Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bribir - Otres

Az Otres régészeti lelőhely már a középkori régészet dalmatiai kezdetei óta ismert. Lujo Marun szerzetes 1895-ben rögzítette egy kis, egyhajós (román) templom maradványait, amelynek félköríves apszisa volt.

Nem sokkal később megbízottja, Vladimir Ardalić számos, különböző korszakokból származó leletet gyűjtött össze Otresben, ami ösztönzőként szolgált az ásatások megkezdéséhez 1911-ben és 1912-ben. A munkák során Marun és Ardalić a templom környékét vizsgálták. Számos sírt találtak, és a feltárt ékszereket és érméket a kora és késő középkorból a temető kormeghatározásának alapjául használták. A sírok körüli talajban, de néha a sírszerkezeteken belül is pre-román faragványok töredékeit találták.

1986-ig több kutatási kampány után a lelőhely relatív kronológiáját a római kortól a kora és késő középkorig terjedő építmények és leletek alapján határozták meg. Két templom létezését állapították meg – az egyik románkor előtti, a másik román stílusú.

A temetőben egy építészeti komplexum maradványait jegyezték fel, amelyeket bizonyos sírok rétegeztek át. A temető északi részén egy két téglalap alakú teremmel rendelkező építményt fedeztek fel. Az északi teremben egy fal keresztezte az apszist, amely a két téglalap alakú termet összekötötte, ami arra utal, hogy az építményt legalább két fázisban emelték. A szakértők legnagyobb érdeklődését az oltárparaván oromzatának töredékei keltették, amelyeken Branimir herceg (879–892) és hét szent neve volt bevésve, és amelyeket 1984-ben találtak meg. Sajnos a kutatásokat 1986 után nem folytatták. Csak a háború utáni 1997-ben vizsgáltak meg 38 sírt, amelyek közül többet korábban Ardalić nyitott meg. A rövid 2011-es és 2012-es kampányok során a munkák az építészeti konzerválásra és a megmaradt temetőterület vizsgálatára összpontosultak.

Öt évvel az utolsó kampány befejezése után Crkvina helyszíne teljesen benőtt, területe átjárhatatlan volt. Ezért szükséges volt megtisztítani a helyszínt, a befejezett rehabilitáció lehetővé tette a vizuális kapcsolatot a helyszín északi és déli része között.

Az északi részen feltárt leltek alapján az egyik termet mezőgazdasági termékek tárolásra szánták. A terem használatának kezdetét 330 és 410 közötti időszakra, az emberi tevékenység megszűnését pedig 530 és 599 közötti időszakra datálták. Nincs jele annak, hogy a tevékenységeket valamilyen erőszakos ok miatt szüntették volna meg. A másik teremből előkerült leletek nem segítettek meghatározni annak rendeltetését, de a negyedik század második feléből származó, feltárt érme, valamint a terem egy réteg kővel való lefedésének azonos módszere arra a következtetésre vezetett, hogy mindkét termet egyidejűleg használták, és ugyanabban az időben hagyták el.

Ennek megfeleően az Otres-ben vizsgált épületek tökéletesen illeszkednek a birodalom egész területén a negyedik században Konstantin reformjai után megújult villae rusticae kronológiai keretébe. Ezeket a helyiségek átrendezésével, durva falakkal, gyakran újrahasznosított építőanyagok felhasználásával újrahasznosították. A villák rendszere végül a 6. század közepén összeomlott ebben a térségben, többek között a bizánci-gót háborúk miatt.

A legkorábbi írásos információk Otres falu létezéséről Petro de Sercane közjegyző és káptalani jegyző nyilvántartásában találhatók, amely a 14. század utolsó évtizedéből származik. Először Martin de Otres (Martinum de Otressi) nevével találkozunk 1395.-ben a zadari káptalan dokumentumában.

A káptalan előtt valószínűleg Martin Mlatković, Otres falu lakója, 1394. november 28-án 150 kis fontot fizetett Monet nemesnek, a néhai Pavao fiának, a Bribir-i Šubić család tagjának, aki így jutott birtokába egy otreszi földterületnek. Otres falut a 15. században gyakran említik. Ezek a hivatkozások többnyire a Luka megyei bíróság és a knini káptalan dokumentumaiban találhatók, amelyekből kitűnik a falu fontossága és az akkori lakosok tiszteletre méltó helyzete.

Egy 1419-es dokumentum, amely visszaadja a birtokokat Grgurnak, a Kukar törzs tagjának, említi Butkót vagy Blaž (Vlacii) nevű személyt. Ugyanez a Butko, Blaž fia, az Otres falu (de villa Otres) lakója, esküdt bíróként szerepel a bíróság egy 1429. szeptember 9-i dokumentumában.

Az Ostrovica erőd alatt fekvő Otres falu másik lakója Veseljko Tomašić volt, akit a šibeniki jegyző, Michel q. Iohannis 1432-es okmányában említenek. Ezekután több dokumentunmban említik a falut 1446. július 7-én,  1481. március 10-én 1492. május 3-én, 1495. július 28-án. 

A preromán és román stílusú templom maradványainak és két középkori lakóház alapfalainak történő felfedezése arra a következtetésre vezet, hogy ezen a régészeti lelőhelyen található volt Otres fontos középkori településének központja. A lakosság foglalkozásának alapvető ágazatai, amelyek elsősorban a földrajzi adottságoktól függtek, a szántóföldi gazdálkodásból és az állattenyésztésből álltak, ezért várható volt, hogy a falu nem kompakt elrendezésű lesz, hanem inkább a megélhetésük kiterjedt jellegének megfelelően kis falucskákban vagy az utak mentén alakult ki.

A feltárások legfontosabb leletének bizonyára a 9. században az óhorvát templomot díszítő szentélyfal felső részének maradványai tekinthetők.

Otres stratégiai helyzetéből adódóan a török betörések idejében fontos szerepet töltött be a védelemben.

Forrás:

Mate ZEKAN:  Otres - srednjovjekovno selo kod Bribira

Ante ALAJBEG, Petr DRESLER, Michaela Prišťáková, Michal VÁGNER Archaeological investigations at Otres in 2017 and 2018