Domony, Forrásmajor (Torom dűlő) Árpád-kori földvár
A földvár napjainkban látható igen csekély árokmaradvány részlete Domonytól K-ÉK-re, a falu szélén található, a Galga árterébe félszigetszerűen benyúló domb peremén.. A domb ÉK-i részét a temető foglalja el, míg az ÉNy-i rész erősen bozótos területén láthatóak egy árok részlet nehezen kivehető nyomai. Egy 1957-es katonai légi felvételen nagyjából kör alakú gyűrű figyelhető meg.
Miklós Zsuzsa 1992 és 2007 között több alkalommal készített légi felvételeket a földvárról és környékéről. Azonban az erődítést fedő bozót miatt csak kis részletben látható az árok vonala. A megfigyelések és a középkori leletek alapján a vár egy kisméretű Árpád-kori földvár lehetett.
Mikós Zsuzsa 2006-ban végzett szondázó ásatást, melynek eredményeként megállapította, hogy a belső részen humusznak és középkori objektumoknak már nincs nyomuk. Feltehetően a korábbi szántásokkal és egyéb földmunkákkal koptatták ennyire le az egykori felszínt. Az árokkal kapcsolatosan viszont megállapítást nyert, hogy a nyugati szakasza eredetileg kb. 3,5 m mély és 11 m széles volt. Az is nyilán valóvá vált, hogy az alsó részét beleásták egy bronzkori (hatvani kultúra) objektumba. A leletanyagok mindkét időszak vonatkozásában kerültek elő.
A várhelyen tett 2017 év végi és 2018 év eleji bejárásaink alkalmával a lombmentes időszaknak hála, az árok, ha nehezen is, de felismerhető volt. A készített légi fotók sajnos csak a helyszín és a környezet jelenlegi állapotát tudják megmutatni, a földvár rajzolatát már nem. Arra viszont alkalmasak, hogy a Galga árteréből kiemelkedő dombot teljes egészében mutassák, így elképzelhetővé váljon mind a bronzkori telep, mind a középkori földvár elhelyezkedése.
Miklós Zsuzsa : A Gödöllői dombvidék várai 1982 Domony-temető / Flóramajor /
A falu K-ÉK-i szélén lévő temető területén és a mellette lévő szántóföldön Szőke Mátyás terepbejárás során őskori és középkori cserepeket gyűjtött. Kalicz Nándor (1960) ugyaninnen a hatvani kultúrához tartozó leleteket közöl.
Terepbejárás során nemcsak a temető és a szomszédos szántóföld területén, hanem a Flóramajor mellett és attól DK-re lévő szántóföldön is találtam a hatvani kultúrához tartozó és Árpád-kori leleteket. A temető ÉNy-i szélén az ártér felöl teraszozás nyomát figyeltem meg, de ez esetleg újkori eredetű is lehet.
A major É-i szélén közvetlenül az ártér felett egy félkörben húzódó, kb. 15 méter széles árok látszik, körülötte és benne Árpád-kori cserepeket, őrlőkövet találtunk. Ezen a helyen egy 1957-es katonai térképészeti légi fotón egy kb. 25 méter belső és 40-45 méteres külső átmérőjű kör látható. Ugyanezen a helyen egy 1864-ben készült térkép kisméretű, kör alakú dombot ábrázol.
A Pesty Frigyes-féle Helynévgyűjteményben a temetőnél Torom dűlőt jeleznek „Ez egy emelkedett kies dombon fekszik, hol a hagyomány szerint hajdan bizonyos Dóry és Antsa nevű kisasszonyok laktak, kiknek itt kastélyuk lévén, melynek ma már csak puszta helye látható s így Torom dűlő Dóráról, Antsáról pedig a Domonyhoz tartozó Antsi puszta neveztetik.”
A fentiek alapján a terepbejáráskor talált félkör alakú árkot egy kisméretű Árpád-kori földvár megmaradt részeivel azonosítom. A Torom dűlő a Torony szó elferdítéséből származhat, s ez utalhat egy egykor ott állt épületre.
A földvár Domonytól K-ÉK-re, a falu szélén található, a Galga árterébe félszigetszerűen benyúló domb peremén. Tengerszint feletti magassága 130 méter, a Galgavölgy feletti relatív magassága kb. 10 méter.
A földvár területén és a közvetlen környékén a hatvani kultúrához tartozó, szarmata és XII-XII. századi cserepeket gyűjtöttünk és paticsokat is megfigyeltünk. A földvár távolabbi környékén szintén hasonló korú cserepek gyűjthetőek.
