Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Wildungsmauer Szent Miklós-templom

Wildungsmauer első urai már a XII. századból oklevélileg ismeretesek s a falut 1412-ig folyvást bírták; utánuk a Német-Óvári Dörr urak következtek, 1615-ben pedig vétel útján az Abensperg-Trauni uraké lett. Wildungsmauer ma a petronelli uradalommal van egyesítve.

Alsó-Ausztriában számos emléke van a régi egyházi építésnek, s azok közül több kiváló jelentőségű. A román építés méltóságos, komoly formáival, s a templomok bazilikaszerű elrendezésével Alsó-Ausztriában csak a XI-dik század kezdete után lépett föl, de azután egészen a XIII-ik század közepéig dívott. E harmadfél száz év folyamán átesett sajátos fejlődésén és átalakulásán. A korai román ízlést nehézkes alaprajz, zömök formák és egyszerű díszítés jellemzik. Ez időből azonban kevés egyházi építményt ismerünk. Nem tekintve Petronell helység plébániatemplomát és a maiersdorfi egyszerű templomon látható csekély maradványokat, mint ide tartozót elsősorban Wildungsmauerfalu egyhajójú plébániatemplomát említjük föl. Forrás: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben (Budapest) - Alsó-Ausztria / Az építés Alsó-Ausztriában / A régibb egyházi építés emlékei. Lind Károlytól 

Szent Miklós fióktemploma egy római katolikus templom Wildungsmauer faluban, Scharndorf község részeként, Alsó-Ausztriában, Bruck an der Leitha járásában. Szent Miklósnak szentelték, és a regelsbrunni plébánia fióktemploma. 

A templom egy enyhe emelkedőn áll, magasan a falu felett. Temető veszi körül, amelyet temetőfalak zárnak körül.

A templom alapjai egy római erőd maradványain nyugszanak. Egy korábbi várkápolnát 1200 körül román stílusú csarnoktemplommá alakítottak át, enyhén megnyújtott téglalap alakú szentéllyel. Egy dokumentum szerint a templom 1544-ben Petronell, 1783-ban pedig Regelsbrunni fióktemplom lett.

A templomépület falvastagsága az épület méretéhez és a belső teréhez képest igen vastag, meghaladja a két métert; ezek a falak feltehetően kéthéjúak. A templomot 1817-ben körülbelül 60 centiméterrel megemelték, és egységes, nyugati és keleti oldalon kontyolt tetőt kapott. A templom terméskő falai látszanak, míg az északi oldal vakolt. A lábazat meredeken profilált, felette a terméskő falazatot sarokpillérek keretezik, és hat mély, kerek ívű, tölcsér alakú ablak töri át. A déli szentély ablakát 1817-ben kibővítették. A hajó északi oldalán egy átjárószerű, román stílusú, kerek ívű portál található, amelyet 1817-ben falaztak be, lépcsők és korlátok nélkül. Ez vezetett az egykor szomszédos várba. A portált egy nagy díszléc keretezi. A szentély eresze alatt egy román stílusú, fogazott kerek ívű fríz húzódik. Nyugaton egy előcsarnokot építettek. 1848-ban egy hegyes sisakkal ellátott tégla tetőtornyot emeltek a hajó tetejének nyugati oldalán. A sekrestye északon csatlakozik a szentélyhez.

A hajó és a valamivel alacsonyabb szentély széles sávú bordákkal ellátott, fejezetes féloszlopokon nyugvó alsó boltozattal rendelkezik. A hajó öbleit harántívek választják el egymástól. A mély szentélyív egy konzolokon nyugvó kerek ívből áll. A két öblös, alsó boltozatú nyugati karzat a két harántíven nyugszik, középen egy négyzet alakú pillérrel és a külső falakon két erős falpillérrel. A díszes ólomüveg ablakok a 20. század harmadik negyedéből származnak. Forrás: https://austria-forum.org/