Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Fertőrákos, Kecskehegy - bronzkori sáncvár

A Sopron és Fertőrákos között, a Tómalom fölé emelkedik a tszf. 210 méter magas Kecske-hegy. Tetején 1905-ben emelték az első kilátót. A napjainkban felkereshető, hét emelet magas faszerkezetű kilátót, 2022-ben adták át, melyről csodálatos körpanoráma nyílik. Kevesen tudják azonban, hogy a kedvező fekvésű magaslaton, őskori sáncok húzódnak a kilátó környezetében.

A sáncvárat Bella Lajos fedezte fel, mikor 1890-ben a sopronkőhidai Kecske-domb ásatását végezte. Ennek idején a Sopronkőhida felett emelkedő Kecskehegyet (Gaisberg) is bejárta és ekkor azonosította a fennsíkszerű dombhát északnyugati sarokrészét övező földsáncokat. Megállapította, hogy a meredek hegyoldallal övezett területet, kettős sánccal védték a fennsíkszerű dombhát irányából. A sáncok magasságát alig másfél méter magasságúnak írta le, amely lazán egymásra rakott terméskövekből és összehányt földből épültek. A védett terület csekély méretéből kiindulva, meglátása szerint "inkább csak mentőhelyül szolgálhatott a körüllakók számára", melyet a környező terület őskori lakóssága használt veszély idején. Megemlíti, hogy az erődítés hányatott sorsáról a számos edénytöredék, csont és égésnyom árulkodik, "mely mindenütt kiüti magát, hol a gyep valami úton-módon fölszakad".

A Kecskehegy régészeti kutatására 1948 augusztusában került sor, mikor Nováki Gyula végzett ásatásokat a helyszínen. 1 méter széles kutatóárokkal sáncátvágást végzett a belső sánc nyugati vége felé, a kocsiút keleti széle mellett. A kutatás eredményeiről így ír: "A sánctöltés középen függőleges vonalban két részre vált el, e vonal alatt pedig 70 cm széles árok húzódott a sánc irányával párhuzamosan. A belső oldalon a függőleges vonaltól 1,60 m-re több kis, 10-15 cm átmérőjű cölöplyuk bontakozott ki. A középső kis árokban minden bizonnyal cölöpöket állítottak fel sűrűn egymás mellé, ehhez a belső oldalon a helyi kavicsos földből töltést emeltek, melyet a belső oldalon még kis cölöpökkel (karókkal) is megerősítettek. A sánc külső oldalán az egykori, ma már teljesen betemetődött, lapos aljú árok is kibontakozott, szélessége 3,50, mélysége 1-1,50 m. Az árok belső szélét kötőanyag nélkül rakott, 90 cm széles kőfal takarta."

A feltáráskor a sánc földjében sok őskori cserépet volt fellelhető, melyek megegyeztek a belső sáncon belüli területen a felszínen találtakkal. A meghatározható darabok a korai és középső bronzkorba tartoznak. De a felszínhez közel egy kelta, vagy római kori, korongolt edénytöredéket is talált a feltáró régész.

Nováki Gyula 1995 tavaszán végezte el a kecskehegyi földvár felmérését, melynek publikálására a Soproni Szemlében került sor 1997-ben. Ekkor ismét összefoglalta és pontosította a földvárról megismerteket: "A sáncvár a Szárhalmi-erdő fennsíkjának kissé kinyúló északnyugati sarkát foglalja magába. A vége alig észrevehetően kiemelkedik, egyébként a fennsíkkal azonos magasságot jelent. Három oldalról igen meredek hegyoldal fogja közre. Sáncot csak a fennsík felé kellett emelni. Két sánc védte az őskori telepet. A belső sánc kb. 160 m hosszan ível át a két meredek oldal között, magassága 1-1,50 m között váltakozik. A külső oldalán húzódó árok ma már nem látszik, de az 1948. évi sáncátvágás ennek betemetődött nyomát feltárta. A külső sánc a belső sánc két vége között ível át erős görbülettel. Magassága az előzőhöz hasonló, külső oldalát ma is látható árok kíséri, amely csak egy rövid szakaszon temetődött be teljesen. A külső sánc hossza kb. 290 m. A sánccal behatárolt telep teljes hossza 160, szélessége 140 m. A sáncvár korát az eddigi leletek alapján a középső bronzkon cserepek jelentik.

2021 áprilisában Mrenka Attila végzett állapotfelmérő terepbejárást a Kecskehegyen. Ennek célja egy későbbi vizsgálathoz való felszíni anyaggyűjtés volt. Az ekkor fellelt kerámia leletek többsége egyértelműen őskorinak bizonyult, mely jellegében különbözik a Kőhidai-dűlő kora vaskori anyagától. Az itt fellelt leletek, néhány római kori töredék kivételével, leginkább a kora bronzkor végére, a középső bronzkor első időszakára helyezhetők. Ezek alapján az erődítés kora is erre az időszakra tehető, de a pontosabb kormeghatározáshoz további, átfogó ásatások lennének szükségesek.

2025 telén és 2026 kora tavaszán - a lombmentes időszakban - Keserű László járta be több alkalommal a helyszínt. A környezetéből 68 méterre kiemelkedő Kecskehegyet nyugati és északi irányból, a Rákos- és Tómalmi-patakok mocsaras rétjei övezik, míg délnyugatra a Nagytómalom helyezkedik el. Az északi és nyugati irányból igen meredek Kecskehegy, a déli és keleti oldalán a Szárhalmi-erdő fennsíkjával határos. A földvár védelmét ebből az irányból volt szükséges kialakítani, melyet egy külső és egy belső sáncvonallal valósítottak meg. Az erősen bokros környezetben sikerült végig bejárni a sáncok teljes vonalát. A debreceni Envirosense Kft-vel való együttműködésnek köszönhetően, a megkapott nyers térinformatikai anyagból sikerült elkészíteni a Kecskehegy, LIDAR és pontos szintvonalas felmérését. A kapott információk számos részletet pontosítottak. A belső és a külső sánc egymástól mért legnagyobb távolsága 82 méter. A térinformatikai adatok szerint a belső és külső sánc teljes hossza pontosan megeggyezik Nováki Gyula felmérésével, ami sokadjára igazolja, hogy milyen pontossággal is végezte el sok-sok évtizeddel ezelőtt a terepi felméréseket! A 2026 március közepén készített légi felvételek, ha gyengén is, de kirajzolták a sáncok vonalát. Az elkészített anyagok, a Soproni Múzeum felé átadásra kerültek, így ezzel mi is hozzájárulhatunk a helyszín jövőbeni kutatásához.

Összeállította: Keserű László - 2026 Március 23.

Felhasznált források:

Bella Lajos: Soproni leletekről - Archeológiai Értesítő - 1890, 71-75. old.
Nováki Gyula:Sáncátvágás a Sopronkőhidai Kecskehegyen - Archeológiai Értesítő - 1952, 94. old.
Nováki Gyula: Őskori földvárak Sopron mellett - Soproni Szemle - 1997, 130-133. old.
Mrenka Attila: Jelentés Fertőrákos – Kecskehegy állapotáról, Soproni Múzeum - 2021
Envirosense Kft. - Térinformatikai forrás - enviMAP.hu - Debrecen - 2025
Keserű László: Fertőrákos, Kecskehegy - Terepbejárási feljegyzések és térinformatikai felmérés, www.varak.hu 2025-2026