Utolsó frissítés: 2026.04.09.
Farnas - Református templom
Farnas község Kalotaszeg meglehetősen félreeső pontján fekszik az Almás patak völgyében, a Bánffyhunyad–Almásszentmihály műútról Alsófüld után jobbra letérő földút mentén. A község a középkor elején a világi igazgatás szempontjából Bihar, majd később Kolozs vármegyéhez, egyházilag pedig a váradi püspökséghez tartozott. A település 1272-ben Fornos, 1391-ben Farnos, 1441-ben Farnas, 1666-ban pedig Fárnas néven fordul elő az oklevelekben. 1260 és 1270 között a falut ifjabb István király Szilitelekkel együtt Fülpös fia Mikola ispánnak adományozza, s a váradi káptalannal elvégezteti az iktatást. A század végén, 1291 és 1294 között a farnasiak 10 kepe tizedet fizetnek a váradi püspöknek, első temploma tehát ekkor már készen állhatott. A település első ismert plébánosai, István és Egyed, az 1332. évi pápai tizedjegyzékben fordulnak elő a tizedfizetők sorában.
A bécsi kódex szerint, már a 13. század végén „Mater Ecclesia”, azaz önálló anyaegyház volt. Birtokosai a vidéken honos nemesi családok / Vitéz, Tamásfalvi, Porkoláb, Kemény / tulajdonában volt.
Farnas történelme a középkorban a farnasi Veres családéval fonódott össze. E család is abból a rokoni közösségből származik, amelyik a tatárjárás előtt élt Fülpös fia Mikola comestől eredezteti magát. 1262 táján, amikor a Mikola-rokonság az okleveles forrásokban feltűnik, a későbbi Veres és Tamásfalvi családok felmenőit már farnasi birtokosokként említik. Kétségtelen, hogy a család legkiemelkedőbb tagja Veres Dénes volt, aki elkobzott birtokai visszanyerését követően 1442 őszétől fogva részt vett Hunyadi János törökellenes küzdelmeiben.
1453-ban Veres Dénes végrendeletében megbízza fiát, Benedeket, hogy a farnasi templomon dolgozó kőfaragónak adja meg járandóságát. A hagyomány szerint az 1453-ban már épülőfélben levő templomot a régi farnasi egyház romjaiból emelték. 1467. november 2-án Segesváron a Mátyás király-ellenes lázadás miatt hűtlenségbe esett Veres Benedeket és testvérét, Jánost viszont elsők között fosztották meg birtokaiktól. Mátyás Farnast a többi kalotaszegi törzsbirtokkal együtt Nagylaki Jaksics Istvánnak és Demeternek adományozta. A lengyelországi száműzetésből 1449-ben visszatért Veres Jánosnak végül 1505-ben Szentgyörgyi Péter erdélyi vajda ítélte meg kalotaszegi birtokrészeit, melyek 1518-ban fia, Márton tulajdonát képezték. Farnast a család a Veres Jánosnak a Bekes Gáspár-féle összeesküvésben való részvétele miatt 1575-ben elveszti.
Templomát a kurucok feldúlták, 1750-ben újították fel. Ugyanekkor készül a templom jelenleg is jó állapotban lévő festett faberendezése is. Valószínűleg szintén a 18. század elején omlott be a szentély boltozata is, melyet kazettás mennyezetre cseréltek. 1748-ban a templom szétrombolt kőfala helyett fakerítést készítettek, „1748. Deus providebit” feliratú bejárati ajtaja a múlt században hosszú ideig a papilak templom felőli bejáratául szolgált. A kurucok támadásai alkalmával széthordták az egyházközség klenódiumait is. Egy 1721 körüli összeírásból tudjuk meg, hogy a farnasi harang a magyarbikaliak tulajdonát képezte, viszont csak rövid ideig, mivel egy későbbi, szintén magyarbikali feljegyzésből kiderül, hogy „a farnosiak visszavették magokhoz a magok eddig itt állott harangjokat”.
Hajója románkori emlék, melyhez a nyolcszög három oldalával záródó, kívülről kéttagú kőpárkányos tárnokkal megerősített, gótikus szentély csatlakozik. Ez utóbbi falában három boltindító csonk, vastagon bemeszelve, az egykori gótikus ívszerkezet maradványa. Két gondosan faragott oszlopdiszítménye / pillérfő / a 14-15. század fordulójának emléke. Nyugati bejárója gótikus kapuizekből - másodlagosan - összeépített kőkeret. Oroszlánt ábrázoló, beépítetlen szobortöredéke nem almásmonostorról származó románkori hagyaték /Bunyitay Vince feltételezése /, hanem római funerális emlékkő /Balogh Jolán megállapítása/. Ügyeskezű falusai kőfaragó munkája a templom csúcsíves diadalívének falába utólagosan beépített, gótikus és reneszánsz elemeket mutató Veress János-féle sírkő 1510-ből.
