Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

TÚR (Somogytúr) (plébánia és oltárok) 

A helynév a szláv Túr személynévből ered - egykor a Tetves-patak neve is ez volt. Először 1082-ben, praedium formában hallunk a településről, amelyet a veszprémi káptalan mellett a fehérvári káptalan és kisnemesek is birtokoltak. 1184-88 között egyházát 1 M évi jövedelemmel János veszprémi püspöktől a veszprémi káptalan kapta meg. 1229-30-ban, a somogyi tizedper végén a veszprémi káptalant erősítik meg a falu birtoklásában. 1233-ban a falu papját említik (sacerdos de Túr). A pápai tizedjegyzék alapján a somogyi főesperesség alá tartozó plébánia papja, Bucska (Buche/Buchka/Bozte) 1333-5 között évi 70 kis D tizedet fizetett. 1422-ben Georgio Nicolao presbiter a parochiális egyház plébánosa. 1426-ban még mindig György a plébános. 1429. április 24-én Túr birtokon egy bizonyos földet adtak el a Szűz Mária-kép mellett, a plébániaegyháznál pedig szántókat, az egyház kegyurasá- gának egy részét, valamint az éves- és hetivásár-jövedelmeket. 1495-ben újra értesülünk az ekkor már oppidumnak nevezett Túr hetivásáráról. Túr ekkor az Osztopáni családé; később a Báthoriaké, majd a Pekry családé lesz. 1488- ban plébánosa ismét szerepel a forrásokban, 1499-ben pedig Miklós túri pap nevével találkozunk. 1492. december 7-én és 1496. március 24-én a Szűz Mária-plébánia- templom Szt. Katalin-oltárának igazgatója Ferenc volt. 1500. március 29-én a Mindenszentek-oltár rectorát, Jánost említik a források. 1582-83-ban Kis-Túr nevével találkozunk a lövöldi karthauziak birtokában. Pesty a Szodi- dűlőben kolostorromokat, a Nagyárki-dűlőben pedig templomromot említ. A falu régi temploma a falutól D-re, a Nagyárki-dűlőben, a temetőben állt, ahonnan nagyszámú faragott kő került elő. Békefi 1899-ben még látta a romokat, és a somogytúri relief mellett egy felül ötszögű, alul legömbölyített konzolt is talált. A 12. századi Agnus Dei-, illetve griffes díszítésű relief az alakos fonatmedalionjaival és lekonyuló félpalmettapárjaival a zalavári kövekkel mutat rokonságot. A griff párhuzama a székesfehérvári anyagban található, míg a pillérfők és füzérek a pécsi műhely körébe utalják. A túri ref. templom Ny-i részén, egy gyámfal aljában befalazott 13. századi pillérláb látszik. Ez a kő feltehetően az alsóvörsi templomból származott, melynek köveit egy 1787-es levél alapján itt használták fel.

Forrás: M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Somogytúr, Tárd, Fonyód, Rád, Karád, Teleki, Szabadi falusi templomainál előkerült kőfaragványok is a pannonhalmi, a tihanyi bencés és a székesfehérvári, illetőleg a veszprémi egyházi műhely hatását mutatják. 

Forrás: Magyar Kálmán: Somogy megye régészeti múltja a honfoglalás és a középkor évszázadaiban

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Somogytúrról került a keszthelyi Balatoni Múzeumba az a 12. század elejéről származó kőfaragvány, amelyen hármas indákból alaktott, palmettás levelekkel díszített két körben egy sárkány vagy szárnyas griff és egy Isten báránya dombormű látható, valamint egy 1200 körüli bélletes román kapu jobb oldali lábazata. Mindkettő az 1184 és 1188 között már említett, a 13. és a 15. század idején többször szereplő itteni templomból származik 

Forrás: Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993) 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Még egy sérült, de lényegében ép állapotú domborművet kell megemlítenem Zalavárral kapcsolatban s ez a keszthelyi Múzeum középkori kőtárában kiállított somogytúri kő (28. kép). A fekvő nyolcas alakú hármas szalagfonat a középen egy hurkot vet. A két kör alakú mezőben bal oldalt szárnyas, farkát hátsó lába közt felcsapó griff, jobb oldalt keresztre visszatekintő oroszlánra emlékeztető Agnus Dei jelenik meg. A hurok felett szőlőfürt látható, alatta pedig vidékies kivitelű palmetta a fehérvárihoz kapcsolódó megoldásban. Megjegyzendő, hogy ennek a palmettának késői példája lehet az ercsi bencés monostor Szigetújfaluban előkerült sarokpillérének palmettája is a XII. század utolsó harmadából.  A túri kövön a középen álló palmettától jobbra és balra levéldísz húzódik. A dombormű sok helyén vakolatnyomok vannak. A faragvány az elpusztult somogytúri középkori templomból került az 1787 után, főként az alsóvörsi romtemplom köveiből épült somogytúri ref. egyház falába. Békefi Rémig 1899-ben még ott látta. Most a keszthelyi Múzeum őrzi.  Minthogy hátlapja és oldalai is finoman nagyoltak, a dombormű a hajdani templom valamilyen művészi szempontból fontosabb részéhez, esetleg berendezési tárgyához tartozhatott. Bár a faragás kivitele a zalavári márványtöredékektől bizonyos mértékig eltér, a kompozíció alap jellege és részletformái a zala váriakkal közeli rokonok. A hármas szalagfonat a küszöbkőhöz, kompozíciója pedig a csupán Rómer-rajzból ismeretes állatalakos töredékhez kapcsolja. Túr templomát már Theobald ostiai püspök 1184 és 1188 közt kiadott oklevele említi, mint amelyet többek közt János veszprémi püspök a veszprémi káptalannak adományozott.  1229-ben viszont a fehérvári káptalan birtokaként szerepel a tekintélyes, 22 mansióval rendelkező település.  Papjáról először 1233-ban hallunk. A pápai tizedjegyzékben a község lelkésze ugyancsak megtalálható az 1333—1335. években. Túr a XV. században mezőváros, melyben vásárt tartanak (1495). 1496-ban olvasunk Simongáti Jánosról, aki a Mária oltár igazgatója a túri Szt. Márton templomban. 1500-ban pedig ugyané templom Mindszentek oltárának Ötvösi János a rektora.  Földesurai a középkorban a veszprémi és fehérvári káptalan. így könnyen érthető, hogy a fehérvári káptalan révén olyan mester munkája került Túrba, aki a zalavári kőfaragóműhellyel valószínűleg Fehérváron keresztül kapcsolatban lehetett. 

Forrás: ENTZ GÉZA: XI. századi kőfaragó műhely Zalaváron