Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szekszárd - Jeni palánk

Az 1970–80-as években folyt Szekszárdtól alig  négy kilométernyi távolságra Jeni Palanka, azaz Újpalánk várának a feltárása. 

A határrész múltját sejteni engedték az ottani földrajzi nevek (Palánki sziget, Vámos sziget, Palánki dűlő stb.), és az egykori Palánki Sziget, később Csemetekert néven említett területen előkerült bronz ágyúmaradvány, cseréptöredékek, fémeszközök és más használati 

tárgyak. A korszak kutatói egyet értettek abban, hogy az írott forrásokból ismert egykori vár ott kereshető, ahol a Sió csatorna és a Szekszárdról Budapest felé haladó főút egy részben még ma is mocsaras, mintegy tíz hektáros területet ölel körbe. 

A várról két, 1663-ból származó leírást ismerünk. Henrik Ottendorf osztrák hadmérnök Montecuccoli megbízásából volt tagja annak a Bécsből Isztanbulba tartó küldöttségnek, melynek feladata a szultán kiengesztelése. Ottendorf elkészítette az úton található török várak és erődítmények leírását és rajzát (Nándorfehérvárig). A török sereggel érkezett ugyanekkor magyar földre a török világutazó és krónikás Evlija Cselebi (1611–1679). Feljegyzései, és Ottendorf naplója kiegészítik egymást. Evlija szerint III. Mohamed szultán 1596-ban, „a Sárvíz folyón lévő húsz ívű fahídnak megőrzése végett építette ezt a várat,” amely leírása szerint egy dzsámit és tíz kis házat magában foglaló, tíz közepes ágyúval (sahi) volt felszerelve. Előtte néhány ház, kert és bolt, valamint egy, vendégfogadó. A folyó hídjánál működő vámnál egy aga felügyelte mellett csak az átvitt bort vámolták. 

A Tolna megyében lévő Duna melletti palánkok (Bátaszék, Szekszárd, Tolna, Paks, Földvár ) sorában ez a vár épült fel legkésőbb. Innen származik Jeni, azaz Új elnevezése. Parancsnoka mindössze száz (valószínű, hogy ez a szám is kissé túlzó!) délszláv nemzetiségű katonával, tíz hivatásos gyalogossal (azáb) és öt hivatásos ágyúkezelővel (topcsi) rendelkezhetett. 

Ottendorf Újpalánkról készített rajzán jól látszik,  és a szövegben is megemlíti, hogy a vár voltaképpen egy mocsaras terület szigetére épült, melyre észak felől csak egy nagy felvonóhídon átkelve lehetett bejutni. Nem, vagy nem csak a vár hídja volt felhúzha-tó, hanem az általa mocsárnak vélt Sárvíz hídja (is) ilyen mozgatható szerkezet volt. A hídon áthaladva az út jobb oldalán látszik a Cselebi által is leírt vendégfogadó, a többi építmény azonban hiányzik a leírásból és a rajzról is. Ennek oka az lehetett, hogy a császári követség csak elhaladt a palánk mellett, de a várba nem engedték be őket. 

A feltárás bebizonyította, hogy a vár korabeli várépítési „gyorstechnológiával”, azaz töltött palánkfalakkal épült fel.

Jeni Palánk pusztulása az 1686 őszi hadjárattal kezdődött. Az egyesült keresztény seregek által ostromolt Buda felmentésére érkező Szári Szulejmán nagyvezér a város elestének hírére sietve indult dél felé, parancsot adva az úton lévő palánkok lerombolására, a hidak és települések felégetésére. Az utánuk küldött magyar huszárok azzal a hírrel tértek vissza, hogy szeptember 9-én még török és tatár lovasokat láttak a sárvízi hidak környékén, pár nap múlva pedig a kiküldött kémek azt jelentették, hogy a nagyvezér Újpalánkot, Szekszárdot és Baját felégetve Eszékig futott. A felmentő sereg tolnai szálláshelyén felmerült az  újpalánki vár részleges rendbehozatalának, szálláshellyé alakításának a gondolata, ám ezt hamar elvetették és a keresztény csapatok visszavonultak győri táborhelyükre. Alig hamvadtak el azonban a keresztény és török seregek tábortüzei, máris új döntés született a hólepte romokról. A kamarai közigazgatás bevezetéseként a harmincad vámhelyeket, az egykori török vámok helyén kellett visszaállítani. Így Újpalánk ismét vámhellyé vált. 

A vár és környéke tehát majdnem 125 évig volt lakott. Az itt folyt élet beszédes tanúi azok a régészeti leletek, melyek e későbbi századok bolygatásaitól mentes területen feltárásra kerülhettek. 

Forrás: Gaál Attila: Jeni Palanka a Sárvíz melletti török palánkvár