Utolsó frissítés: 2026.03.05.
Losonc református templom
A „kakasos templom” ahogy a helyiek és környékbeliek nevezik, a harmadik vagy negyedik az évszázadok alatt egymásra, egymásból épített, többször leégett, átalakított és újjáépített templomok sorában, melyek mindig Losonc központjában álltak. A város korai történetének közvetlen emlékei, korabeli oklevelei, sőt gyakorlatilag minden írásos dokumentuma a XVII. század elején elpusztult, így csupán későbbi, közvetett adatokra támaszkodva tájékozódhatunk.
A losonci református templomban a közelmúltban történt felújítással egyidejűleg végzett ásatás nem talált XII. századi, tehát román stílusú templom maradványait. A legrégibb feltárt falmaradványokat egy négyzetes szentélyzáródást gótikusnak, tehát későbbinek tartanak, ez persze nem zárja ki egy korábbi temprom létezését. Elképzelhető, hog a tatárjárás idején teljesen elpusztult mint az Ipoly-menti templomok általában. Más források szerint 1190-ben létezett Losoncon római katolikus egyház. Leggyakrabban azonban az 1262-es dátum szerepel az irodalomban. A XIII. századtól már folyamatosan követhető a losonci egyház, és így közvetve a templom megléte, nevezetesebb események nélkül egészen a XV. század közepéig, amikor is a Habsburg érdekeket védő Jiskra huszita hadai foglalták el Losoncot.
Tóth Mihály református lelkész 1847-ben írt várostörténetében azt írja, hogy „a helvét hitvallású egyház egyidős a magyarhoni reformátióval. De a XVII. századörökös belháborúi megfoszták a maradékot mindazon oklevelektől, melyekbőlezen eklézsia első idejére kellő világosságot meríthetnénk. Csak annyit tudunk hitelesen, hogy a reformátusok 1590-ik évben foglalták el legelőször mostani templomukat, mely legrégibb épület egész városban”-itt idézi Esterházy említett adatait - „1590 óta pedig mind e mai napig békés birtokában megmaradtak a reformátusok”.
Első hiteles adataink magáról a templomról a XVII. század elejéről származnak. Mint az általánosan szokás volt, a templom építésével, javításával, bővítésével kapcsolatos adatokat itt is feltüntették, megörökítették magában a templomban. Ezek a feliratok ugyan később elpusztultak, de szövegeiket feljegyezték, így tudjuk, hogy a templom 1609-ben, elhagyott omladékaiból - „ex incentibus ruderibus” -épült újjá.
A templommal kapcsolatos az a XVII. századi adat is, miszerint 1640-ben Wesselényi Ferenc füleki várkapitány engedélyezte, hogy a templom kerítésében kastélyt építsenek. Más források csak körülkerítést emlegetnek. Ennek a kerítésnek a maradványait megtalálták és láthatóvá tették néhány éve. Kastélyról korábbi adatunk is van, 1622-ben, mikor Bethlen Gábor hadjáratában Szécsi György serege Andrássy Mátyás vezetésével Losoncot megostromolta, kifosztotta és felgyújtotta, Batta Pál alispán feljegyezte, hogy a „kastély”, valamint a „prédikátor háza” békén maradott. A szövegből arra is lehet következtetni, hogy a „szentegyház”, tehát a templom se szenvedett kárt. A kastély milyenségére és pontos helyére vonatkozó adatunk nincs, tény viszont, hogy még a XIX. sz. elején is állt a templomkerítés két szegleténél egy-egy „magas négyszög épület”, a keletiben egykor a vármegye gyűléseit tartották, később az egyház tanácsterme volt. Elképzelhető, hogy ezt nevezték a XVII. században kastélynak és középkori eredetű castellum vagy annak maradványa volt.
1842-ben a pesti Regélő című lapban egy Tamatti álnevű szerző Losoncz amint van című írásában így mutatta be a református templomot: „A helvét vallásúak góth ízlésű egyháza leginkább figyelmet érdemel. Az időkormos tornyú, de egészen ép templom magas kőkerítéssel öveztetik, mellynek négy szegletén hajdan bástyák állottak, ma azonban csak egy maradt meg közölök, a többiek hasznos épületekké alakíttattak, különösen egyből az ekklésia consistoriális háza emelkedett. A kerítés és a templom közötti tér virágos kert s gyümölcsös kör, s úgy látszik, itt a virág is illatos, a gyümölcs egészségesebb, mert egyház mellett terem . . . Az egyház belsejében több könyökfal nőtt ki az épületből, középen négy római oszlop áll, melly a tetőzetet tartja; elég erős félorgona, s jó helyheztetésű szónokszék benne lefeltűnőbbek, míg a falak mellett karzat folyik el, mellyen minden vasárnap reggel istentiszteletkor az iskolai kar váltva énekel ...”
