Utolsó frissítés: 2026.06.21.
Homoródkarácsonyfalva, Unitárius templom
Homoródkarácsonyfalva Hargita megyében, Székelyudvarhelytől alig 21 kilométerre délkeletre, a Kis-Homoród völgyében fekszik. A település első emíltése 1334-ben történik Karasun néven. A falu központi részén, az országúttól keletre, enyhén kiemelkedő dombon áll a védőfallal övezett unitárius templom.
A 13. század végén épült, román kori stílusjegyeket magánviselő gótikus műemlék templom, plébániaként már az 1333-as pápai tizedjegyzékben is szerepelt. A kőfallal kerített templomnak megmaradt félköríves záródású, negyedgömb kupolával fedett szentélye és nyugati kapuja az első építési periódusból származik. Déli kapujának kialakítására és ablakainak bővítésére a 14. században kerülhetett sor. Robusztus tornyának építése idején készült az Agnus Dei domborművel díszített nyugati kapu a rajta olvasható évszám alapján 1496-ban.
A torony északi fala felső lőrésablakának bélletébe egy korábban épületdíszítő kőként használt rovásírásos követ falaztak be. Még megfejtetlen rovásfelirata a 14-15. században kerülhetett rá. A reformáció után, az 1560-as években a katolikus falu unitárius vallásra tért, a templom is unitárius templom lett. A szentély északi támpillérén bevésett 1646-os és 1649-es évszám került elő, amely talán egy nagyobb helyreállítás évszáma lehet, véleményünk szerint ekkor magasíthatták fel a hajó falkoronáját, és ekkor épülhetett körítőfal is.
1752-ben zsindelyfedésű déli portikusz épült és ekkor készítették a virágosan festett kazettás famennyezetét is. Az unitáriusok 1804–1806 között megmagasították a tornyot, ekkor kapta egyszerű, késő barokk vakolatarchitektúráját.
Az unitárius műemlék templom különlegességei az északi falon látható Szent László ábrázolás freskója, illetve a Jézus születése, a Három királyok hódolata faliképei, továbbá a toronyban található rovásírásos emlékek. Az erdélyi falképek és festett faberendezéseket felmérő program keretén belül szondát nyitottak a templom északi falán, és egy királyszent arca került felszínre. A freskók feltárására 2006 áprilisának első hetében került sor a Homoródkarácsonyfalváért Alapítvány anyagi támogatásával. A legkorábbi freskót a diadalív mellett, a padlószinttől cca. 140 cm-re festették meg. Ez részben a mai szószék feletti felület, ahol egy nagyon szabálytalan keretezésen belül Jézus születése jelenetének lehetünk tanúi.
Újabb kifestésre a 14-15. század fordulóján kerülhetett sor. Szintén az északi falon, közvetlenül az eredeti falkorona magasságában ábrázolták Szent László kerlési csatáját (1068), amely Szent László-legendaként vonult be a köztudatba. Az első jelenete a ritkán ábrázolt “kihallgatás”. Itt a trónon ülő szent király előtt egy fél térdre ereszkedő bajuszos alak látható. Közvetlenül mellette egy Váradot szimbolizáló stilizált épület kapujában áll az áldásra emelt kezű püspök. A csatajelenet két részre oszlik. Szent László a forgatag közepén, amint bárdjával lesújt az egyik lova nyakát átölelő kunra.
Az 1853-ban készített új ablak megsemmisítette az üldözési jelenet egy részét; Szent László alakja teljesen elveszett, csupán a menekülő kunt átjáró lándzsája látható ma már az ablaktól keletre eső felületen. A visszafelé nyilazó kun és az elrabolt lány alakja teljes épségében maradt fenn. A birkózási jelenetben Szent László viselete megváltozik. Vértje helyett, vörös színű, bő ujjú, hermelin szegélyű vörös ruhát visel, fejéről is hiányzik a sisak, csak korona látható rajta. A lefejezés jelenete teljes egészében megegyezik a gelencei és a ma már csak Huszka József rajzaiból ismert homoródszentmártoni jelenettel. Az újabb függőleges osztás után található a pihenési jelenet. A freskó színeinek intenzitása alig változott az évszázadok során, ma is eredeti pompájában tárul elénk.
