Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tolcsva, Várhegy

A 485 m magas Várhegy közvetlenül Tolcsva felett, a településtől ÉK-re emelkedik, és egy É-D-i irányban húzódó hosszú hegyhát D-i végét képezi. Ny-i és D-i aljában nagy kiterjedésű szőlő van. A hegy felső része erdős, de a sáncon belüli terület többnyire füves, jól áttekinthető tisztást képez. 

A hosszan elnyúló hegytető É-i és D-i vége kissé kiemelkedik, DK-i oldala pedig 20-25 méterrel alacsonyabban nyúlik ki. A kősánc a hegytetőt majdnem teljesen körbeveszi, de az ÉK-i oldalon 700 m hoszszan hiányzik. A sánc a D-i oldal középső részén újkori bolygatások (kőbányászat ?) miatt közel 100 m hosszan nem követhető pontosan. A sánc belső magassága helyenként eléri az 1,0 - 1,5 métert, de sok helyen csak terasz alakjában követhető. A kősánccal körülzárt terület hossza 780 m, legnagyobb szélessége 580 m. 

Helynévként a Várhegy először 1495-ben tűnik fel, mint szőlőhegy, de későbbről - így 1676-ból - is találhatók róla adatok. A Várhegy erődítettségére vonatkozó legkorábbi utalást Vály Antalnál találjuk, aki szerint "hajdan Tolcsvának vára is volt, melly Tósvárnak neveztetett, s talán innen eredeti Tolcsva nevezete." A 19. sz. második felében több olyan ismertetés született, ahol a Várhegy erődítményét a középkori várak közé sorolják. Dongó-Gyárfás Géza is a Várhegyen lévő várromokról ír, ahol Tölcsvár állt, mint a Hegyalját védő várrendszer kővára, majd a hegytetőn lévő tó alapján „Tóvár"-ként említi, és nevét is innen etimologizálja, mintha Tósvár lett volna a hajdani neve. 

Századunk elején Könyöki József az elpusztult várak között sorolja fel a Zemplén megyei Tölcsvárat, majd a Borovszky-féle megyei monográfiában is középkori várként ismertetik, sőt tévesen Árpád-kori okleveles adatokat is kapcsolatba hoznak a várral és azt írják róla, hogy a Várhegy tetején még a múlt század közepén láthatók voltak a vár maradványai. 

Ezekből az irodalmi művekből megállapítható, hogy szerzőik a helyszínt nem ismerték, ott nem jártak és ezért középkori várra gondoltak, melyhez Görög Demeter 1802-1811 között készített megyetérképe is támpontul szolgált, mivel az a Tolcsva melletti Várhegyen várromot jelölt. A későbbi helytörténeti-turisztikai kiadványok csak rövid utalást tesznek a várról, nagyrészt a korábbi munkák adatainak átvételével. 

1958-ban Kalicz Nándor volt az első, aki a helyszínen vizsgálta meg a Várhegyet. Megállapította, hogy őskori, mivel a felszínen a neohtikus késői bükki kultúra (Bükk III.) leleteit, továbbá kora- és késő vaskoriakat talált, és magát a sáncot is utóbbi korokba sorolta. 

A Várhegy régi irodalmi adatait és az abban található téves meghatározásokat 1975-ben Joó Tibor és Zsóry József foglalta össze, egyidejűleg ekkor lektoruk Détshy Mihály is cáfolta a középkori vár létét, mivel nincs hiteles forrás arra, hogy Tolcsván középkori vár állt volna, továbbá hegyaljai várrendszerről sem beszélhetünk. 

Nováki Gyula 1950-ben járta be a hegyet, majd az 1985. évi terepbejárása alkalmával a fennsík közepe táján sekély tavat talált, melynek E-i szélén a víz felduzzasztására szolgáló mesterséges töltés volt megfigyelhető. A vár felmérésére 1987-ben került sor, de a tó ekkor teljesen ki volt száradva és a magas fűben annak pontos kiterjedését sem sikerült megállapítani. 

A Kalicz Nándor által említett neohtikus bükki kultúrába tartozó leletek nem meglepőek, ilyen korú leletek sok magaslati lelőhelyen előfordulnak. Tudomásunk szerint erődítést azonban ebben a korban még nem készítettek. A tolcsvai Várhegy sáncának korát, amint ezt Kalicz Nándor is megállapította, az ugyanott talált késő bronzkori - kora vaskori, illetve késő vaskori cserepek jelzik. 

Forrás:

Nováki Gyula - Sárközy Sebestyén - Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig
Castrum Bene Egyesület – Herman Ottó Múzeum - Budapest - Miskolc, 2009