Az egyházi elöljáróság már 1846-ban gyűjtést indított, az adományok egy „új,de mégis góth ízlésű templom ”építését szolgálták volna. A „720 éves aggtemplom” azonban - Tóth Mihály lelkész szerint - „roskadásnak indult”, s a középkori alakú torony hasadozott falai „haladéktalan igazítást kívánnak”. Az új templom építésére sor is került, de csak egy váratlan és borzalmas esemény a város pusztulása után. Az Európa csendőreként a Habsburg-ház védelmére siető orosz cár katonái 1849 augusztusában kirabolták és felgyújtották Losoncot. A város után a református egyház károsult a legnagyobb mértékben: a templom „tornyával együtt boltozatlan lévén, nagy harangja, és egész díszteljes belszervezetével az irtóztatás tűzláng martalékává len”. Elpusztult az iskola és az egyház többi épülete is, elraboltattak az arany és ezüst úrvacsorás edények...
A templomkerítés keleti bástyájának tanácskozó termét a tűzvész után hamarosan befedték és ott tartották az istentiszteleteket, de ott ülésezett az „Építési Választmány” is, amely 1850. január 21-én megtárgyalta, hogy „meghagyható-e ésfelépíthető-e azon a helyen a templom, ahol eddig volt ? Ha pedig nem, hol és mimódon kelljen egy új és célszerű templomot építeni. ” Kérdéses volt ugyanis, hogy a régi templom „porhanyós kőből” épült, az égés majd az eső és hó miatt meggyengült falait milyen mértékben lehet, egyáltalán érdemes-e kihasználni. A választmány végül megbízott két helybéli építőmestert, hogy kétféle tervet és költségvetést készítsen: „Először, az ó templom mostani helyén a meglévő torony és fennálló falak felhasználásával, öt lábnyi magas feltöltés,templom és torony bolthajtás alá vétele és pillérek alkalmazása mellett. Másikat,az új templom tervét, kihozva arczal a piaczra, egyes toronnyal, 6-700 lélekre számítva. . . különös tekintettel az acusticára, goth stylre ...” Érdemleges előrelépés a templom ügyében csak egy év múlva történt.
1851. január 31-én jegyzőkönyveztetett, hogy az ideiglenesen befedett csonka toronyba az új harangot felhúzták, és a február 2-i istentiszteletre már megkondítható lesz. Két héttel az első harangszó után döntött az egyháztanács a templomépítés ügyében. Elvetette Miks Ferenc és Soltész József túl költségesnek tartott terveit, és egy „Pesti névvel és hitellel bíró ép mester” meghívását határozta el, aki helyszíni szemle után, az egyház 12 000 pft-ig terjedő anyagi lehetőségeit figyelembe véve tesz majd javaslatot” a templom építésére. Az építőmester - WagnerJános - „kihozatalát” Szilassy József vállalta. Négy hét elteltével, 1851. június 9-én jelentette a Templomépítési bizottmány, „a történelmi emlékezet okáért, hogy apest építőmester Wagner János úr . . . által kimutatott alaprajz és szükségesanyagok mennyisége, költségvetés nyomán az új Templom építése a régi helyénmegkezdetett, a régi falak lebontottak, a régi alapfal és régi toronyfal meghagyatottugyan - de új fundamentum falak és pillérekkel vétetett körül, és ha a réginél hosszában valamivel rövidebben üt ki a Templom belső világa, szélességében nyertennek egyenlősége által. ”
Az 1854-ik év végére a templom gyakorlatilag készen állt, végleges formájának kialakítása, csinosítgatása még évekig eltartott. A főbejárat oszlopcsarnoka csak 1863-ban készült el. Az egyháztanács jegyzőkönyve már 1859-ben emlegeti a felszentelést, ám erre csak 1864 szeptemberében került sor.
Forrás: Böszörményi István: A losonci református templom története