A földvár és környéke egy 1864. évi térkép szerint a Domony melletti Ancs pusztához tartozott. Ancs, Oncs a középkorban kétszer szerepel oklevélben, mindkét alkalommal pusztaként 1440-ben és 1449-ben. Ez a település tehát már a XIII. században, esetleg a XIV. század elején elpusztult, és területét Domony kebelezte be.
Helységtörténelmi információk:
Ants, Oncs (telke). Számos változatban előforduló nevének első fele személynévi eredetű 1394-ben Ákos fia László özvegyének, Frank erdélyi vajda feleségének hitbér és kártétel címén Ákos fia Mikcs több birtokát átadta, köztük a Nógrád megyei Vuch pusztát is. A későbbiekben is az Ákos birtokok sorsában osztozott. 1438-ban Rozgonyi István és rokonai megkapták a Zsidó és az Ákos nemzetség korábbi birtokait, köztük Onthelekét.
1440-ben György rác despota a Zsigmond által neki elzálogosított birtokokat, köztük Wuch pusztát is, a zálog megfizetése után átadta Rozgonyi Istvánnak. Még 1438-ban Albert király utasította a fehérvári káptalant, hogy iktassa be a Rozgonyiakat birtokaikba, így Ontheleke, Acsteleke pusztába is. Anthtelek, Anchteleke, illetve
Onczteleke néven szerepel a Rozgonyi család tagjai közötti 1446. évi osztozkodásban 1519-ben Rozgonyi István és veje, Báthori András, István és György kölcsönös örökösödési szerződésében. A megállapodás értelmében a Báthoriakat 1523-ban, illetve 1524-ben beiktatták Onsztheleke, Onchteleke birtokába is. A beiktatásnál Damon-i Balázs ellentmondott.
1449. és 1507. között további névváltozatokkal előfordul a Rozgonyiak birtokügyeiben. 1559-ben a Mácsa lakói művelik a falu közelében fekvő Oncsatelek pusztát. 1562-ben, 1580-ban és 1590-ben Okcsatelek néven vették fel a defterbe. A két utóbbi alkalommal Bak és Mácsa falu közelében levőnek írják. Az Aszód melletti Ancsot 1653-ban vették fel a dézsmajegyzékbe. Ugyanebben az évben az Aszód és Iklad közötti Anch puszta tizedét a nógrádi várnagy bérelte 12 Ft-ért. 1673-ban nem bérelte senki. 1674-ben a behajthatatlan ancsi tizedet ingyen átengedték a lévai katonáknak.
1676-ban is puszta volt. 1677-ben Zsidó, Aszód, Bag, Veresegyház és Mácsa lakosait eltiltották Domony és Ants puszták használatától. 1690-ben Rozsnyai János (Kandó Judit férje) hévíz lakóira is kiterjesztett tiltása után, 1696-ban Osztroluczky János és felesége Just Judit kérésére elrendelték Mindszent és Aszód határának bejárását Domony és Ancs, illetve Kálló (Nógrád m.) és Verseg között. A bejárás megtörténtéről nincs tudomásunk.
1698-ban viszont Domony földesura, Beniczky Tamás kérésére végeztek határjárást, amelyet az „Aszód nevű faluból Anczy és Iklad puszták felé járó úton megindulván” kezdtek. A bejárás után feltett kérdések azt tudakolták, hogy a szemle során látott, az Ikladiak által az előző évben ásott árok „hasítaná az ancsi pusztának és az Aszód nevű falunak határait, s a pusztákhoz való mely földek és rétek esnek napnyugat felé, a domonyi és az ancsi földesurak mindenkor bírták…” A válaszok Ancs határaira nem tartalmaztak érdemi adatokat. Csupán az egyik tanú vallotta, hogy az (egykori aszódi malomhoz ásott) óárok gátja végénél fut össze a bagi, aszódi és ancsi határ. A vizsgált terület mindenesetre a Galgától É-ra, a mai aszódi és ikladi határra mutat.
Ugyanígy értelmezhető az 1699-ben Beniczky Tamás, Kandó istván és Judit domonyi és ancsi földesurak és Osztroluczky János és felesége kérésére végzett határjárás. Az egykori Ancsi pusztának nagyobb része a Galga bal partján az aszódi határba esik, de ott csak kisebb, faluhelynek nem tartható árpád-kori lelőhelyeket ismerünk.
Ezért azonosítjuk Oncstelkét a puszta közvetlen közelében, a Galga jobb partján fekvő lelőhelyünkkel, ahol viszont nagy kiterjedésű Árpád-kori falu és egy kisvár volt.
Források:
Miklós Zsuzsa - A gödöllői dombság várai - 1982 Múzeumi füzetek 21. szám
Magyarország Régészeti Topográfiája 11. kötet Pest Megye
Magyar Várarchívum Alapítvány
