Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Miklós Zsuzsa írja a vár régészeti feltárásával foglalkozó tanulmányában :

A Tolna megyei Váralja-Várfőn, a Völgységi-patak völgyéből meredeken kiemelkedő hegycsúcson egy kisméretű, jelenleg terasszal övezett vár áll. A lakóterület 11-15 x kb. 30 m (0,039 ha).

A Tolna megyei várkutatási program keretében a szerző 1994-1995-ben feltárta a védett területet és kutatóárokkal átvágta a teraszt. Ennek eredményeként tisztázódott a vár kora, alaprajza, valamint az erődítés módja.

A vár középpontjában állt a 7 x 7,5 m alapterületű, kő alapozású lakótorony. Körülötte helyezkedett el a gazdasági udvar: kemence, tárológödrök és minden bizonnyal kisebb felszíni építmények, amelyek nyomtalanul elpusztultak. A hegytető peremén futott körbe a szintén kő alapozású körítőfal. Miután a vár építőanyagát szinte teljesen elhordták, nem dönthető el, hogy a torony és a körítőfal felmenő fala kőből vagy téglából épült-e. A felszínen és az ásatás során is találtunk téglatöredékeket, amelyek ezekből származhatnak. A leletanyag zöme kerámia (fazék-, korsó-, kancsó-, bogrács-, csésze-, palack-, fedőtöredékek). Ezeket kiegészítik a vas-, bronz- és üveg használati tárgyak. A leletek alapján a vár használata a XIII. század második felére tehető.

Váralja-Várfőn tehát a XIII. század második felében - az Árpád-korban jellemző - kismértetű vár állt. Teljes feltárásával megismerhettük lakóterületének berendezését és erődítésének módját is. A kisméretű erődítményben ezek szerint a lakótorony mellett a tulajdonosnak és családjának mindennapi életéhez szükséges objektumok (sütőkemence, tárológödrök és feltehetően a felszínre épített kisebb melléképületek) helyezkedtek el. Építtetője, tulajdonosa ismeretlen, de minden bizonnyal azonos a falu birtokosával. Az ásatási megfigyelések szerint a vár pusztulását ellenséges támadás és tűz okozhatta.

Forrás:

Miklós Zsuzsa: Váralja-Várfő XIII. századi vára ( A Wosinsky Mór múzeum Évkönyve XX. Szekszárd 1998) IV.06.31