Az utolsó középkori kifestésre feltételezésünk szerint az 1496-ban történt toronyépítés idején kerülhetett sor. Ekkor nemcsak a belső teret, hanem a tornyon fennmaradt nyomok alapján úgy véljük, hogy az egész homlokzatot díszíthették. A torony ismert festése nem figurális ábrázolás, hanem a sarkokat kihangsúlyozó sarokarmírozás és ablakkeretezés.
E korszak belső falképei közül teljes felületen eddig csak a hajóban találhatót tártuk fel. Itt egy gazdag ornamentális kerettel övezett három királyok hódolatát, illetve Szent Ilonát ábrázoló freskót találtunk. A kifestett szentély feltárására még nem került sor.
Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészet emlékei, Kriterion - Bukarest - 1981:
A Kishomoród völgyébe települt falu közepén, az országúttól keletre, egy kiemelkedő dombon áll a védőfallal körülvett, keletelt templom, hangsúlyosan érvényesülő hármas tagolással: magas, gúlasisakos tornya mögött meredek fedelű hajó emelkedik, keleti falához alacsony félköríves szentély tapad. A templomot körülfogó kőkerítésen, nyugaton és délkeleten nyílik egy-egy portikussal védett bejárat.
A barokk homlokzatú nyugati kaputól fedett folyosó vezet a toronyalj bejáratáig.
A torony alsó kétharmada gótikus, utolsó szintje későbbi építés eredménye. Nyugati sarkain átlós elhelyezésű, lépcsősen osztott támpillérek állnak. Közöttük a torony szemöldökgyámos kapuzata nyílik, a kőbélletes ajtókeret profilját vályúzatok közé fogott körtetag alkotja,
szemöldökén plasztikus, arab számjegyekkel írott 1496-os évszám, valamint az Agnus Deit ábrázoló kőkeretben foglalt dombormű látható.
A toronyaljból a hajó nyugati félköríves kapuzatához patkóívű nyílás vezet. Az első és második szintről rézsűsen szűkülő lőrésablakok nyílnak három irányba. A felső északi ablaknyílás belső szemöldökköve hengertagos faragású, rajta két sorban vésett rovásírásos szöveg látható, melynek helyes olvasata még nem tisztázott. A hengertaggal profilált kő ítt másodlagos elhelyezésű, a román kori építésből származó faragvány, rovásírásos felirata ide helyezése előtt, a torony építésekor készülhetett. A feliratot 1944-ben fedezte fel Szőke István, az első közlések az ő másolatát vették alapul. A torony legfelső, óraíves párkányos és lizénákkal szegett szintje múlt századi ráépítés.
A hajó nyugati falát a toronytest teljesen takarja, csak az átlós támokkal erősített falsarkok vannak szabadon. Az északi tám felső vízvetője alá — valószínűen másodlagos elhelyezésben — sajátos félkör ívekből formált díszű faragott kőhasáb van beépítve. A hajónak a toronytérből nyíló nyugati bejárata félköríves, bélletét a központi vaskos körtetagot kísérő vályúzatokból és pálcatagokból alakították. Egyik oldalt a külső pálcatag párnatagot utánzó bázisról indul, sajnos a kőnek ez a része mállott. A hajó déli falát támpillérek tagozzák, közöttük mély rézsűs, keskeny félköríves ablaknyílások láthatók, élükön köszegéllyel.
