Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bockfließ - Kalvarienberg

A „de Pochulise” név a 12. század végére vezethető vissza. Az 1254-ben Ulrich és Konrad von Gaden közötti birtokmegosztás során Rudlo és Ulricus von Bockfließ tanúként szerepelnek. 1279-ben Wichard von Bockfließ, 1292-ben Rueger von Bockfließ ismert. Az új kastély legkésőbb ekkor átvehette a székhely funkcióját.

A halom maradványa a plébániatemplomtól 470 méterre keletre található, már a falu keleti széléhez közel, a hozzá vezető út az „Am Kalvarienberg” nevet viseli. Az egykori vármagnak jelenleg csak a már erősen átalakított dombja maradt meg. Schwammenhöfer egy négyzet alakú csonka piramist rekonstruált, amelynek egykori oldalhossza mintegy 30 méter. A halom átlagos magassága ma is 6 méter. Egyes régebbi jelentések ennél jóval nagyobb méretekről számolnak be. A ma körülötte, É és K irányban vezető újkori utak valószínűleg egy egykori árok nyomvonalára utalnak, és a mai épületek területén már korábban is állhattak megfelelő sáncok. Neugebauer szerint az árok egykori teljes átmérője a sáncgyűrűvel együtt valószínűleg 80-100 méter. Az ásatási zónák feltárták a földvár mesterséges feltöltését, amelyet valószínűleg őskori kultúrrétegek fölé építettek. Egyes régészeti leletek egyértelműen a középkorra utalnak. A „Kálvária” népi elnevezés valószínűleg a fennsíkon felállított fakeresztről származik.  Azt, hogy a kastélynak valóban létezik-e itt egy elődépülete, csak megfelelő vizsgálatokkal lehetne tisztázni.

Forrás: http://noeburgen.imareal.sbg.ac.at/