A templom mindkét terét festett kazettás mennyezet fedi. A szentély lefaragott gyámkőcsonkjai és a hajóban elhelyezett kör alakú, díszítetlen zárókő bizonyítéka annak, hogy eredetileg boltozva volt, a hajóban viszont nincsenek boltozásra utaló nyomok. Az 56+12 kazettából álló mennyezetet, amint azt felirata is tanúsítja, 1750-ben készítette a szászkézdi származású id. Umling Lőrinc: Ezek(ne)k idejekben épült ez / templum, Asztalos Lőrincz / által 1750 diebus / julii augusty & septembr(y). A mennyezet másik feliratos táblája bibliai idézetet tartalmaz.
A merev, szigorú rajzstílus, a zárt körvonalak és az aprólékos, pontozott belső rajz az idősebb Umling Lőrinc korai munkáira jellemző. Színezésében az erőteljes piros, fekete, sárga és zöld dominál, a kazetták keretelését a jellegzetesen Umling-féle „halszálka-motívum” díszíti. A mennyezeten fellelhetők az olasz reneszánszból átvett, de barokkos felfogásban átkomponált motívumok: rozetták, babérkoszorú, akantuszvirág, gránátalma és az olaszkorsó. Gyengébb kivitelezésű alakos ábrázolásai között látható a saját vérével kicsinyeit tápláló pelikán, mint az anyaszentegyház jelképe, kígyó a tudás fájának almájával, az első emberpár bűnbeesését példázva, továbbá fákon ülő madarak, őrdaru, nap fekete felhők közt és a Krisztust jelképező kétfejű sas. Jellegzetes ábrázolásai közé tartozik a szőlőtőkén ülő, szőlőt csipegető fekete madarak jelenete. Ez a koraközépkori eredetű kép a Krisztus vérét, a megváltás iránti vágyat jelképezi. A mennyezeten felbukkanó állatábrázolások – a Kalotaszeg többi Umling-féle mennyezeteihez hasonlóan – egyértelműen a protestáns ikonográfiából származnak. A szilágysági, mezőségi, vagy a Biharban található famunkák figurális ábrázolásaival ellentétben a kalotaszegi – többségükben növényi motívumokkal díszített – festett faberendezések értéke abban rejlik, hogy átmentik a 18. századba a 17. századra jellemző reneszánsz virágornamentikát.
Szintén 1750-ben készítette id. Umling a hat táblából álló nyugati karzatmellvédet. A két szélső kazettán egy-egy csigavonalszerűen hajlított indákból kialakított ornamentális kompozíció látható, a második és ötödik kazettán egy-egy körbe komponált, akantuszvirágos motívum foglal helyet. A két középső kazetta díszítése egy-egy építészeti keretben elhelyezett tulipános, illetve bazsarózsás olaszkorsós motívum. Felső profilozott párkánya alatt jellegzetes dominókockákhoz hasonló fríz húzódik. Az alsó szegőléce fölötti sávban a Prédikációk könyvéből származó idézet olvasható.
A keleti karzat kazettáinak kompozíciói bizonyára 1790-ben keletkeztek, amikor fiatalabb Umling Lőrinc és öccse, János, a berendezés nagy részét átfestette. A két szélső és a két középső kazetta keretelését „halszálka-motívum” díszíti, belső mezejükben vázából kinövő virágcsokor látható. A második és negyedik kazetta feliratából megtudjuk az átfestés pontos dátumát is: Anno 1790. Die 24 Junii. Keretdíszük különbözik a többi kazettáétól, itt sötétzöld alapra festett szegfűtövek és egyéb, azonosíthatatlan virágtövek láthatók. A belső mezőkben architektonikus keretbe helyezett olaszkorsós kompozíciók jelennek meg. A festett mezők fölötti feliratok a templom felújítását támogató személyek nevét és bibliai idézeteket tartalmaznak: A mél(tósá)gos b(áró) Kor(da) Susanna aszony ő n(a)g(yság)a: kegyes/siget bizonyitya isten házának meg épülése. / Boldogok az irgalmasok. Mat. c. 5. v. 7., illetve: Itt jelent (…)es nemzete(s) Zoltán Gábor / uramn(a)k 10 vonas forintig valo adakozása. Jo elome/netelt ad a kegyelem. Péld. c. 13. v. 13.
A későbbiekben, az 1848-ban készült orgona felállításakor a karzatmellvédet megcsonkították, beépítve az orgonaszekrényt a két középső kazetta helyére.
A templom berendezésének egyik legnívósabb darabja az 1750-ben készült nyolcszögű alaprajzú, deszkalapokból ácsolt szószék. Bár évszám nélküli, a pontos rajzstílus, a felületek kipontozása és a reneszánsz motívumok sokasága elárulják, hogy készítőmestere id. Umling Lőrinc lehet.