A déli fal középtengelyében nyílik a portikussal védett csúcsíves déli kapuzat, bélletét sarkantyútaggal kísért, valamint rézsűre helyezett hengertagok alkotják. A hajó keleti falsarkainál egy-egy támpillér áll, a déli oldalon a keleti fal vonalában, az északi tám a szentélyfalnak támaszkodva áll, ezen nemrég 1646-os és 1649-es évszám bukkant elő. A magas, háromszögű oromzatú keleti falhoz alacsony szentélyzáródás tapad. A hajó északi falát két támpillér erősíti, a közéjük fogott, középső falszakaszban múlt századi, széles ablaknyílás látható. A hajót középkori rendszerű, magas nyeregtető borítja
A félköríves záródású szentélyt délkelet felé néző keskeny, félköríves ablaknyílás tagolja, melynek belső kőkerete csúcsíves. Egy
ugyanilyen ablakot a keleti oldalon befalaztak. Az északi oldalon elfalazott sekrestyeajtó mutatkozik. A templom belsejében a hajó északi falánál kétharmad magasságban, párkányszerű elkeskenyedés mutatkozik, sejtetve az eredeti belső magasságot, bár boltozat nyomai nem látszanak. Most festett kazettás mennyezet fedi, amely 8 x 12 táblából áll és a XVIII. század első felében készült.
Három feliratos kockáján az írás nagyon megkopott, a kibetűzhető részek alapján mindhárom hitvallási szöveget örökített meg, Az elsőn az évszám kezdete látszik: ANNO 1 7 3... (?) A másodikon ennyi olvasható: EGY AZ ISTEN EGY A KÖZBENIJÁRÓJ ISTEN KÖZÖTT ÉS EMBEREK KÖZÖTT AZ EMBER CHRISTUS JESUS... A kazettákon, amelyek hármanként nagyjából azonosak, két mintatípug figyelhető meg. Az évszámot Kelemen Lajos 1701-nek olvasta (Kelemen 1977. 104, 235.).
A hajó nyugati és déli falánál eredetileg virágmintás mellvéddel festett, ma szürkére mázolt karzat húzódik, mely felirata szerint 1855-ben ISTEN SEGEDELMÉVEL KÉSZÜLT DEMJÉN LÁSZLÓ MEGYEBIRŐSÁGÁBAN GÁBOS MIHÁLJ ÉS BARABÁS MOSES AJÁNDÉKMUNKA TÉTELEKKEL. Az adományozás feliratát bibliai idézetek egészítik ki. A hajót félkörívű diadalív választja el az alacsonyabb szentélytől. Vállköve alatt ívsoros dísz. A diadalív nyílása felett kör alakú mezőben az I. Kor. VIII. 6—7. bibliai idézete után ez olvasható: RENOVATUM ANNO 1790. A diadalív evangéliumi oldalához tapad a szószék, koronája 1798-as évszámot visel. Ugyanebből az évből való az Űrasztala: KARÁCSONYFALVI DEMJÉN JÓZSEF ÚR ÉS VERES ANNA ASSZONY KÉSZITTETTE 1798.
A félköríves záródású szentélyt negyedgömb-boltozat fedi. A délkeleti, mély rézsűs ablak alatt egyszerű kis szentségtartó fülke van. Orbán Balázs közlése szerint: , Kívül, a leomladozó vakolat alól régi fresco festvények nyomai tünedeznek elő. (Orbán I. 183.) Az 1973-as javítás alkalmával belül, a hajó északi falán is megfigyelhetők voltak lappangó falkpek.
A templom a középkor óta nem sokat változott. Első írásos említését az 1715-ös Udvarhelyköri Conscriptióban találjuk: a vizitáció feljegyezte, hogy temploma kőből való, cseréppel fedve, tornya kőből való, esindelyes fedéssel (Kelemen 1922. 168.). Részletes leírása az 1789. áptilis 17-én kelt egyházvizsgálati jegyzőkönyvben maradt fenn: "Mely Funduson vagyon az Ecclanak Deszka fedél alatt lévő kő keritéssel körül vétetett, első részében cseréppel, hátulsóban Sendellyel fedett kő temploma és ennek végibe ugyan Sendellyel fedett szép kő tornya. A középbe lévő Templomát pedig 12 kő lábok erősittik és nyoltz ablakok, mellyek világosíttyák, ezeknek hata fa foglalásu üveg ablakokkal pro. vise, ketteje pedig pusztán lévén (...] déli ajtó előtt zsendelyes fedési fatornátz, az ajtón 1752 D. 5. FEBR. [...] A Templomnak Arcussal mep különböztetett két részei lévén, ezeknek egyike ugy mint a hátulsi Sima Bolt hajtásos az első pedig Mennyezetes, mellynek végén keresztüj egy jó tágos Festékes Kar is vagyon. Az Arcusnak északi lábánál kőbőj való Prédikálló Szék, felette Gombas Kárpit, előtte zöld festékes Pulpi. tus cum inscriptione ANNO 1716."
