Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Alsózellő – Várhegy

Alsózellő (Malé Zlievce) község Nagykürtöstől mintegy 9 km-re délkeletre fekszik. A település és Bussa (Bušince) között félúton, a Stracinský-pataktól délre, az egykori üzem és üvegház fölött emelkedő, 228,7 méter tengerszint feletti magasságú Várhegyen (Várdomb) egy középkori vár maradványai találhatók. Az erődítés a patak völgyébe benyúló, kelet–nyugati irányú magaslaton helyezkedik el, amelyet több oldalról meredek lejtők határolnak.

A vár kelet–nyugati irányban elnyúló belső területét egy harántirányú árok két, nagyjából egyenlő részre osztja. A 2001-ben végzett geodéziai felmérés alapján a legmagasabb vármag ovális alaprajzú, hossza mintegy 60 méter, legnagyobb szélessége 11 méter. A két rész közül a nyugati valamivel magasabban fekszik. Ennek végében egy feltételezett, toronyszerű építmény maradványai figyelhetők meg. Az itt található kőomladék alapján az épület legalább részben falazott szerkezetű lehetett. A keleti vármagban jelentősebb falmaradványokat nem azonosítottak, ezért az egykori épületek feltehetően fából készültek. Napjainkban a felszínen kőfalak nem láthatók.

A belső várterületet árok és külső sánc övezi. Az erődítés a déli oldalon erősen lepusztult, a többi oldalon azonban jól megfigyelhető. A vár keleti oldalán, a csatlakozó hegygerinc felől különösen jelentős szélességű árokkal erősítették a védelmet. Az itt kialakított, mintegy 20 méter széles és 4,5 méter mély várárokból kitermelt földből, a keleti külső íven hatalmas sáncot emeltek. A várárok mai fenékszintje és a várhegy legmagasabb pontja között helyenként 10 méter szintkülönbség figyelhető meg. A külső védművekkel együtt a vár teljes kiterjedése kelet–nyugati irányban mintegy 100 méter, észak–déli irányban 45 méter.

A vár alapításának ideje és építtetőjének személye nem ismert, fennállásáról közvetlen középkori okleveles adat nem maradt fenn. A környék birtoktörténetéből ugyanakkor néhány adat ismert. Zellő birtoka a 13. század közepét megelőzően az esztergomi káptalan tulajdonában volt, és a tatárjárás idején pusztítást szenvedett. A települést 1245-ben Zellő néven említették. A 13. század végére Felső- és Alsózellő külön településként alakult ki.

1304-ben Felsőzellő birtoka a Rátót nemzetségből származó Dezsőhöz került. Alsózellő birtokrészei a 14. század elején több nemesi birtokos kezén voltak; ezek egy részét 1307–1308-ban adásvétel útján szerezték meg. Plaček és Bóna szerint elképzelhető, hogy a várat az alsózellői nemesek valamelyike építtette, akár már a 14. század elején. Az erősség feltehetően egy kisebb nemesi birtok központjaként és megerősített lakóhelyeként szolgált.

A vár egyik legkorábbi ismert történeti leírása Mocsáry Antal 1826-ban megjelent munkájából származik, aki így írt a helyszínről: „Itt egy magas part Várhegyének neveztetik, s most is kitetszik, hogy ez hajdan körülásott menedékhely volt, hazánk veszedelmes időszakában.

A vár területén végzett régészeti terepbejárások során középkori kerámiatöredékek – fazekak, tárolóedények és korsók darabjai – kerültek elő. Az edénytöredékeken körbefutó vízszintes és hullámvonalas bekarcolt díszítések, valamint vörös festés nyomai figyelhetők meg. A vastárgyak között sarkantyútöredék, patkódarabok és sarlótöredék is előkerült. A 2001-es terepbejárás során további kerámiákat, vaslánctöredéket és egy aranyból készült, feltehetően kovácsolt díszítőelemet gyűjtöttek.

Az eddig feltárt leletanyag alapján a vár használata a 13–14. századra, illetve a 15. század elejére keltezhető. Az erődítés pontos építési ideje és felhagyásának körülményei nem ismertek. A kutatók szerint a vár viszonylag rövid ideig működhetett, és már a késő középkor folyamán elveszíthette korábbi szerepét.

A lelőhelyen kisebb mennyiségű őskori kerámiatöredék is előkerült, ami a magaslat korábbi használatára utal. Az őskori megtelepedés pontos időszaka és jellege régészeti feltárás hiányában nem tisztázott.

A vár területén mindeddig nem folyt olyan régészeti feltárás, amely építéstörténetét és belső beépítését részletesen tisztázhatta volna. A ma látható maradványokat elsősorban a terepalakulatok, a sáncok, az árkok és a feltételezett épülethelyek képviselik.

Keserű László, 2026

Források

Mocsáry Antal: Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése. I. Pest, 1826
Žebrák, P.: Výsledky terénneho prieskumu na juhu stredného Slovenska 1981. Nitra, 1982
Ožďáni, O. – Furmánek, V.: Stredoveké sídliskové nálezy z obce Malé Zlievce 1995. Nitra, 1997
Hunka, J. – Nevizánsky, G. – Ožďáni, O.: Geodetické zameranie stredovekého hrádku v Malých Zlievcach 2001. Nitra, 2002
Plaček, M. – Bóna, M.: Encyklopédia slovenských hradov, Bratislava, 2007
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei, Budapest, 2018.
Alsózellő – Várhegy: A honlap korábbi szócikke