Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Hajdúböszörmény, Zeleméri földvár
(Ethelaka) (Vadászok sánca)

Hajdúböszörménytől nyolc kilométerre délre található az a bronzkori településrendszer Ethelaka, amelynek középpontjában fekszik az egykori vadászok sáncának is nevezett erősség, a zeleméri földvár. Ethelaka ma már nem létező település. Leletekben gazdag környékét régészek már többször is faggatták,  jelentős eredményekkel. A földvárat (régi nevén Földvár-fok) a Tócó, a Mély-ér, és a Bodzás-völgy vízjárta mocsaras területe ölelte körbe három oldalról mintegy természetes védelmet szolgáltatva bronzkori lakosainak.

Nyugatról a támadhatóbb nyílt terep felől a többinél jóval magasabb sánccal védték a várat, amelynek déli sarkában egy bástyaszerű építmény körvonalai rajzolódtak ki még a múlt század elején. A sáncok méretei a következők, észak felől 276 méter, kelet felől 385 méter, nyugat felől 301 méter, amely összesen 862 méter hosszú, és mintegy 6,5 hektárnyi területet ölel körbe.

M. Nepper Ibolya régész 1981-es terepbejárása során megállapította, hogy a nép ajkán „vadászok sáncának” nevezett földvár hossznégyzet alakú, körvonalas sáncok az U. Szabó tanyától jól kivehetőek. „ Az erődítmény keleti felében lapos földhalom látható, egy hajdani építmény maradványai. Dr Lévay Béla ” A szántásból eltérő színárnyalattal kitűnve műholdfelvételről gyönyörűen látszanak az egykori falak, valamint feltűnik, egy nyugatnak, a Csegei-halom felé tartó a 35-ös főutat is átlépő külső települést kerítő kisebb, viszont annál hosszabb sánc nyoma is, amely mély völgyből keletre tekintve a mai napig szabad szemmel is látható.

A várat körülvevő településrendszer kiterjedése jelentős településközpontra utal, fontos szerepet játszva a bronzkori, majd az Árpád kori időkben. Szintén nagyságáról, és fontosságáról tanúskodnak a környéken fellelhető halmok elnevezései, mint a Figyelő-halom (ma már csak egy utca őrzi Józsán emlékét), a Strázsa-halom, az Őr-halom, a Széchenyi-halom (régi neve: Messzelátó-halom), és a Zeleméri templomrom halma.

Révész Imre kiváló történettudós debreceni református lelkész „Etel laka” című 1850-ben írott könyvében Priszkosz rhetor útleírását magyarázva ide feltételezi Attila Hun királyunk székhelyét. Etellaka nevében ennek a birodalmi székhelynek emlékezetét örzik a néphagyományaink. Itt a közelben találták meg a felbecsülhetetlen értékű Böszörményi kincsleletet, amely szintén alátámasztja a környék központi szerepének fontosságát.

A vár, és településrendszer évszázadok óta földművelés alatt áll, ma már szinte semmi nem maradt az egykori sáncokból. A domb 6 méterre emelkedik ki a Tócó völgyéből. A földvár előtt észak felől egyesül a Tócó két forrásága. A Ny-i ág a Mély-völgy, a másik, a hosszabbik észak felé, a Bánky tanyának vonul.

A szócikket és a helyszín anyagát összeállította Czene Richárd Bence (Hajdú-Bihari várak, erődítések)
 
Források:

Dr. Sőregi János: A Zelemér Pusztai őskori zsugorított temetkezés feltárása és jelentősége. Jelentés Debrecen szabad királyi város Múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1927. évi működéséről és álapotáról, Debrecen, 1928. 38-46.
H. Fekete Péter: Hajdúböszörmény helyneveinek adattára, Budapest, 1959.61.
M. Nepper Ibolya-Sőregi János-Zoltai Lajos: Hajdú-Bihar megye halomkatasztere
II. Hajdúság. A Hajdúmúzeum Évkönyve IV. hajdúböszörmény, 1980. 102.
Lévai Béla: Volt egyszer egy falu. A középkori Zelemér krónikája, Debrecen, 1996.
Dr. Bálint Marianna: Vár állott ... Várak és erődítések Hajdúböszörmény határában, Hajdúsági Tükör, 2013. 3. szám.