o. 1775 csin. Domokos Zsuzsánna és Sebesi Ádám”. Ma 187 református lelket tart számon az egyházközség.
ORBÁN BALÁZS - A SZÉKELYFÖLD LEÍRÁSA munkájából:
Az egyhajós egyház 25 lépés hosszu, miből 15 a hajóra, 10 a szentélyre esik. A szentély szélessége 7 lépés, a hajóé csak egygyel több, mi arra mutat, hogy az egyház eredetileg három hajósra volt tervelve, vagy talán ugy is épülve, s csak később lett egyhajósra korlátozva. E feltevést a tornyok elhelyezése is támogatja, mint azt alább fel fogom fejteni. Hogy e szentély s valószinüleg a hajó is eredetileg boltozva volt, azt az egyház szerkezete mellett egy még jelenleg is megmaradt kerekded és makkban végződő gyámkő s külső oldaltámjai is mutatják; de ezen boltozat ma eltünt, valamint a diadalívnek felső záródása is azzal együtt leszedetett, sőt még a szentély-záródás is egyenessé alakittatott át, pedig hogy az eredetileg polygon volt, még most is felismerhető a kivülről mutatkozó alapfalzaton. Ekként egyházunk szégyenletes csonkitáson ment át, mert záródásának ily átalakitása által szentélye megrövidült, mellékhajóinak elmozditása által pedig aránytalanul elkeskenyittetett. De ily elidomtalanitása mellett is találhatunk néhány korjelölőkint fenmaradt műidomot. Ilyen teljes épségben megmaradt fő- és oldalkapuzata, melyek egyaránt csúcsívesek; mindkettőnek tagozatát két mély horony közti henger alkotja, azonban akként szervezve, hogy az árnyhatás emeléseért minden hengertőt két kisebb henger szegélyezi.
E mellett a hoszszentély déli oldalán megmaradt egy régi ablak is (a többi kitágitva alakittatott), mely szintén csúcsíves, díszművezettel, melyet a kettős körív fölé helyezett 3 háromszögnek műértelemmel kivitt combinatiója alkot. Az ablak-béllet tagozatlanul középről ki- és befelé táguló. Mindezek arra mutatnak, hogy egyházunk a gót épitészet egyik bevégzettebb műve volt, miről még határozottabb meggyőződést szerezhetünk, ha az egyháznak nyugatoldali homlokzatát tekintjük, hol a hajó szélességével biró előcsarnok (natrex) mellett kétfelől két díszes torony emelkedik, mely tornyok egész testükkel kiszökellvén, a hajóból egy 14 lépés széles homlokzatot alkotnak, s egyszersmind kétségtelenné teszik azon fennebb már felhozott hitünket, hogy az egyház eredetileg háromhajós volt, sőt a tornyok kiszögellése még szélességi mértékét is adják (3 1/2 lépés) a ma nyomtalanul eltünt mellékhajóknak.
Már szóltam másutt a gót épitészet azon Magyarországon kifejlett provincialismusáról, miszerint főleg az egytornyos, de néha a kéttornyos egyházaknál is a mellékhajók egész a homlokzatig voltak hosszabbitva, itt azonban ezen épitészeti modortól eltérést látunk, a mennyiben egyházunknál a tornyok alsó osztályaiban kis törpe donga-doltozattal ellátott zárt üregek vannak, melyekbe az előcsarnokból lehetett kis törpe ajtókon bejutni. Ez ajtók pedig különbözők, mert mig a baloldaliba átszelt lóherivvel záródó s két emberfővel diszitett ajtó nyilik, akkor a jobboldalival kis csúcsíves ajtón át lehet közlekedni. A világitást mindkét üregnél oldalra helyezett két kis körives ablakocska eszközli. Már most az a kérdés merül fel, hogy mik lehettek ezen gondosan elzárt s tömör boltozattal ellátott üregek? Véleményem az, hogy azokat levéltárul használták.
Ezen alsó osztálynak a torony felső osztályaival semmi egybeköttetésbe nem levén, a tornyok felső részébe a karból nyiló két körives ajtón lehetett feljutni. A tornyok igen kaczéron voltak ékitve, mert midőn szögletei szép faragott kövekbe vannak szegve, akkor felső osztályának csúcsíves ablakai két horony által tagozott bélletük mellett dús alakitású diszművezettel birnak, melyek a kettős lóherív fölötti három és négy levéllel alakulvák, és pedig nagyon kifejlett orridomokkal, mik a késő gót kornak jellegző alakitásához tartoznak. A két torony közt a hajópadlatra néző csúcsmű van, mely lóhernyilat által van könnyitve.
Mindkét tornyot kiterhelő (deszka) tornácz futja körül, melyre az eredeti gúlacsúcs-fedél helyére, 1853-ban alkalmazott, törpe fedélzet van illesztve, mi nem kis mértékben rontja a büszkén fellövellő tornyoknak hatását.
E tornyok épitészeti becsök mellett még másként is érdeket akarnak ébreszteni az ottan található igen nevezetes harang által (a legnagyobb), melyen ezen köriratot találjuk:
„Tekintetes Nemzetes Macskási Mihaliné, Nemzetes Fekete Anna csináltatta Az 1667.”
Oldalán czimer, melyben szarvas tűnik fel. Nevezetes pedig e felirat azért, mert abban az erdélyi résznek legrégibb magyar harangfeliratát találjuk.
Még meg kell emlékeznem az egyházban levő szentségház-fülkéről, mely egyenesen záródik, meg a diadalívhez befalazott több régi sirkőről, melyeknek feliratai olvashatlanná koptak*, s meg főleg egy a hoszszentély déli oldalához támasztott külső oldaltámról, mely a mellett, hogy a boltozat egykori lételét bizonyitja, egyszersmind nevezetes a rajta levő napóra és évszámért is, mely ez: 1559.
Ez évszám azonban nem a templom épitési korát, hanem vagy annak átidomitását, vagy a napóra készültének idejét jelöli, mert a fennebb körvonalazott műidomok jóval korábbra, a XV. század közepe tájára útalnak.
Az egyházat 180 lépés kerülettel birt köridomú várkastély környezte, melynek még magasan állott falaira öreg emberek jól emlékeznek, most azonban csak alaprakata mutatja egykori lételét.
