Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Református templom

A mai református templom Nyírbátor középkori, a Boldogságos Szűz és Szent György lovag tiszteletére szentelt plébánia temploma volt, mely a Báthori család gyűlés-templomaként és temetkezőhelyeként is szolgált egyben. Az egységes tömegű és belső terű, reneszánsz részleteket is tartalmazó későgótikus teremtemplom a település középkori eredetű magjában, a földesúri rezidencia közvetlen közelében, egy kis dombon emelkedik. Keleti része a nyolcszög három oldalával záródik, északi falához sekrestye épült, az emeletén az azóta elpusztult oratóriummal.

Helyén állt minden bizonnyal már az Árpád-kortól kezdve a település plébániatemploma, melynek megmaradt részletei a mai templomban rejtőznek. Jelenlegi formáját nagyrészt 1494-1511 között nyerte el (a kezdést keleti rész lábazatának évszámtöredéke: ’94, a befejezést a stallum 1511-es készítése jelzi). Az építtető Báthori András fia András a déli, reneszánsz, kettőskapu szemöldök-felirata szerint: AD HONOREM MAGNI DEI EIVSQ(VE) MATRIS VIRGINIS INTEMERATE AC DI / VI GEORGY MARTIRIS MAGNIFICVS DOMINVS ANDREAS ANDREE DE BATOR FILI / VS SVIS IMPENSIS HOC TEMPLVM A FVNDAMENTIS EXTRVXIT OB PIETATEM (A nagy Isten és anyjának, a tiszta szűz Máriának és Szent György vértanúnak tiszteletére a nagyságos András úr, Bátori András fia építette az alapjától kezdve, kegyeletből saját költségén ezt a templomot)

A stallum felirata és feloldása: HOC OPVS FECERV(N)T / FIERI M(AGNIFI)CI D(OMI)NI GEORGIUS / DE BATHOR AGAZONVM / REGALIV(M) MAGISTER ET ST(EP)H(ANV)S / DE EADEM BATHOR COMES / THIMISIENSIS ET PARCIVM / INFERIORVM CAPITANEVS / GENERALIS NENCON AND(R)EAS / DE BATHOR COMES COMITATV(VM) / SV(OR)VM SATMARIENSIS ET / DE ZABOC COMES LICET / FVIT IVNIOR INTER CETEROS / OPERA TAMEN EIVS EGREGIV(M) / HOC OPVS PERFECTVM EST / ANNO D(OMINI) M CCCCCXI (E művet készíttette nagyságos Báthori György királyi főlovászmester és Báthori István temesi ispán, az Alsó Részek főkapitánya, valamint Báthori András Szabolcs és Szatmár megyék ispánja, aki bár a legifjabb volt közöttük, mégis az ő fáradozása nyomán készült el ez az alkotás az Úrnak 1511. esztendejében. – Németh Péter, 1982)

A kiépítés során a korábban szabadonálló Krisztus Szent Teste kis kerek egyház-at is befoglalták az épületbe. Ez a kiépítés mind tér- és tömegformálásában (teremtemplom, aszimmetrikus nyugati homlokzat), mind szerkezeteiben (hálóboltozat, fedélszék), mind késő-gótikus és reneszánsz részleteiben (mérműves ablakok, nyugati kapu, déli kapu, sekrestyeajtó, sedilia, pasztoforium, oratórium-mellvéd), mind berendezési tárgyaiban (reneszánsz stallum, oltárok) olyan színvonalú volt, mely a korszak legelső emlékei közé sorolják, és méltán összevethetők az európai példákkal. Az épület a későbbi korok folyamán újabb, kiemelkedő színvonalú elemekkel (fa harangtorony, szószék) bővült, csak bizonyos műemléki beavatkozások okoztak károkat (nyugati karzat, új orgona).

A késő-gótika egységre való törekvése nyilvánul meg a teremtemplom tagolatlan belső terében, melyre finom osztású hálóboltozat borul. A boltozat szerkezetileg minden korábbi téves leírás ellenére nem fiókos donga, szabadon falazott boltsüvegei felülről, a padlástérből jól kivehetők.

