Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Hetvehely 

A Mecsek északnyugati nyúlványai között fekvő kis községben érdekes házak között különleges együttes fedezhető fel. Az érdekes házak zöme a 19. század végéről való és míves mesterek munkájáról, igényes tulajdonosokról vallanak. Közöttük áll a plébániatemplom és a plébániaház, valamint keletre néző szentéllyel a falu középkori temploma. Alaprajzából, az épület nyugati végében álló karzatból, részleteiről (ablakok, déli kapu) arra kell következtetnünk, hogy a 13. században épült. A községről középkorból származó írásos adatra eddig még nem találtunk. Nem szerepel a pápai adószedők 1332-1335 közötti listáján sem, ami arra utal, hogy a Rómának járó tized igen csekély lehet, szinte említésre sem méltó. A faluban a Pécsi Káptalannak és kisnemeseknek voltak birtokaik, s miután a templombelsőben urasági karzat áll, az utóbbiak között kell keresni a templom kegyurát. 

1542-ben egy adólajstromban szerepel először Hetvehely neve. Ekkor a Székesfehérvári Káptalané, de jó másfél évtized múlva már a pécsié. A török kiűzését követően a 18. század közepén a káptalan helyreállíttatta és felszentelte a Szentháromság tiszteletére emelt templomot, de 1883-ban új épült s a régit méltatlanul hasznosították. Szőnyi Ottó, az egyházmegye műemlékekhez értő és azokat óvó papja, 1911-ben írta: „Miután a régi templom a plébánia telkén állt, annak gazdasági épületévé vált. Hajójából szénapajta lett, szentélye, sekrestyéje pedig húsfüstölőSzőnyi lefejtve a kormos, 18. századi vakolatot még látta a szentély keleti falát díszítő freskókat, a két szent között álló Krisztust, a Szent Keresztet megtaláló Ilonát és Szent Annát Máriával és a gyermek Jézussal, valamint töredékeket egy szent királyból és az utolsó ítéletből. 

Az 1974-re helyreállított középkori épületet a munkálatok előtt megkutatták és megállapították, hogy a falusi templomoknál ismert módon csak egyetlen, enyhén szabálytalan téglalapalakú hajóból és ahhoz ügyetlenül kapcsolódó, dongaboltozattal fedett, négyszög alakú szentélyből állt. Az urasági karzatot két falpillérre támaszkodó boltív hordozza. 

Itt is a déli homlokzat a domináns: a kora gótikus formákat mutató kapu felett három tölcséres bélletű 13. századi ablak látható s a nyugati világította meg a karzatot, ezért valamivel magasabban van. A szentélyhez sekrestye is készült, igaz több mint száz évvel később. Ez időből való a keleti falat áttörő háromkaréjos gótikus ablak is, valamint a szentségtartó fülke. 

A templombelső érdekes és értékes darabja az a kései román stílusú keresztelőkút, amelynek darabjait a kutatás hozta napvilágra. A rozettás, tojássordíszes lábazaton oszlop hordja a kereszttel dekorált medencét. 

Ma a 18. század közepén emelt fiókos dongaboltozat fedi a templomhajót, korábban síkmennyezetes lehetett. A szentélynek négyzetes formája inkább a késői Árpád-kori építésre utal, mert korában inkább a félköríves formát kedvelték, könnyebb volt azt kitűzni s tán még beboltozni is. A hetvehelyi szentélyforma a pécsi belvárosi templom helyén álló Szent Bertalan egyház legkorábbi állapotát jellemezte, de ilyen volt a pécsváradi Mindenszentek templomáé is, vagy a mánfai, a mecseknádasdi, a komlói és a patacsi apszis. A félköríves formáról a négyzetesre történő váltás a reformgondolatokat hozó ciszterci rendhez köthető. Ilyen módon épült a pannonhalmi főmonostor szentélye is a 13. század első harmadában. Ezt a formát nehezebb volt kitűzni, sokszor nem sikerültek a derékszögek, s így a falak sem párhuzamosak. Már pedig ez megnehezítette a tér beboltozását, akár a korszerűbb keresztboltozatra, akár az archaikusabb dongaboltozatra gondolunk. 

Az urasági karzat keletkezése és szerepe máig sem teljesen tisztázott. A 12. századtól, de főként a 13. században elszaporodó magánalapítású templomokban jelent meg, s így a világi nagybirtokok kialakulásához köthetők, de megtalálhatók kisnemesi templomokban is. Korábban úgy gondolták, hogy kizárólag az építtető nemesúr, vagy kegyúr reprezentációja kívánta ezt, hiszen maga és családja innen vett részt a szentmisén. A magyarországi okleveles és régészeti adatok azonban azt mutatják, hogy a legelőkelőbb hely a főoltár közelében volt, oly annyira, hogy az uraságokat gyakran ide is temették. Az urasági karzat feladata többféle lehetett. A kegyúr helye néhol akkora volt, hogy ott is miséztek, az értékesebb ingóságokat is ott őrizték, s végső menedékül is szolgált a templomba menekülőknek. 

Forrás: Dercsényi Balász: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon - Baranya megye középkori templomai

Erszék középkori magyar falu a török hódoltság után nem népesedett be ismét. – Elpusztult Árpád-kori település helye. A pápai tizedjegyzék szerint a 14. sz. elején már templomos hely volt. Templomát Szent Mártonnak szentelték. Romjait kövesút építésekor Reuter Camillo azonosította. Timár György szerint a templom titulusa (Szent Márton) a 14. században még szabályos falunévi alakban volt használatos. Végül a nevek küzdelméből Erszék került ki győztesen. – A régi Ercék a Sás-völgyben feküdt. A 16. században még faluként jegyezték fel. A törökdúlás idején pusztulhatott el.  1733-ban már Bakonyához tartozott mint puszta. Forrás: Magyar Digitális Helynévtár

A templom helye a Sásvölgyi Érszegi út mentén, az első híd után jobbra a hegyoldalban található. A lelőhelyen az alap kövei és kutatóárkok nyomai láthatók, a terméskő falat a föld már eltakarja. Erszék romjai. A középkori falu, Boda XIII. századi határjárása szerint a Pécsi Káptalan birtoka volt, az 1332–37 között elkészült pápai tizedjegyzék templomos helyként említi. A település a török hódoltság alatt néptelenedett el. Templomát Szent Mártonnak szentelték. Romjait és az elpusztult település nyomait az erdészeti út építése során Reuter Camillo erdőmérnök azonosította. Az ötvenes években Reuter a Mecseki Állami Erdőgazdaság Építő Vállalatának munkavezető erdőmérnökeként feltáró utak építését szervezte és vezette. Az ő irányításával zajlot a Sás-völgyi erdészeti feltáró út 5,1 km hosszan tartó kivitelezése, amely során sikerült beazonosítania az egykori Erszék falu helyét.

Forrás: helyszíni információs tábla