Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sárospatak, Héce - Széldomb: Castellum - Pálóczi-várkastély

A város észak-keleti szélén, a Bogrog folyó fölé emelkedő Széldomb, megközelitóen 1 km-re fekszik a városmagtól. A délnyugat felől természetes árokkal védett, családi házakkal beépített, kiemelkedésen találhatók a késő középkori kastély csekély maradványai.

Napjainkban csupán a dél-nyugati külső falának jelentős része és a nyugati külső falsarok áll telekhatárként, több méteres magasságban. További szint feletti részletei mára nem maradtak meg. Egykori elrendezésének alapelemeit, az 1987–1989 között J. Dankó Katalin által itt folytatott szondázó ásatás tudta felderíteni. Ennek alapján egy 40 × 40 méteres, közel szabályos négyzet alaprajzú épület állhatott egykor a domb legmagasabb pontján. Egyenlőre a beépítettség miatt csak annyi bizonyos, hogy északkelei oldalát foglalta el egy keskeny, többosztatú épületszárny, ennek nyugati, dongaboltozattal fedett kis pincetere – egy utólagkialakított északi külső lejáróval – ma is használatban van.

Egy esetleges dél-keleti épületszárnyra, csak az erősség közepén álló mai lakóház melletti bizonytalan nyomok utalhatnak. Az itteni épületmaradványokat a korábbi helytörténeti irodalom a klarissza kolostorral azonosította. A széldombi régészeti feltárás azonban igazolta a sárospataki udvarház topográfiai meghatározását. Az okleveles adatok és a régészeti kutatás eredményei egybeesnek. Az őtméteres pusztulási réteg alatt jelentős részleteket tártak fel, és az objektum alaprajzát is nagyvonalakban tisztázták.

Sikerült feltárni az észak-keleti csúcsívvel erősített pincéjét, a palotaszárny falát, amelynek alapján 7,5 m széles alápincézett, emeletes traktust képzelhetünk el, sarokpontjain alápincézett tornyok állhattak. Az udvarház bejárata az észak-nyugati torony alatt vitt, az itt feltárt farkasverem maradványai alapján. A Dobó Ferenc utca 64. szám alatti pincéje egy pillért őriz, amely az egykori kapuhoz tartozhatott. A lakóépülethez kapcsolódik a legmagasabban található pince (Töröcsik-pince), melynek boltozatát egy 2 méter széles kőfalba vágták bele.

További feltárásnak kell majd tisztáznia a kúria-castellum építészeti elkülönítését, korát, mivel nemcsak 15-16. századi, hanem 14. századra is jellemző kerámiai anyag töredékei is előkerültek. Bár több évtized telt azóta el, sajnos ez napjainkig várat magára. Remélhetően a jövőben sor kerülhet a további kutatásokra és a történelmi helyszín nagyközönségnek való bemutatására is.

Patak város fejlődése töretlen volt 1390-ig, amikor az addig királyi, királynői várost, Luxemburgi Zsigmond Perényi Miklós Szörényi bánnak, főpohárnoknak, majd fiainak adományozta érdemeiért. Perényi Miklós, hasonló nevű fia és annak Hedvig nevű felesége itteni kúriájáról 1427-ből értesülünk. Perényi Miklós 1428-ban Galambócnál esett el, akinek a halálával ez Perényi ág kihalt. Zsigmond egy rövid időre szabad királyi várossá teszi Patakot, de a birtokot 1429-ben eladományozza a Pálócziaknak.

1461-ben Mátyás király oklevele ekkor Pálóczi László országbírónak a Héce nevű negyedben, a mezőváros felső végén álló udvarházát említi. Az oklevél lokalizálja is azt meglehetős pontossággal: eszerint a Héce nevű negyedben áll, a ferences kolostor „felső végénél fekvő ároktól” Ardó irányába húzódik Pálóczi László saját udvarháza. Ez minden bizonnyal azonos azzal a kúriával, melynek „vár módjára bástyákkal, várfalakkal, árkokkal és más szükséges építményekkel” való megerősítését, az uralkodó Pálóczi számára 1456-ban keltezett oklevelében engedélyezte.

1493-ban már castellumként említik, 1493–1494-ből ismert a sárospataki kúria udvarbírója, de a korszak pataki várnagyai esetében nem mindig dönthető el, hogy az újhelyi vagy a hécei erősség, esetleg mindkettő felett rendelkeztek-e. A törökkel vívott 1526-os vesztes mohácsi csatában esett el Pálóczi Antal báró, Zemplén vármegye főispánja, akivel fiú utód hiányában, kihalt a dúsgazdag família.

Az erősség pusztulását a Mohács utáni évek csatározásaihoz köthetjük, amikor is területünk Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd harcainak színterévé vált. 1527-ban János király csapatai foglalták el az akkor Ferdinánd-párti új birtokos, Perényi Péter erősségét. 1528-ban Serédi Gáspár visszafoglalta, majd az ezt követő kölcsönös ostromok során teljesen rombadőlt.

Források:

J. Dankó Katalin: A sárospataki castellum kutatása. In. Castrum Bene 2/1990. Budapest, 1992
Nováki Gyula - Sárközy Sebestyén - Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig, Miskolc, 2009
Koppány Tibor: A castellumtól a kastélyig. Művészettörténeti Értesítő 23. Budapest, 1974.