Utolsó frissítés: 2025.10.31.
Tapolyhanusfalva, Soós reneszánsz kúria és a Dessewffy (Dezsőfi) kastély
Tapolyhanusfalva (Hanušovce nad Topľou) városa Eperjestől keletre, Varannó-tól 23 km-re északnyugatra, a Tapoly folyó völgyében fekszik. Területe a Beszkid-hegység előteréhez és a Hanus-dombvidékhez tartozik, melyet délnyugatról a Szalánci-hegység határol. II. András király a sárosi uradalom déli részét, benne a Tapoly folyó völgyét, az Aba nemzetségnek juttatta 1212-ben keltezett adománylevelében.
Az írott források bő száz évvel később, 1317-ban említik a hanusfalvai uradalmat. A városközpontnak ma helyt adó a területen, valószínűleg a 14. század elején keletkezett az első település. Nevét vélhetően betelepítő soltészáról, egyben első bírájáról Hanusról kapta. A település "villa Hanusfalva” néven csak 1332-ben tűnik fel az oklevelekben, mikor Anjou Károly Róbert magyar király városi rangra emelte. Más magyarázat szerint a településnév eredete a Johannita lovagrend nevéből is származhat, miután ismert egy 1335-ből származó "villa Johanis" megnevezés a településre. Egyes nézetek szerint a Szent Sir Johannita lovagrend birtokolta a közeli Meggyes várát, amellyel összefüggésben feltételezhető a Johannita jelenlét a környéken. Ebben azonban nagyon megosztóak a vélemények.
1346-ban a Tarca menti sóforrásokat és lelőhelyeket bírtokló Soós család fennhatósága, a Tarca mellett már a Tapoly völgyére is kiterjedt, melynek tulajdonjogát ez évben bírósági itélettel is megerősítették. Az ezt követő három évszázadban is a Soós család kezén maradt, sőt a család várának pusztulását követően, az itt álló reneszánsz kúria volt a család egyetlen rezidenciája. A kúria valószínűleg a család levéltárát is őrizte Soós János 1711-ben bekövetkezett haláláig. Sajnos ez családi archívum elveszett, Soós János pedig a római katolikus templom járdája alatt nyugszik, mintegy 50 méterre a kúriájától. Sírkövét a templom kőburkolatának javítása során fedeztek fel 1999–2000-ben.
A 16. század végére a település már a közepes nagyságú városok közé tartozott, élénk kereskedelemmel. A 17. század elején már gimnázium is működött a városban. Vásártartási jogai mellé 1635-től még további három vásárt engedélyeztek számára. A város főként mezőgazdasággal, később kézművességgel, köztük főként kovácsmesterséggel, cipészmesterséggel foglalkoztak.
A 17-18. század fordulóján a Dessewffy család lett Hanusfalva új ura, melynek ősei a nyugat-szlavóniai Pozsega régióban található Csernekről származtak. A 16. század eleji török terjeszkedéskor a Dessewffy család birtoka is a törökök kezére került. Dessewffy János ezt követően a családi levéltári iratokkal először Pozsonyba, majd Bécsbe költözött. A mohácsi csatavesztést (1526) követően megindult a harc a magyar trónért. A Dessewffyek hűségesek voltak a királyhoz, így János, bár nem katona lévén, Ferdinánd király politikai szolgálataihoz csatlakozott. Több tisztet is betöltött az udvarban, volt királyi kamarás, bizalmas, majd a Rodoszi Lovagrend tagja, tanácsos, majd a Magyar Kamara elnöke és a pozsonyi királyi udvar adminisztrátora. Dessewffy János hűségét a király kellően megjutalmazta és tarkői birtokokat adományozta neki. Ebből a tarkői Dessewffy ágból származtak a 18. század elején Tapolyahanyusfalva új urai is, amelyek leszármazottai a II. világháború időszakában 1940-ig birtokolták azt.