A leltárban szerepel még két festett láda 1702-es és 1712-es évszámmal, egy nagyobb harang, helytelenül feljegyzett évszámmal, ezt 1117-nek jegyezték be, úgy, hogy a második számjegyen a kéziratban javítás látszik (esetleg 1517 a helyes dátum). A kisebbik harang felirata: JESUS NAZARENUS REX JUDEORUM 1545. (Uo. 469.) A mai állapothoz képest feltűnő a 8 ablak és 12 támpillér említése, eredeti elhelyezésüket csak falkutatással lehetne tisztázni.
Homoródkarácsonyfalva temploma a román kor egyszerű alaprajzi típusát mutatja: téglalap alakú hajó, keskenyebb félköríves szentély, Ezt a XIII. században vidékünkön általános megoldást közelebbről is meghatározhatjuk az ajtók és ablakok formái alapján. Mivel mind a nvílásformákban, mind azok profilozásában a csúcsíves forma és a gótikus tagozás is megjelenik a két kapuzaton, a román stílus elemeivel keverten, a templom építése a XIII. század második felére, az átmenet korára tehető. Talán ugyanebből az építésből való az északi támpillérbe elhelyezett díszített faragvány és a torony lőrésablakának szemöldökköve. Az előzményekre nézve csak gyenge támpontunk, hogy az alapfalakat még feltáratlan sírokra építették (Ferenczi 1978, 949.).
A karácsonyfalvi templom az egyetlen Udvarhelyszéken, melynek késő román kori szentélye épen fennmaradt. Ez kivételes jelentőségű vidékünkön, ahol az ugyanígy átmeneti jegyeket mutató hajók mellett a szentélyeket a gótika korában újjáépítették. E templom példa arra, hogy a nyíláskereteken jelentkező átmeneti elemek román stílusú alaprajzi és szerkezeti rendbe illeszkednek. A két kapuzattal majdnem azonos megoldásúak Oklánd és Rugonfalva kettős hengerrel tagozott félköríves kapui. Amikor a plébániát a pápai tizedjegyzékbe feljegyezték, temploma már néhány évtizede állott. Az 1333. évi rovatban: ,. [tem sacerdos de villa Karachni solvit III. banales." (MonVat I. 115.) 1334ben: , Item Johannes sacerdos de villa Karasun solvit II. banales antiguos." (Do. 133.) .
A késő gótika nagy építő lendülete Karácsonyfalva templomát is érintette. Az építkezést és idejét a torony ajtajának 1496-os évszáma rögzíti. A román kori templomot nyugati homlokzati toronnyal bővítik, mely külön testként tapad a hajó falához. Ekkor épültek a hajó falaihoz járuló támpillérek, s ekkor kerül sor a falak magasítására is.
A templomot a XVII-XVIII. században többször is renoválták; az 1646-os évszám javítást is jelölhet. E javítások egyike alkalmával készült a hajó mennyezete is. Az 1790-es megújításról a diadalív felirata emlékezik meg; utána a berendezést gazdagították, Karzat már 1789-ben is volt a hajóban, ezt bővítették 1855-ben.
A XVIII. században emberéletet is követelő birtoklási harc tört ki a templomért a század első felében itt kápolnát építő katolikusok és a reformáció előtti templomot használó unitáriusok között. A régi templomot maguknak visszavenni akaró katolikusokat az unitáriusok fegyveres harcban verték vissza 1768-ban. A vitát eldöntő kormányszéki rendelet szerint a templom a többségben levő unitáriusoké maradt, a katolikusok részére közös erőből kellett új templomot építeni. Hogy utóbbi rendeletet hogyan hajtották végre nem tudjuk. A mai katollikus templom 1783-ból való.
