Utolsó frissítés: 2025.09.30.
A PIRICSEI REFORMÁTUS TEMPLOM
A kisnemesi falu 1297-ben az idevaló Péter nevében tűnik fel, aki nádori ember Mérk birtok ügyében. Piricsei Péter, Pál és Pócs, valamint „Nagy" István [a Gutkeled nb-i Bátori] Bereck fia: János szerviensei, akik Gilvács várának védelmének idején [1316] a királlyal szemben hűtleneknek nagy kárt okoztak társaikkal, de ezek következményei alól I. Károly király 1324-ben feloldozta őket. Piricse a pápai tizedlajstromokban, 1332-ben, „Perecse” néven fordul elő, a diplomatikai levéltárban pedig előbb „Nagy-”, azután „Kis-Piricse” néven. Az erdélyi püspökség szatmári főesperessége alá tartozó egyházának Domokos papja 1333-ban és 1334-ben 4-4 g. pápai tizedet fizetett. Hajdan két község volt és a XV. században Szatmár vármegyéhez tartozott. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a következő birtokosai voltak: Erőss, br. Horváth, Irinyi, Kállay, br. Sághy, gr. Fáy és gr. Vay, most pedig gr. Károlyi Gyula örökösei, Kovács Ákos, Katz Mihály és Mandel Mór. Katz Mihálynak itt csinos urilaka van, melynek helyén hajdan Vay Dénes kúriája állott. A jelenlegi házat Katz Gergely, a mostani tulajdonos nagyatyja, 1849-ben építtette. Szép az előtte elterülő 16 holdas park. A községben levő három templom közül a róm. kath. 1804-ben, a gör. kath. 1874-ben és az ev. ref. a XVI. század elején épült. Az izraelitáknak is van imaházuk.
Piricse nevét 1299-től keltezik okiratok, ekkor alapították a falut Nyírbátortól délre, 5 km-re. Azidőtájt a falualapítás feltétele a templom megléte volt. Az akkor még katolikus templom a XIII. század elején épült román stílusban, fekete mázas téglából (lásd: Ipolyi Arnold és Koroknay Gyula tanulmányait). Az OMvH irattára szerint „Ref. templom toronytalan homlokzattal, egyenes záródású szentéllyel. A hajón és a keskenyebb záródású szentélyen támpillérek. A keletelt templom déli oldalán erdélyi típusú fa harangláb épült 1791-ben."
Fekvését tekintve nem a falu közepén van, nem a dombvonulat legmagasabb helyén, hanem egy keleti—nyugati irányban húzódó mellékutca hosszában. A község maga Nyírbátor és Nyírbéltek között fekszik, mindkét hely jelentős a középkori művészet szempontjából.
A templom homlokzatát két jobbról és balról átlósan elhelyezett támpillér támogatja, ezeken cseppentő nincs, és érdekes módon a felső osztatuk egészen rövid. Lábazat a homlokzaton is megtalálható, olyan módon azonban, hogy a jobb oldalon levő jóval alacsonyabban van. Bejárat a templomba nyugatról nyílik, melyet egy kiugrás keretez, a lábazat ezen is megvan (XXXII. t. 1). Ez a kiugrás lényegében véve egy páros négyszög alakú pillér, mely román ívvel van összekötve, és fent az oromfaltól vízszintes lejtővel ugrik elő. Ilyen bejárat-megoldás Vámosatyán található még a megyében, azonban itt erősebb a reliefje, itt 80 cm-re ugrik a fal elé. Az ajtónyílás szélessége 130 cm, kerete szép, régi formájú barokk keret, azonban az eredeti gótikus nyílásnak is látszik némi nyoma, ugyanis az ajtó csúcsívének a felső része ma egy ötszögű bemélyedést alkot, amelynek segítségével a gótikus ajtó vonalát szépen lehet követni. Maga az ajtó nincs pontosan a tengelyben, mert balra körülbelül 70 cm-re tér el az oromfal középvonalától. A homlokzat egyhangúságát a tető aljával kb. egy vonalban egy tölcsérablak töri meg, ennek nagysága kb. 90 cm, ez azonban a templom belseje felől be van falazva.
A hajón a homlokzaton levő támpilléren kívül még kettőt találunk. Ezeknek formája hasonlít a homlokzaton lévőkhöz. Rendszertelenül azonban a lejtőjük egy sor téglával le van fedve. Az ablakok elosztása a következő : az első szakaszba egy, a másodikba kettő esik. A szentély déli falát szintén megtámasztja egy valamivel keskenyebb támpillér középen, ettől jobbra-balra egy-egy ablak látható. Az egyház építészeti szépsége és középkori hangulata délkeleti nézetből érvényesül legjobban. A már említett támpilléreknek a vertikális hangulatát növeli még a szentély — ezen található a legtöbb támpillér — erőteljesen függélyes tendenciája : a két sarkán levő, átlósan elhelyezett támpillér, az igen keskeny, magas, félköríves résablak és a magas oromzat, amely erről az oldalról észrevehető meredekebb lejtőkkel bír, mint a diadalív fala vagy akár a homlokzat.