Architektonikus keret mindössze a nyugatról számított első kazettán figyelhető meg, melyben nyugati tulipános és bimbós olaszkorsó látható. A szószékmellvéd többi lapja két mezőre osztott. A mezőket egy-egy stilizált gránátalmából kiinduló, csigavonalszerűen ívelő főindáról szerteágazó bazsarózsa, tulipán és bimbók kompozíciója díszíti. Kosarának felső, profilozott párkánya alatt bibliai idézet olvasható. A szószékre vezető lépcsőfeljáró mellvédjének első rétege szintén idősebb Umling Lőrinc munkája, melyre négy évtized múlva fia architektonikus keretbe helyezett harsonás angyalt festett. Az angyal balkezében nyitott könyvet tart, melyen a következő felirat áll: Az Urnak Beszédit halgas / sátok, a képkeret fölötti felirat: Arch / angyal.
A nyolcszögű alaprajzú, egyszakaszos szószékkorona sarkaiból induló fűrészelt, sötétzöldre festett voluták egy kisebb, szintén nyolcszögű alapzatban futnak össze, ezen áll a fiait vérével tápláló pelikán szobra. A voluták közeit fűrészelt, tulipán- és bazsarózsabokorral ékesített oromzatok töltik ki. A hangvetőt külső peremének felirata 1750-re keltezi.
Szintén 1750-ben készítette id. Umling Lőrincz a templom úrasztalát, a ritkaságszámba menő perselyt és zsoltármutató táblát. Mindegyik darab felirata az 1790-es ifj. Umling-féle felújításról emlékezik meg. Mindössze a felirat nélküli úrasztala képez kivételt, mely megőrizte a felső lapját díszítő eredeti, egyszerű tulipános festést. A zsoltármutatón a következő felirat látható: Ditséret / Isten Ditsőségére / Renovaltatta Eszt a / Pulpitust Andor(?) István Anno 1790. A templom padmellvédein ifj. Umling Lőrincz átveszi ugyan az apja által oly kedvelt olaszkorsós motívumot, viszont sokkal egyszerűbb felfogásban. Töredékesen megmaradtak a padok oldallapjainak állatalakos és virágornementikás ábrázolásai, köztük felismerhetjük a mókust, gólyát, kakast, tulipánt, nárciszt és kis, egyszerű, ötszirmú virágokat. A szentélyben lévő északi padsor két mellvédjének felirata a készítés körülményeire világít rá: Az Ur Isten ditsőségére tsináltatta az farnasi ref(ormáta) / Ecc(lézsia) a maga költségével a mester, és a Gyer/mekei számára a kart: a templomba valo székekel együt. tiszteletes pr. Máté István uram idejében, ku/rátor Pataki Ferentz, egyházfi Kudor Ferentz / szorgalmatosságok által: an(n)o 1790: Die 24ta Juni.
Farnosi Veres Jánosnak az 1510-ben faragott és eredetileg a templom padlójába illesztett sírkövét utóbb a diadalív padlójába falazták. A kőfaragómester a szokásos típustól eltérően három részre osztotta a kőlap belső mezejét, melyet felül dekoratív szerepű gótikus karéjok, középen egy címerpajzs, alul pedig egy reneszánsz rozetta díszít. A ívelt pajzsba foglalt Veres címert furcsa sisakdísz koronázza. A címerábrázolás nélküli pajzs valószínű, hogy eredetileg festett lehetett, s minden bizonnyal egy szarvast ábrázolhatott, mivel a Mikola-nemzetségből leszármazott összes család címerpajzsában egy-egy szarvas látható. A gótikus elemeket is megjelenítő, leegyszerűsített kompozíciójú sírkő faragója egy vidéki, esetleg helybeli mester lehetett. A keretszegély reneszánsz kapitálissal vésett felirata: H(a)ec est / tumb(a) egregii viri Johan(n)is Veres cui / anima residet in c(o)elis 1510. (E sírkő a tiszteletreméltó Veres Jánosé, kinek lelke az egekben nyugszik 1510).
Az erősen megkopott sírkő évszámát Bunyitay Vincze 1500-nak, Balogh Jolán 1510-nek olvasta. A kopás ellenére az utóbbi olvasat a helyes, annak ellenére, hogy 1513. április 20-án Veres János neve felbukkan az oklevelekben, ugyanis ez az adat feltételezhetően az elhunyt fiára vonatkozik.
A templom mellett álló haranglábon a nagyobbik harang, felirata szerint, 1479-ből való.
Forrás:
https://lexikon.adatbank.ro/
Miklósi Sikes Csaba: Egyházi építészet Kalotaszegen. A romantika és a gótika évszázadai (1540-ig)
