Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

DUNAFÖLDVÁR-KÁLVÁRIA

A Kálvária a város közepén, a Dunát kísérő löszdombok egyikén helyezkedik el, az Alsó-Öreghegy legmagasabb része. Tőle Ny-ra emelkedik a Tudom- vagy Kakas-hegy. A két domb között található a Burgundia mély bevágása. A Kálvária tengerszint feletti magassága 148,6 m, a Duna feletti relatív magassága kb. 52 m.

A Kálvária-hegyen levő sáncokra Egyed Antal adatközlői hívták fel a figyelmet: „Látzának azon sántzok, melyek 1809-ik esztendőben, midőn a frantzia már lefelé közelgetett, itt a Calvária hegyen és a Szőlő hegyeken hányattattak.” A Kálvária-hegy első említése Egyed Antal leírásában szerepel: szerinte az árkolás egy része a Dunába szakadt, a franciák közeledtére védő állapotra egyengették.

Römer Flóris megfigyelései szerint az Öreghegy tetején „sáncforma kerítés de nem sáncz, semmi nyoma.” „A Kálvária tetején ... 1-3 ölnyire a felület alatt szén, csont, vörösre égett föld... kerek és hosszúkás sáncz formák.” 

Hőke Lajos a Kálvária és Tudom-hegyen említ egy-egy földvárat. Később a Kálvária-hegyet gall földvárnak tekintette.

A Kálvária-hegy erődítettségére utalnak Wosinsky Mór adatközlői is: „A Kálvária hegy ormát a déli oldalán határoló rézsútos falszerű szintén mesterségesen készült földmű...”. Wosinsky Mór Széllé Zsigmond alapján ismerteti a lelőhelyet: „az Alsó-Öreghegy hármas, kidomborodó oromban végződik, melyek elseje az egész vidéken uralkodó 64 m magas Kálvária-hegy, melynek egykor nagyobb fennsíkja volt. 1. védmű: a fennsík Ny-i oldalán, a Dunára lejtő nyeregtől kezdve, hatalmas, hosszúkás körívben délnek mindinkább emelkedő, s a Kálvária-hegy ormára a D-i oldalon fellépő, kb. 15 m széles közlekedési út. 2. védmű: 4 m magas, Ny-ról K-re, a Kálváriát az Alsó-Öreghegy további folytatásától elválasztó sánc, mely kb. 30 m hosszan megvan még. A Ny-i oldalon a pincék, udvarok megváltoztatták az eredeti képet. A Kálvária-hegy ormát képező síkot az Alsó-Öreghegy ormától 20 m mély horpadás választja el, mely Ny-i irányban a Burgundia völgyébe süllyed le, K-re pedig a meredek Dunapartra nyílik.”

Felmérés

A földvár felmérését 1990-ben Nováki Gyulával készítettük el. Akkor a területet részben szőlő, gyümölcsös fedte, részben bozótos takarta. Az egykori, feltételezhető erődítésnyomokat a mezőgazdasági munkákkal, építkezésekkel nagyrészt elpusztították. Belső részét a felmérés idején kerítés övezte, ezért ezen belül nem tudtunk mérni. A Duna felől a part folyamatosan szakad; É-i és Ny-i oldalába pincéket, házakat építettek; D-i végén egykor átvágás lehetett, amely a védett területet elválasztotta a tőle D-re levő dombtól. Ez a rész azonban a mérés idején - a sűrű bozót miatt megközelíthetetlen volt. A védett terület jelenleg megfigyelhető méretei: hossza Ny-K-i irányban 120 m, szélessége 90 m (1,08 ha). 

Légi fényképezés

A földvárat 1995 óta légi fotózom. A felvételeken jól látszik a pusztulás, és az erődítést a környezetétől D felől elválasztó árok.

Leletek, korhatározás

Kőszegi Frigyes az urnamezős kultúrával foglalkozva felsorolja a Kálvária-hegy leleteit (Vál-II-nek meghatározva), de magáról a lelőhelyről nem ír. Patek Erzsébet HB magaslati telepnek tekinti, amelyet a fiatalabb urnamezős kultúra alapított, és szerinte csak rövid ideig volt lakott. Bándi Gábor és Kovács Tibor a halomsíros lelőhelyek között említik. Ezeket a korhatározásokat a későbbi ásatások alapján lehet pontosítani.

1986-1990 között Szabó Géza végzett ásatást a lelőhelyen. A leletmentésként induló feltárást 1987-től tervásatásként folytatta. Az 5 ásatási szezonban mintegy 250 m 2-en kezdték el a feltárást, és több, mint 100 m2-en elérték az altalajt. A 4-4,5 m vastag rétegsor felső rétegeit a II. világháborús lövészárkok és egy Árpád-kori település bolygatta meg. Összesen 8 értékelhető szintet figyeltek meg: a legfelsőn Árpád-kori, a legalsón pedig kostoláci leleteket találtak. A közbeeső 6 bronzkori szint leletei a nagyrévi kultúra időszakából származnak. A feltárások során a bronzkori leleteken kívül 1986-ban Árpád-kori falmaradványokat is találtak. A fentiek alapján az erődítést minden bizonnyal a nagyrévi kultúra időszakában készítették.

Forrás: Miklós Zsuzsa: Tolna megye várai