Utolsó frissítés: 2026.03.26.
Sopron, Váris-hegy, Károly-magaslat: kora vaskori földvár
A Soproni-hegység egyik legnépszerűbb magaslati pontja a Váris-hegy, ismertebb nevén a Károly-magaslat. A városra nagyszerű rálátást nyújtó, elsőként még fából készült kilátót, Romwalter Károly soproni nyomdász és lapkiadó építtette fel a saját költségén 1876-ban. A jelenlegi, kőből és téglából épült kilátó 1936-ban készült el és a magaslattal együtt, a soproni turizmus fejlesztésében kiemelkedő szerepet játszó Romwalter Károly emlékét őrzi. A kedvelt kirándulóhely, azonban ősibb történelmi emlékeket is rejt, melyek csendben bújnak meg az évszázados fák takarásában.
A régi térképeken és irodalomban a helyszín „Várishegy”, „Warischberg” név alatt szerepel. A sáncvár felismerésének pontos körülményeit nem ismerjük. Bella Lajos 1887 óta végezte ásatásait a közeli Várhelyen. Ezzel párhuzamosan a Károly-magaslat sáncvárát is ő fedezte fel és 1888-1911 között számos ásatást végzett a területén. 1890-ben foglalta össze az addigi eredményeket, amikor a sánc rövid említése után a lakógödrökkel foglalkozott részletesebben. A Károly-magaslat őskori telepének vázlatos ismertetésére 1891-ben került sor Bella Lajos és Müller Otto közös publikációjában. Leírják a sáncot, de a hegy északi részén nem találták a folytatását. Felhívják a figyelmet a délnyugati nagy kapu érdekes megoldására, az erősen visszakanyarodó sáncra. Lakógödröket „mindenfelé” említenek, ezek átmérője 6-12, mélységük 1-2 m és röviden felsorolják a már említett leleteket, illetve hét sírhalom helyét jelölik meg. Bella Lajos 1911-ben végzett utoljára ásatást a Károly-magaslaton, erről is csak annyit ismert, hogy oktatás céljából került erre sor. Sajnos Bella Lajos ásatásairól dokumentáció nem maradt fenn, csak a publikációkat, illetve a leleteket ismerjük.
1918-ban történt még ásatás a Károly-magaslaton, melynek vezetőjét nem ismerjük, csak feltételezhető, hogy Bella utódja, Lauringer Ernő gimnáziumi igazgató és egyben múzeumigazgató lehetett. Az ezt követő nyolc évtizedben ásatás már nem folyt a Károly-magaslaton, azonban a régi leletekkel továbbra is foglalkoztak az új feldolgozások, de a Károly-magaslat teljes leletanyagának a feldolgozására még nem került sor. A 90-es években jelent meg Patek Erzsébet összefoglaló tanulmánya, aki 1971-1978 között végzett jelentős ásatásokat a Várhelyen. Az eredmények feldolgozásával kapcsolatban, részletadatok nélkül, de többször is utal a Károly-magaslat Hallstatt-kori leleteire. A Károly-magaslat északi oldalán hiányzó sánc alapján úgy látja, ezt az erődítést nem fejezték be, de a kialakulásában nagy jelentőséget tulajdonít az őskorban kialakult ún. Borostyánkő útnak.
A kora vaskori (Hallstatt-kori) erődített telep felmérését Nováki Gyula végezte el 1994 és 1995 között. A helyszínről gyűjtött információi és megfigyeléseit a Soproni Szemle 1997. évi számában megjelent "Őskori földvárak Sopron mellett" című írásában publikálta. A tszf. 394 méterre emelkedő Károly-magaslat Soprontól délnyugatra, a Lőverek felett emelkedik. A Hallstatt-kori telep a hegy teljes felső, nagy szintkülönbségeket mutató területét magába foglalja. Az egész őskori telep átmérője keletnyugat irányában kb. 380 m, észak-dél irányában kb. 450 m. Kelet felől rendkívül meredek hegyoldal határolja, nagyjából egyenes vonalban. Többi oldala hosszan elnyúló, viszonylag lankás, több kiugró hegynyelvvel. Dél felől csekély mélységű hegynyereg választja el a szomszédos, hasonló magasságú Dalos-hegytől. A déli nyereg felől volt leginkább támadható, ezért ezt az oldalt magas, a hegy alakjának megfelelően erősen kanyargó sánccal védték.