A szentélyben az oltár helyére, a menzára a Báthori-család egy tagjának, talán a kenyérmezei győző Báthori István erdélyi vajdának, 15. század végi, vörösmárvány zászlósúri síremléke fedlapját helyezték el később, mely az elhunytat teljes lovagi páncélban és fegyverzetben ábrázolja. A másik síremlék, egy feliratos kőszarkofág az országbíró és zsoltáríró Báthori Istváné († 1605). A hajó északi oldalához festett fa szószék illeszkedik.

A templom fedélszéke, a későközépkori hagyományokat őrző ácsszerkezetek páratlan hazai példája. A kötéseknél leolvasható korabeli ácsjegyeket az illesztések megkönnyítésére vésték a gerendába az ácsmesterek.

A kegyúri család tagjai közül elsőként Báthori György (1530-1590) tért át az új hitre, s így az ő idejében a templom is református kézre került. 1767-ben állították fel a festett, faragott szószéket.

A Szt. György, később ref. templom mint középpont körül kialakult épületegyüttes szerves része volt - a Krisztus Teste kápolna mellett - a délnyugati sarka közelében emelkedő, tölgyfagerendákból ácsolt, hatalmas harangtorony. Harangjának felirata szerint Bethlen István és Péter öntették az eperjesi Wierd György mesterrel 1640-ben.

Több adat is arra utal, hogy Bátorban nem csak egy templom állt a középkor folyamán. 1313-ban két papja volt a településnek, igaz, a pápai tizedjegyzék 1332-37-ben már csak egy - Lőrinc nevű - sacerdos-ról tud. 1416-ban egy bizonyos János a bátori plébános. Magának a templomépületnek az első közvetlen említése 1316-ból származik, amikor is egy hatalmaskodásnak esett áldozatul. A Szent György egyház nevével egy 1354. évi osztálylevélben találkozunk először, amikor azt Bátori Bereck osztozkodó örökösei meghagyták közös használatban.

1433-ban, Sátori Péter fia János három fiának birtokosztálya során egy új egyház neve tűnik fel, a Krisztus Szent Teste titulust viselő, kicsi rotundáé, amely kicsit később (1446) ismét felbukkan az oklevelekben. Ezeket az adatokat arra a nyolcszögű hajóból, poligonális szentélyből és a nyugati homlokzat elé ugró, négyszögű toronyból álló, kis templomra vonatkoztatták, amelynek alapfalait 1958-ban tárták fe1 a mai ref. templom északi oldalán. A kis templom, később párhuzamosan élt a Szt. György templommal mint annak oldalkápolnája, az a szemöldökgyámos ajtó amelyen át meg lehetett közelíteni, elfalazva ma is látszik a templom északi hajófalában.

Közvetett adatok még egy középkori templom létére látszanak utalni Nyírbátorban. A középkori Szent Vér utca neve alapján tételeztek fel egy Szent Veronika kápolnát. A ma ismét Szent Vér utca vonalán húzódó „platea”-t 1611-ben már biztosan így hívták. A Szent Veronika kápolna lokalizálására több kísérlet történt, keresték a ref. templom cintermében, ill. a templom északi oldalán előkerült, már ismertetett kápolnával is azonosították. 1981-ben, az akkori Rózsa F. (ma Szent Vér) u. 21. sz. telken (akkor a református parókia, később a Városi Könyvtár udvara) folytatott feltárások során döngölt, patkó alakú agyagalapozás került elő, melynek belsejében a valamikori fapadló lenyomata volt megfigyelhető. Az ásató szakrális építménynek határozta meg, a Szent Veronika kápolnával való azonosítás kérdéses, az eddig rendelkezésre álló adatok alapján egyelőre nem lehet megbízhatóan igazolni a Szent Veronika kápolna lokalizálását, de még létét sem.

Forrás: Szekér György - Nyírbátor (CASTRUM BENE EGYESÜLET IX. VÁNDORGYŰLÉS

 - Castrum Bene Hírlevél - Túravezető - Vaja, 2003. május 30 – június 1.)