Soós kúria - udvarház (Kiskastély)
Soós István 1564-ben építtette fel reneszánsz stílusban nemesi udvarházát Hanusfalván. Az eredetileg kétszintes tömbszerű épület, a földbirtokos és családja lakhelyéül szolgáló reprezentatív nemesi rezidencia minden korabeli építészeti jellemzőjét magán viselte. Az építésekor a kúriát sima mészvakolattal vakolták, tipikus sarokleveles sgraffito díszítéssel. Az ablaknyílásokba profilozott kő szemöldökpárkányokat építettek be, a főbejárati nyílásban pedig egy kőportál volt a szemöldökpárkányon, amelyen a következő felirat állt: "SÓOS STEPHANUS ANO 1564".
A 17. század elején kitört Habsburg-ellenes felkelések kezdetével összefüggésben, egy kerek tornyot építettek a kúria déli sarkához, amelynek célja a védelmi képességek növelése volt. A torony építése és a védelmet fokozó elemek nagyban megváltoztatta a kúria jellegét. Ezt követően egyszerre töltött be lakó- és védelmi nemesi lakóhely faladatát. A viharos idők elmúltával ismét lakófunkciót kapott. A lőréseket, mint védelmi elemeket, nem őrizték meg. Később az ablaknyílásokat és a boltozatok stukkó díszítését módosították. A boltozatok stukkó díszítése az egész első emeleten megmaradt. A kúria a 17. század végén nyerte el végleges reneszánsz megjelenését.
A Desseffy család érkezésével az épület is a család birtokába került, amely az új kastély felépítését követően már inkább csak gazdasági - adminisztrációs célokat töltött be. Emellett vendég szállásként, lakófunkciókat is betöltött. Az ezredforduló előtti évtizedekben az épület állapota már igen rossz volt. 1980-ig nem is volt nyilvánvaló, hogy a romos épület a nemesi rezidenciák közé tartozik. Az épület megújításakor és az azt megelőző fal és régészeti kutatások igazolták azt.
Napjainkban Soós kúria, szépen felújított állapotban várja látogatóit. Kulturális és társadalmi tevékenységeknek, valamint könyvtárnak, galériának és egy kis koncertteremnek ad otthont.
Dessewffy reneszánsz-barokk kastély
A Dessewffy család Tapolyhanusfalván álló kastélya az eperjesi régió egyik legszebb barokk épülete, amely négy tornyával ma is a Szalánci-hegység lábánál fekvő festői város meghatározó látványossága. Az impozáns, reneszánsz-barokk stílusú kastélyt Dessewffy József és Dessewffy Tamás testvérpár építtette a 18. század első felében. József és Tamás is Mária Terézia osztrák-magyar királynő szolgálatában álltak. A kastély belsejében található márványtáblán latin nyelvű szövege is tájékoztat erről.
Az épület sziluettjét a manzárdtető és négy saroktorony harang alakú tetejének összjátéka határozza meg. A gazdag stukkó díszítésű ablakokkal rendelkező, hatalmas, kétszintes kastélyépület. A szobák boltozatainak többsége kereszt- vagy dongaboltozat lunettákkal, míg mások cseh vagy porosz boltozattal rendelkeznek.
A kastélyhoz a 19. század végén létrehozott nagy park is tartozott, amelyet az eredeti 18. század közepén épült díszkert újjáépítésével és növelésével hoztak létre. Bár a park jelenleg emlékhely, az eredeti területnek csak egy részlete maradt fenn napjainkra.
A kastély a második világháború éveiden a Desseffy család távozását követően, a vasútvonal építésére létrehozott munkatábor parancsnokságának adott otthont. Az épületet 1964-ben teljesen felújították, amely 1976-tól a Varannói Régió Múzeumnak adott otthont. Napjainkig pedig a Tapoly Helytörténeti Múzeum kiállításainak céljait szolgálja. A Dessewffy család történetének és tárgyi emlékeinek kiállítása is helyt kapott az épületben. A 2023 végén megkezdett külső és belső megújítást követően, előreláthatóan 2027-ben nyitja meg ismét kapuit a nagyközönség előtt.
Keserű László, 2025
Források:
Region Šariš: Tapolyhanusfalva-i kastély
A Kastély honlapja: Kaštieľ Hanušovce - www.tripolitana.sk/kastiel-hanusovce
Tapolyhanusfalva város honlapjai: www.hanusovce.sk és www.mskskastielhnt.sk
Ma7.sk információs portál
Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda, 1796–1799
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára Pest, 1851.
Keserű László: www.varak.hu - terepbejárás - 2023-2025
