Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Gyöngyöstarján, Világosvár

A település Gyöngyöstől 6 km-re északnyugatra, a Mátra déli oldalán, a Tarján-patak völgyében helyezkedik el. Az első írásos említése 1275-ben történik kettős alakban, Tharian Maior és Minor néven. 1451 és 1560 között mezőváros rangot szerzett, melyet a török hódoltság idején vesztett el.

A Világosvárnak helyt adó, 708,8 méter tszf. magasságú Világos-hegy, a települést központjától légvonalban mintegy kb. 5 km- távolságra északnyugatra emelkedik. Az önnállóan kimagasló hegy rendkívül meredek, többnyire sziklás oldalakkal. A vár négyrészes teteje keskeny, de mintegy 250 méter hosszú, melyet a vár teljes egészében elfoglalt.

A gerinc legmagasabb pontja a hegy északnyugati végében található felső vár. Ennek legmagasabb része a gerinc végén igen meredek, sziklás hegyoldal felett húzódik, alig 6–8 méter átmérőjű kis platóva. Az egész felső vár belső területe dél irányában erősen lejt. Ennek aljában határolja egy, részben sziklába vágott árok, felkanyarodva a gerincre, azt átvágva. Az árok szélessége a déli oldalon 8–10, fent a gerincen 12–13 méter. A felső vár keleti vége különösen sziklás, az árkot ebbe vágták bele. Az árok belső oldala felett két, egymással öszsze nem függő, hosszúkás, mesterségesen a sziklába vágott, függőleges oldalú mélyedés van, mélységük 3, illetve 4 méter. Rendeltetésük kérdéses, falnak nincs nyoma a felszínen. A gerincen az árok külső oldalán földsánc húzódik, majd újabb, 12 m széles árok következik, de ez már sekélyebb.

Utóbbi árok után az első elővárban haladhatunk lefelé a gerincen. További 68 méter megtétele után érjük el a következő, a gerincet átvágó árkot, melynek szélessége 6 méter, hossza kb. 15 méter. A második elővár mindössze 14 méter hosszú, majd újabb, az utolsó árok következik. Részben ezt is sziklába vágták, szélessége 8, hossza kb. 14 méter. Az utóbbi két árokban eredeti helyén benne hagyott sziklatömbök vannak, feltehetően az átjárás könnyítésére.

Az utolsó árkon túl már a harmadik elővárba jutunk, amely a hegygerinc végéig, a meredekbe átváltó hegyoldalig tart. Szélei elmosódottak, nincs határozott perem, ezért a méretét sem lehet pontosan meghatározni. Hossza kb. 90 méter, szélessége a hegygerinc természetes alakja alapján kb. 20 métel lehet. A három elővárat a déli oldalon, a meredek hegyoldal felett, egyenes vonalban összefüggő terasz kíséri. Néhol csekély belső magassággal sánc is van a szélén.

Erről felmerült annak a lehetősége, hogy habarcsos falmaradvány lenne, de ezt csak ásatással lehetne közelebbről meghatározni (az említett részen lévő falszakaszok csekély részletei, az elmúlt időszakban láthatóvá váltak). Ez a terasz a harmadik (utolsó) elővárat is majdnem végig határolja. Az északi oldalon is van terasz, de csak a második elővár szélén és részben a harmadik elővárnál. Rövid szakaszon itt is csekély belső magasságú sáncot találunk.

A Világosvár elsőként Könyöki József jegyzékében szerepel, majd Gerecze Péter is említi Csánki Dezsőre hivatkozva. Hanák Kolos mint „avar sáncokat” említi. Bartalos Gyula „ősvár”-nak nevezi, amelyhez felvezet az „Ördögoldal” „kőgarádja”. Pásztor Józsefnél is többször szerepel, közelebbi adatok nélkül. 1933-ban a hegy távlati rajzát is közli, de ezen maga a vár nincs ábrázolva.

Dénes József 1980–1983 között kereste fel a várat Skerletz Ivánnal együtt. A vár területén a felszínen az Árpád-kor második feléből származó fehér színű korongolt cseréptöredékeket és égett paticsokat említ, egyidejűleg a várról rövid leírást és vázlatos rajzot is közölt. A várhegy felmérését Nováki Gyula készítette el 1993-ban. Szintén ekkor foglalta össze a várra vonatkozó adatokat.

A várra történeti adatot nem ismerünk, oklevélben nem szerepel. A forrásokban maga a hegy kerül említésre 1275-ben említik a „Vylagus”-alakban Gyöngyöstarján határában. Mivel még csak „hegy”-nek nevezik, a vár ekkor feltehetően még nem állhatott. A Mátra hegység területén létezett kisebb méretű, írásos emlék nélküli vagy nagyon kevés írásos emlékkel rendelkező várak, kizárólag az Aba-nemzetség, a Mátra északnyugati részén pedig a Baksa nemzetség egykori birtokterületein helyezkednek el. Gyöngyöstarján – Világosvár építése így az Aba-nemzetség Tarjáni ágához is kapcsolható.

A kutatók által a 80-as 90-es években a felszínen fellelt cseréptöredékek alapján az erősség középkori várnak tekinthető. Ezt igazolja, hogy a vár területén, több helyen is érzékelhető, illetve bizonyos pontokon jól látható falszakaszok kerültek napvilágra. Napjainkban is sok, szürkésfehér színezetű, kisméretű cseréptöredék látható a felszínen. A felsővár déli, délnyugati sáncrészletén, a felszínre kerülő kő és habarcsnyomok ezen a részen ível falsíkot sejtetnek. De jól követhető a délnyugaton húzódó habarcsos falszakasz felszínig lepusztult nyomvonala is.

2021 októberében a Dobó István Vármúzeum munkatársai, Gutay Mónika régész irányításával terepbejárásokat, műszeres lelet- és lelőhely felméréseket végeztek. Az előkerült leletek igazolták, hogy a hegytetőn már az őskortól kezdődően megtelepedtek. Az előkerült fém és kerámialeletek nagy része azonban középkori - késő középkori használatot igazol. Azonosításra került Világosvár déli oldalán a várfal maradványának részlete is. Az előkerült számtalan vasszeg a vár feltételezet fatornyainak vagy valamiféle faépületeinek helyeit sejtetik. A vár területén a 13. század végére, a 14. század elejére datálható leleteket a következőek voltak: nyílhegyek, sarkantyúk, illetve egy liliomos ruhadísz. A középkori kerámiatöredékek szintén ebbe az időszakba sorolhatók. A lapos, nyújtot fejű vasszegek azonban ennél fiatalabb időszakot jeleznek. Ennek alapján a vár építésére 13. század során kerülhetett sor és vélhetően már nem élte meg a 15 századot.

Összeállította: Keserű László, 2026

Felhasznált irodalom:

Dénes József - Árpád-kori várak a Mátra D-i oldalán

Nováki Gyula – Feld István – Guba Szilvia – Mordovin Maxim – Sárközi Sebestyén:
Nógrád Megye Várai az őskortól a kuruc korig, Magyarország várainak topográfiája 4. kötet

Gutay - Bernáth - Rácz: Gyöngyöstarján - Világosvár, Eger 2022, D.I.V. Évkönyve