Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nagytétény (Tétény) - Nagyboldogasszony-templom

A Tétényi fennsík felszíne az őskortól kedvezett az emberi települések létrejöttének. A római uralom idején a mai területén fontos erőd állt itt: Campona. A honfoglalás után a Tétény nembeliek őse, Töhötöm téli udvarhelye volt itt, valószínűleg neve is innen ered. A legelső lakosok halászatból, vadászatból és állattartásból éltek, de a szőlőtermesztés hamar uralkodóvá vált. Emellett a kedvező földrajzi fekvés - a dunai rév, és a Buda felé vezető országút - is hozzájárult az árutermelés és a kereskedelem megélénküléséhez. ~ a 15. sz.-ban mezővárosi rangot (oppidum) kapott. A török hódoltság idején még nem pusztult el teljes egészében - szemben a környékbeli falvakkal -, a törökök kiűzése után néptelenedett el. 1712-ben épült újjá, immáron újra faluként. 

A nagytétényi római katolikus plébánia és templom a székesfehérvári egyházmegye budai részéhez tartozik. 1333-ban már plébániaként szerepel az oklevelekben. A templom, a török idők alatt romba dőlt, egyhajós gótikus templom falaira épült. A régi templom védőszentje, 1405-ből származó adat szerint, Szt. Mihály volt. A plébánia fennállására vonatkozó legkorábbi adatot a pápai tizedgyűjtők jegyzéke (1333—1335) őrizte meg, amely szerint ebben az időben az egyházi teendőket Merboldus pap látta el. Az 1730-as években itt járt Bél Mátyás már a pusztulás képét örökíti meg: „Templum in medio est, antiquae structurae, sed longa retro aetate desertum.” 1754-ben a kegyúr, Rudnyánszky József, a romok felett megépíti az új templomot. Felesége, Száraz Julianna, feljegyzéseiben erről is beszámol: „Egy puszta hajdani elomlott épületből nagy költséggel templomot építettünk.” Az 1759. évi tétényi canonica visitatióból származó fenti építési dátumot két írásos adat is alátámasztja. Az egyiket az anyaegyház, Törökbálint, 1752-ből eredő canonica visitatiója őrizte meg. A tétényi templomról még romos épületként emlékezik meg, amelynek csak tornya áll. A kép meggyőző, hiszen az új templom, mai napig láthatóan, legtöbbet a régi toronyból őrzött meg. Másik adatunk a felszentelés időpontja. Az egykorú okmány szerint Padányi Biró Márton veszprémi püspök végezte, 1755. október 5-én. Nyilvánvaló, hogy az építkezés a két dátum, 1752 és 1755 közé esett. 

A barokk templom főhomlokzati tornya újabb sisakkal fedett, falazatában gótikus ablakok vannak. Hajója két boltozatszakaszos, a második festett kupolájú, utána szentéllyel. Oldalfalait 18. sz.-i falképek borítják. Szentélyében volt Maulbertsch Szt. József halálát ábrázoló olajképe, amely ma letétben van a Szépművészeti Múz.-ban. Fa szószéke és vörös márvány keresztkútja van. Kívül az egykori sokszögű gótikus szentélyének támpillér-alapfal maradványai találhatók. 

Forrás:

Horler Miklós: Horler Miklós: Budapest műemlékei 2. - Magyarország műemléki topográfiája 6. (Budapest, 1962)

Berza László (szerk.): Budapest Lexikon 2.