Az északi oldalon ugyanolyan támpillér-elosztást találunk, mint délen. Egy kivétel, hogy itt hiányzik a szentély falán a középen levő támpillér. Itt volt a középkorban a sekrestye. Ennek a nyomát jelzi még az a körülmény is, hogy hiányzik a lábazat, míg a sekrestye volt fala a hajó kiszögelésénél támpillérnek van kiképezve. Ezen az oldalon ablakokat nem találunk még ma sem, azonban érdekes tény, hogy a lábazatnak a homlokzat baloldalánál említett magasabb szintkülönbsége a sekrestye helyétől kezdődik.
A templom belsejébe lépve látszik az ajtó csúcsíve, ami kívül be van falazva. Ez a homlokzati fal 90 cm vastag. Érdekes aránytalanságokat mutatnak a templom belsejének a méretei is. Ugyanis a hajó szélessége a bejáratnál 7 méter, míg a diadalívnél 5,56 m, ugyanakkor hossza 10,10 m, tehát ilyen hosszúságra majdnem másfél méter elhajlás tapasztalható, éspedig az északi fal rovására. Belülről, különösen a karzaton, jól szemügyre vehető az ablak. Ennek méretei : a külső rézsűnél 78 X 210 cm, míg a keretnél 19 X 160 cm. A rézsűnek a felső része erősen lapított, úgyhogy gyanús abból a szempontból, hogy alakításon ment át. Magának a nyílásnak a felső kiképzése úgy történt, hogy két téglát egymásnak támasztottak, s így álcsúcsívet képeztek. Az összetámasztott téglák vastagsága 5 cm. A diadalív fent némileg szabálytalan fölkörív, élszedés nélküli és alul formátlan lábazatszerű részben végződik. A diadalív vastagsága igen változó, 65—85 cm. A baloldali részen a szentély felé is lábazat van. A szentély alaprajza is szabálytalan. Oldalainak a mérete északról kiindulva az óramutató járása szerint: 5,15 m, 3,70 m ,5,15 m és a diadalívnél 4,21 m. Tehát lényegében véve a szentély tengelyben nyújtott alaprajzú. A szabálytalanság megmutatkozik a szentélyfalnak a diadalívtől való távolságában is, ugyanis észak felé 30 cm, dél felé 22 cm ez a távolság. A szentély déli falán levő ablakoknak ma már csak legfeljebb a belső kerete régi, ez 40 X 136 cm. A keleti oldalon levő keskeny kis ablak feltétlenül régi, a rézsű szélén 37 cm széles és 216 cm magas, míg a nyílás szélessége 13 cm, magassága pedig 170 cm. A padlástéren is vannak számunkra érdekes tanulságok. A homlokzat tégláinak a mérete, átlagot véve, mivel azok igen egyenlőtlen méretűek, 5 X 13 X 27 cm. Ugyanakkor a diadalív falán, amelyen át baloldalra egy kis, lépcsőzetesen kiképzett csúccsal ellátott ajtón lehet jutni és a hátsó oromfalon, a téglák mérete 5 X 13 X 24 cm. A szentély tetőszéke, mely igen szép munka, kétségtelenül régi, de hogy mikori, az bizonytalan. A hajó tetőszéke ezzel szemben annyira hiányos, hogy rekonstruálása is nehéz lenne.
A téglaméretek és az ablakok közti különbség azt mutatja, hogy az oromfalak különböző magasságának ellenére is a szentély régebbi. A támpillérek nagy számát tekintve, kilenc van belőlük, a hasonló alaprajzú egyházak közül a megyében ezt kell a legkésőbbinek tekinteni, azonban korát igen nehéz lenne évszámhoz kötni. A templomról az első adat a Pápai Tized jegyzékben kerül elő, tehát a XIV. század elején ez a templom már fennállott. A sok támpillér nem annyira a boltozat terhének viselésére szolgált, hanem a falak megerősítésére. Hogy a szentély boltozott lett volna, azt csak inkább a szomszédos Nyírbéltek templomának analógiájából lehetne feltételezni.
Ennek a kis falusi templomnak a példája, amely kivitelezésében olyan sok kezdetlegességet árul el, igen tanulságos következtetéseket enged levonni. Ezen a kis egyházon majdnem minden szabálytalan és kezdetleges : nem egyforma méretűek a pontosan egykorú téglák, a hajó szélessége feltűnően változik, egész szabálytalan a diadalív, a szentély méretei ugyancsak nem szabályosak, a támpillérek vastagsága és a diadalív vastagsága szintén erősen ingadozik. Fel kell tételeznünk ebből az egész templomon végigvonuló kezdetlegességből, hogy igen gyakorlatlan építész építette. Amint a községet birtokoló névtelen uraságnak korlátolt lehetett az anyagi forrása, úgy az építész, aki rendelkezésre állott, nemigen lehetett más, mint egy más építkezéseknél közreműködő, talán jobbágyi származású segédmunkás. Azok a munkaerők, akik fölött rendelkezett, szintén nem lehettek gyakorlottak az építészetben. Csak így tudjuk megérteni azokat a primitív vonásokat, melyek még a provincializmusnál is alacsonyabb kategóriára — mondhatnánk, hogy népi jellegre váltották a művészettörténeti stílust.
Forrás:
Koroknay Gyula: Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - SZABOLCS VÁRMEGYE
Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008) - Adattár
Varga Zoltán - REFORMÁTUS TEMPLOM HELYREÁLLÍTÁSA PIRICSE - MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1993. 1—2. SZÁM
