Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Hajdúböszörmény (Bodaszőlő), Zeleméri templomrom

A templomrom Hajdúböszörménytől délre, a Bodaszõlõre vezetõ mûút mentén, közvetlenül a zeleméri vasútállomás nyugati szomszédságában, egy kisebb dombra felhordott meredek oldalú mesterséges halom tetején áll. A környezetébõl markánsan kiemelkedõ látványos halmot a természetvédõk kunhalomként tartják számon.

Mivel három oldalról árok vette körül és alakja inkább négyszögletes, mint kerek, késõbbi kutatások során kell kideríteni, hogy a halom több oldalról lefaragott õskori kurgán-e, vagy egy középkori kisvár maradványa. Az árok megléte nem segít az azonosításban, mert nemcsak a középkori váraknak, hanem a szkíta és szarmata kori kurgánoknak is lehetett körítõ árka.

A halom álló templom alapfalait 1938-1939-ben Csiha Antal gimnáziumi tanár, valamint a hajdúböszörményi 931. számú cserkészcsapat tagjai és egyéb diákok ásták ki Sõregi János irányításával. A templom belsõ terének kutatására – sajnos – nem került sor. Sõregi János szerint a jelenlegi formájában késõ gótikus templom egyetlen hajójának északi és déli fala a széles toronnyal együtt egy korábbi periódusban készült, mint az eltérõ falazásmóddal kialakított, nyolcszög három oldalával záródó szentély és a szentélyhez észak felõl csatlakozó négyzetes alaprajzú sekrestye.

A hajó és a torony támpillérei alapján eredetileg az egész templomtér boltozott volt, de a gótikus boltozatindítás csak a magasan megmaradt északi falban és a torony alatti elõcsarnok falában látszik. A torony nyugati falában is jól látszik a szögletes sarkú, középen ívelt kiképzésû kapukeret. Eredeti helyzetben maradtak meg a nyugati falban az elsõ és második emeleti ablaknyílások is. A helyreállított középkori templomrom felmenõ falai a nyugati oldalon magasodó torony nyugati felénél 18 m magasságban maradtak meg a torony két támpillérével együtt. Mintegy másfél méter magasra emelkedõ falrészlet látszik az északi oldalon is, a romlásnak indult falakat még 1939-ben betonréteggel vonták be.

Zelemér falu egyháza az 1332. és az 1334. évi tizedjegyzékben már szerepel, 1347-ben esperesi székhely is. Így a jelenleg álló 14-15. századi késõ gótikus templomromnak akár Árpád-kori, 13. századi elõzménye is lehet. A késõbbi feltárások választ adhatnak erre a kérdésre és talán elõkerülnek a templom körüli temetõ egyelõre alig ismert sírjai is.

A középkori Zelemér faluhely a templomtól északra, a Tócó-völgy két oldalára, valamint a templomdombtól délre-délkeletre terjedt ki. Elsõ biztos említése 1323-ból, a Gut-Keled nemzetségbeli Zeleméri Mihály fiainak birtokháborítási peranyagából származik.

A Zeleméri személynév már egy 1265-ben kiadott oklevélben adatolt. A faluhely területén nagy mennyiségû Árpád-kori kerámia gyûjthetõ, a falu, mint a Gut-Keled nemzetség zeleméri ágának õsi, osztatlan birtoka minden bizonnyal már a 13. században is létezett. A zelemériek a 14. században sokat pereskedtek, mivel a család az egykori hatalmas Gut-Keled birtoktestbõl perek sorozatával igyekezett magának részbirtokokat biztosítani. A század közepére végül anyagiakban is megerõsödtek.

Zeleméri János fia László 1347-ben részt vett Nagy Lajos király nápolyi hadjáratában, a falu pedig Mária királynõtõl önálló vásártartási jogot kapott. Zelemér területe a 15. században a Zeleméri, Derzsi és Parlagi családok birtoka volt, az 1460-as – 90-es években több olyan oklevél keletkezett, amely a családok közötti viszályokkal, birtokperekkel, hatalmaskodásokkal foglalkozik. A perek a család õsi birtokaira vonatkozó 1496. évi osztályegyezség után sem szûntek meg, egy 1499-ben kiadott oklevél arról is tudósít, hogy a Hunyadiak kezén lévõ szomszédos debreceni uradalom új ura, a birtokába 1484-ben beiktatott Corvin János a zelemériek rovására akarta földjeinek határait növelni.

A falu a török hódoltság elsõ éveiben is létezett még, a 16. század közepén 40 porta után adózott. A négyszáz éven át virágzó Zelemért végül tatár hadak tették a földdel egyenlõvé a tizenöt éves háborúban, 1594-ben. Az ismeretlen eredetû, számos titkot õrzõ „kunhalom“ tetején magasodó templom tornya azóta magányosan meredezik az ég felé, büszkén hírdetve a az építtetõk egykori gazdagságát.

Forrás:

Nagy Levente: A zeleméri gótikus templomrom In.: Örökség, 2009 - 13. évfolyam
https://real-j.mtak.hu/24883/7/Orokseg_2009_13_7-8_.pdf