Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Starhemberg vára

A várat valószínűleg III. Otakar stájer őrgróf építtette a 12. század közepén. Ebben az időben Stájerország egészen Piesting-ig húzódott. Adalram von Waldeck később a Starhemberg uradalomhoz tartozó régiót a Seckau kolostornak adományozta. IV. Otakar herceg 1192-ben bekövetkezett halála után a vár a Babenberg-ek kezére került.

Starhemberg vára Ausztria egyik történelmileg legjelentősebb kastélya II. Friedrich "civakodó babenbergi" herceg (1211-1246) idején vált kiemelkedően fontossá. A vár székhelye és egyben lakhelye is volt, ahol többek között a babenbergi könyvtárat és a kincstárat is őrizte. A herceg számos iratot adott ki Starhembergben, köztük volt a híres "Privilegium minus", vagyis az 1156-ból származó okmányt, amellyel a őrgrófságot a Szent Római Birodalomon belüli hercegséggé emelték. Amikor II. Friedrich herceg, az utolsó Babenberg 1246-ban elesett a leithai csatában, a Német Lovagrend vette át a Babenbergek örökségét.

1278-ban a vár és uradalma a Habsburgok kezébe került. Az ezt követő 200 évben a birtokot és a várat a Habsburgok által kijelölt gondnokok igazgatták. Bár Starhemberg vára az évszázadok során jól megerősített erődítmény volt, I. (Corvin) Mátyás magyar király seregei 1482-ben mégis elfoglalták. Alsó Ausztria megszállásával a vár, a király 1490 áprilisában bekövetkezett haláláig, a magyar királysághoz tartozott.

A hamarosan kibonatkozó török ​​háborúk (1529-től) idején a várnak fontos szerepe volt a térség és az emberek védelmében. 1577-ben a Heussenstein család szerezte meg a várat és az uradalmat. Hans von Heussenstein a várat reneszánsz stílusban, egészen a haláláig bővítette. Ennek maradványai ma is láthatók.

A nagyméretű vár a 18. század végétől pusztulásnak indult. Ehhez jelentős mértékben járult hozzá a II. József által bevezetett "tetőadó" rendelet. A jelentős nagyságrendű adó elkerülése érdekében számos helyen visszabontották a tetőzeteket, amely tovább rombolta az épületek állapotát.

1830-ban a starhembergi uradalom Rainer osztrák főherceg kezébe került és ezzel a Habsburg Lotaringiai-ház birtoka lett. Az új birtokos törekedett a precíz leltározásra és vár belső részeinek védelmére. A romladozó falakon 1833-34-ben megakadályozták a szabad bejárást a várba. Ennek ellenére a vár a folyamatos építőanyag-lopások állandó célpontjává vált. Köveit, felhasználható elemeit széthordták.

A kastély 1913 óta a Salvator Habsburg-Lotaringia család tulajdona. Az 1920-as évektől megnőtt az érdeklődés a történelmi várromok megőrzése iránt. A várrom a nyári látogatók és turisták célpontjává vált. 1931-ben alakult meg a „Starhembergi Kastély Barátai” Egyesület, amely rengeteg biztonsági és felújítási munkálatot végezett el.

A II. Világháború térséget érintő harcaiban, a várrom jelentős része elpusztult, megsérült. 1948-ban elkezdődött a háborús károk felszámolása, majd 1950-től kezdődően nagy léptékben végeztek felújítási munkálatokat, melyek még a 70-es évek végéig is sikeresen zajlottak. Az ezt követő közel 50 évben csak a terület alkalmankénti növényzettől való kitisztítása történt meg. 2008-ban a várromot a Szövetségi Műemléki Hivatal védelem alá helyezte.

2019-ben kezdődtek el az egyeztetések a vár megmentésére. 2020-ban alakult újra a Starhembergi Kastély Barátai Egyesület,
amely a tulajdonosokkal, az önkormányzattal és a szakmai szervezetekkel karöltve kívánja megmenteni az utókornak Starhemberg várát.

Napjainkban az erősen omladozó falak miatt a várat biztonsági okokból zárva tartják. A tisztítási, takarítási munkálatok elindultak. A nagyméretű, még jelentős falakkal álló várrom falainak megóvása, konzerválása azonban hosszú folyamat lesz. Időnként szerveznek látogatásokat, amely a biztonságos részeket járja körbe. A vár honlapján lehet érdeklődni ezekről az időpontokról.

A vár rövid leírása:

A várhegyen már a 11. század végén is állhatott erődítmény, de a vár első bizonyítható említésére csak 1160 táján került sor. Építési és művészettörténeti szempontból a vár három magas tornyú erődítmény volt. A ma is látható kerek torony, egy lakótorony és a belső vár tulajdonképpeni tornya. IV. Innocentus pápa 1247-es szavai szerint a Starhemberget „bevehetetlennek” tartották.

A keleti kerek torony egy korai várkápolnából emelkedik ki, amely formájával Ausztria egyik legkiemelkedőbb példája. Frigyes idejében az Szent Anna kápolnában egy egészen különleges ereklyét őriztek: Jézus Krisztus töviskoronájának egy sínét. A vár mintegy 8000 négyzetméter összterületével Alsó-Ausztria egyik legnagyobb várromja.

Források:

Starhemberg várának honlapja : www.burgruine-starhemberg.at
Burgen des deutschen Mittelalters. Grundriss-Lexikon - 1996