A hegynyereg közepén volt a bejárat, ma is ezen keresztül vezet fel a kocsiút. A kapunál a sánc két vége erősen bekanyarodik a telep felé, mintegy harapófogó közé fogva a bejáratot, ezzel is erősítve a védelmet. A sánc keleti ága 80 m után az igen meredek keleti oldal fölé ér, itt éles szögben északkelet felé fordul. Eddig a külső oldalát mély árok kíséri, de az északkeleti részen erre a meredek hegyoldal miatt már nem volt szükség. Újabb 80 m után, egyre jelentéktelenebb alakban észrevétlenül átmegy a természetes, éles hegyperembe. Ezen az oldalon további mesterséges erődítésnek nincs nyoma a felszínen.
A sánc nyugati ága a kaputól rövid, 25 méteres szakasz után északnyugati irányba fordul. További 190 m hosszan lehet követni, enyhén lejt lefelé. A vége felé jelentősen leereszkedik a hegyoldal hirtelen meredekké váló része fölé. A továbbiakban már csak erősen elmosódott hegyperem jelzi a telep egykori védelmi vonalát. Ennek mesterséges, vagy természetes eredetét a felszínről nem lehet megállapítani.
A leírt sánc két szárnya és ezek folytatásában a hegyperem jól körül határolja a telep nyugati, déli és keleti szélét. Északi lezárása azonban nyitott kérdés maradt. Ez az oldal erősen tagolt, három, különböző kiterjedésű és lejtésű hegynyelv jellemzi. Mindhárom alkalmas volt az őskori telep számára, de ennek határvonalát semmi sem jelzi a felszínen. Ezt valahol a meredekké váló hegyoldal felett valószínűsíthetjük.
Az északi oldal említett hegynyelvei közül a keleti, amely erős lejtéssel az igen meredek keleti oldalhoz csatlakozik, sok mesterséges teraszt mutat. Ezeket említi Bella Lajos többször is. A teraszok közvetlenül a csúcs alatt kezdődnek és a lejtőn lefelé 300 m hosszan sorakoznak egymás alatt. Hosszuk igen különböző, elhelyezkedésük, nem mutat szabályszerűséget, de megközelítően a szintvonalaknak megfelelően húzódnak. A teraszok közül a 369 m magasságú szintvonalon húzódó terasz a legnagyobb méretű. A hegyoldal további folytatása lefelé ebben a magasságban változik meredekebbé. Figyelembe véve azt, hogy az őskori sáncok a meredekebbé váló hegyoldalak felett vannak, akkor ezt a vonalat tételezhetjük fel a telep eredeti védelmi vonalának az északi oldalon.
2024-ben Mrenka Attila a Soproni Múzeum vezető régésze végzett felszíni kutatásokat a helyszínen. Az ekkor előkerült leletek részben igazolják a szakember a Várhelyen tett azon megfigyeléseit, hogy a Sopron környéki kora vaskori földvárak területén már az Urnamezős kultúra középső időszakában megindul a betelepülés. Emellett átformálódni látszik azt a tudományos életben eddig elfogadott tény, hogy a Károly-magaslat élete csak a várhelyi település második időszakában indul. Terepi vizsgálatok alapján a két lelőhely egyidejűsége valószínűsíthető.
Az Ikva-menti Örökségkutató Egyesület gondozásában 2026 március 26-án került sor, a hazai földvárkutatás egyik meghatározó alakjának, a 2022 őszén elhunyt Nováki Gyula tiszteletére állított emlékoszlop avatására. Jelen szócikkel a www.varak.hu közössége is tiszteleg a soproni születésű szakember munkássága elött, aki évtizedeken keresztül, önzetlen segítséggel támogatta munkánkat. A Váris déli sáncainál kialakított emlékhely, az emlékezésen túl egy jelzés is az utókornak, hogy épp egy őskori földvár bejáratához értek.
Összeállította: Keserű László - 2026 március 26.
Források:
Ludwig Bella: Von der Karlshöhe. Oedenburger Zeitung (OeZ) 1890. Jul. 13. Sopron 1890. 84.
Bella Lajos: A várishegyi urnáról. Archaeologiai Értesítő (ArdiÉrt) 11 (1891) 167—170, 168.
Bella Lajos: Néhány soproni leletről. ArchÉrt 11 (1891) 57—61, 59.
Nováki Gyula: Sopron-Károly-magaslat - Felmérés 1994-1995
Nováki Gyula: Őskori földvárak Sopron mellett - Soproni Szemle 1997 118-124. old.
Mrenka Attila: Fémkeresővel való kutatás, Terepbejárás - Soproni Múzeum 2024
Envirosense Kft. - Térinformatikai forrás - enviMAP.hu - Debrecen - 2025
Keserű László: Sopron-Károly-magaslat - térinformatikai felmérés, www.varak.hu 2025
